Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

117. fejezet

A szeptember úgy telt el, hogy szinte minden diák odáig volt a pompás sötét varázslatok kivédése tanárunkért. Piton nagyon szigorú volt, még a szokásosnál is szigorúbb, ugyanis eljutott hozzá a Neville mumusa. Emiatt pedig az egész iskola szívott. Személy szerint a jóslástan órákat egyre jobban megkedveltem, hiába tartottunk néha pár dolgot teljesen képtelennek Hannahval, attól még jól szórakoztunk és úgy tűnt, hogy Trelawney teljesen megvan velünk elégedve. Ezt annak tudtuk be, hogy biztosan mi leszünk a jövő jósnői. Viszont a legendás lények gondozását senki nem élvezte, hiába próbálkozott Hagrid. Szinte csak már a kényszer miatt jártunk el oda.

-Ha még egyszer salátaleveleket kell letuszkolnom futóférgek nyálkás torkán... Hagrid biztos lehet benne, hogy megetetem egy bármilyen lénnyel, ami az erdőben van- jelentette ki komoran Hannah az egyik borzalmasra sikerült óránk után. És teljes mértékben egyet tudtam vele érteni.

Ami viszont fény vitt a napjaimba, hogy októbertől kezdve ismét elkezdődik a kviddics szezon. És őszintén megmondva, volt mit rendbe hoznom a fiúkkal... 

Tally az év első megbeszélését és szezonindító kis játékát péntek délutánra tette, így egy hét alatt volt időm kiagyalni, mi mindent szeretnék nekik mondani. Nem mintha már hónapokkal ezelőtt, a lefújt meccs után nem fogalmazódott volna már meg bennem a bocsánatkérés. Ennek ellenére most inkább mégis átvettem a dolgokat jobban fejben és készen álltam őszintén beszélni a hat fiúval, akik a bizalmukba fogadtak, én meg majdnem elárultam őket.

-Mielőtt belekezdenél- álltam meg az öltözőben, mire Tally azonnal lenézett rám-, szeretnék először én beszélni hozzátok.

A fiú értetlenül vonta fel a fél szemöldökét.

-Kérlek- kértem őt halkan.

Némán nézett rajtam végig, jól megvizsgálva az arcomat.

-Legyen- biccentett végül.

-Köszönöm- suttogtam neki elfuló hangon.- Csapat!- rikkantotta, mire mindannyian azonnal elhallgattak és felénk néztek.- Mielőtt bele kezdenék a fantasztikus évnyitó beszédembe... Először Arabella szeretne nekünk mondani valamit.

Ezzel átadta nekem a ,,színpadot", így egy bólintással közelebb léptem a többiekhez.

-Én... Én szeretnék tőletek bocsánatot kérni... Mindannyiótoktól- néztem végig sorban a fiúkon, hogy érezzék, nagyon fontos ez most nekem.- Borzalmas csapattárs voltam, a legrosszabb, tudom jól és ezt hihetetlenül sajnálom. Ennél nagyobb árulást már felétek nem is követhettem volna el, miközben ti befogadtatok és nem csak egy csapatot adtatok, hanem hat fívért is, akikre számíthatok. Szeretném helyre hozni a dolgokat. Tudom, hogy mots nem valószínű, hogy hisztek a szavaimban, mert mindannyian tudjuk, hogy a tettek számítanak... De ha nem tesztek ki, akkor ígérem, hogy minden tőlem telhetőt bele fogok adni az összes létező meccsünkbe, hogy legyen akárcsak egy halvány esélyünk is a nyerésre.

Mind a hat fiú némán állt, engem néztek. A csönd csak húzódott, egyikük sem akart megszólalni. Teljes mértékben éreztem már, hogy itt hiábavalók voltak a szavaim. Elveszítettem őket...

-Végülis...- szólalt meg hirtelen Cedric, mire mindannyian felé néztünk. A szívem hevesen kalapált, még a levegőt is visszafolytottam, lélegezni se mertem, miközben vártam a halálos ítéletemet.- Az a meccs sosem történt meg, így nem is tudjuk mi lett volna a végkimenetele. Amondó vagyok, hogy hagyjuk a francba az egészet, és inkánn koncentráljunk erre az évre. Ami megtörént vagy inkább nem történt meg, az nem történt meg, úgyhogy felesleges ezen tovább rágódni. 

Remegve fújtam ki a bent tartott levegőt. El sem hittem, hogy ezek a szavak tényleg elhangoztak...

-Igazából kár is lett volna érted, mert lehet nem találunk még egy ilyen hajtót már erre az évre, és mivel ez az utolsó évem, szeretném úgy itt hagyni a csapatot, hogy mindent megtettünk a kupa érdekében. Nem mondom azt, hogy esélyünk sincs nyerni, mert van. Hiszek bennetek, magunkban, hogy össze hozunk valamit itt a végére, ha már az ez előtti évünkben teljesen lemondták a bajnokságot. Most majd odatesszük magunkat, keményen fogunk ezdeni, mint eddig, sőt, még talán keményebben! Ígérem, hogy megpróbálok mindent megtenni én is. Mert ha már szívunk...- adta elő a beszédét nekünk Tally.

-...akkor szívjunk együtt!- ordították kórusban a fiúk.

-Na, mi lesz már, kezeket ide- nyújtotta ki előre a csapatkapitányunk a kezét, mire nevetve gyűltünk egy körbe, hogy mi is rátegyük a saját kezünket, majd háromra ordítozva, sikítozva felemeljük azt.

-Ezen az éven kegyetlenül szétrúgjuk mindenki seggét!- kiáltotta lázasan Aplebbe.

-Na, csak szépen- emelte fel nyugtatóan a kezét Tally.- De leginkább a Mardekárt fogjuk elpicsázni!- kiáltott aztán ő is, mire nevetésben tört ki az egész bagázs.

-Istenem srácok, anniyra köszönöm...- néztem rájuk meghatódva.

-Jól van már, azt hiszed nekünk könnyű volt?- karolta át fél kézzel a nyakamat Malcolm.- Tiszta nehéz volt rád haragudni, miközben nem is akartunk és érted tök gáz volt az egész. 

-Ígérem, hogy rám soha többé nem kell majd haragudnod semmi miatt sem- karoltam át én is az ő derekát, miközben szabad kezeinkkel felkaptuk seprűinket.

-Na, kezdjük meg akkor az edzést, ha már megtartottam nektek ezt a már így is nyálas beszédet- fintorgott egyet Tally.

-Azt a részt hiányolom belőe, amikor azt mondod nekünk, hogy ,,szeretlek benneteket sárcok", de végülis így sem volt rossz- cukkolta Rickett önfeledten, miközben már kifelé sétáltunk a sátorból.

-Inkább fogd be Anthony kedves, mert lehet majd a gurkód tök véletlenül inkább visszafelé fog elsülni- fenyegetőzött játékosan Tally.

-Mindig is tudtam, hogy odáig van értünk- sóhajtotta Rickett, miközben eljátszotta, hogy könnyeket töröl le kék szeme sarkából.

-Azért én is örülök, hogy már nem vagy ellenségnek nyílvánítva- lépett mellém Cedric, mikor Malcolm elment Aplebeevel seprűvel verni egymást. Elméletileg ez náluk egy bemelegítés az igazi bemelegítés előtt. Vagy mi...

-Annyira hiányzott már ez az egész...- pillantottam körbe a sárcokon.- És te...

-Ígérd meg, hogy többé nem veszel össze velünk, legalábbis velem nem. És azt is meg kell ígérned, hogy nem hagysz el, és velem leszel. Többé nekem akarom azt érezni, hogy eltűnsz az életemből- nézett le rám komolyan a fiú.

-Én sem akarom többé azt érezni, hogy esténként nem mehetek oda hozzád, hogy aztán melléd ülve beszélgessünk szinte bármiről- pillantottam fel a fiúra.

-Ha megszeged az esküd, én soha többé nem állok veled szóba, ezt előre mondom- a szája sarkán mosoly jelent meg.

-Csak tudd, ha te szeged meg, akkor számomra halott vagy- dramatizáltam én is túl a dolgokat.

-Ha én ezt bármikor is megszegném, akkor eleve halott lennék- legyintett széles vigyorral az arcán.

-Este muszáj leülnünk, még nem tartottuk meg a szokásos nyári vakáció kibeszélésünket- böktem oldalba, miközben az arcomról le se lehetett volna vakarni a mosolyt.

-Plussz neked még az új óráidról is be kell számolnod, hogy milyenek és hogy tetszenek- bökött vissza a fiú, mire nevetve elhúzódtam tőle.

-Ha befejeztétek a szerelmeskedést, akkor lassan elkedzhetnénk az edzést- nézett ránk unottan Tally.

-Hé!- szólt vissza neki Cedric.

-Ti is hagyjátok meg az érzelemeiteket későbbre- vetette még oda a Malcolm- Aplebee párosnak.

-De az ő hibája!- ordította rohanás közben Malcolm, miközben Aplebbe megállás nélkül száguldott utána, ott dobálva valami kis szúrós növénnyel, ahol csak érte.

-Hogy én miért is akartam még ebben az évben is elvállalni ezt a csapatot- sóhajtotta Tally, a fejét fogva, miközben mi többiek hangosan felnevettünk.

Így kezdődött el tehát az év legelső kviddicsedzése a mi csapatunknál. Egyértelműen fantasztikus évnek néztünk elébe...