Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

107. fejezet

Másnap reggel kezdődött az elmaradhatatlan kapkodás, mint egy évvel ezelőtt is. A Weasley család fel-alá rohangált, megállás nélkül, miközben a tömegbe belevegyültem én, Harry és Hermione is. 

Ment a kora reggeli viaskodás, ugyanis Percy szerint Ron leöntötte Percy barátnőjének a képét, aki most elbújt a képkeretében. Igazából csöppet sem érdekelt ez az újabb összekapás, úgyhogy egy másodperc alatt túlléptem rajta. Harry feszültnek tűnt, de ezt annak tudtam be, hogy néha igazán nem könnyű egy ilyen életvidám és zajos családdal együtt lenni. Hermione és Ron is folyamatosan civakodtak, mégpedig azon, hogy Hermione új macskáját, a Csámpás névre hallgató vörös macskát kiszerette volna engedni a vonaton. Ron viszont hevesen ellenkezett, mondván a patkányra retteg ettől a fenevadtól. Ez is túl dármai veszekedés volt számomra a korai órákhoz képest, úgyhogy inkább hagytam, hadd küzdjék meg ezt az ügyet most egymás között. Ginny csöndben állt és egy újságból kivágott képet nézegetett a nagy kavalkádban. A mozgó fotóról azonnal felismertem az egyiptomi utazásuk remek is mozgóképét.

-Charlienak jól áll ez a hosszú haj- jegyeztem meg kedvesen, mire a lány azonnal felpillantott és mintha csak rejtegetni szeretne valamit, azonnal leengedte a képet. Majd meglátva engem és realizálva azt, amit mondtam, kedvesen rámmosoylgott.

-Anya gyűlöli- felelte vidáman.- Szerinte borzalmas, hogy ilyen hajat növesztett. De én is mindig mondom neki, hogy mennyire vagány így. Főleg mikor felköti!

-Szerintem kiengedve is nagyon illik hozzá- pillantottam még egyszer a mozgó képre, amin Ginny bátyja boldogan vigyorog.

Miközben Ginny tovább magyarázott arról, hogy az anyja hányszor akarta már levágni a haját Charlienak, illetve mikor meglátta, hogy Bill is növeszti és szívinfarktust kapott, én egy pillanatra felnéztem. És akkor összetalálkozott a tekintetem Freddel, mint aki mindent hallott volna, amiről beszéltünk, de gyorsan elkapta a fejét és úgy tett, mintha csak épp erre nézett volna. Viszont kiismertem már annyira Fredet, hogy ezen az apró dolgon átlássak. Mégsem értem miért vágott oylan furcsa arckifejezést, amire nem tudtam rájönni, hogy mit takar.

A King's Crossra a megbeszélt két kocsival mentünk. Az egyikben hátul Harry, Hermione, Ron és Percy ült, velük Mr. Weasley utazott az anyósülésen. A másik kocsiban az ikrek, én és Ginny ültünk hátul, Mrs. Weasley kíséretével. Az állomásra érve Mr. Weasley furcsa mód feszültnek és kimértnek tűnt, majd mondta, hogy kettseével menjünk be a kapunk, így ő először Harryvel távozott. De nem is izgatott, hogy mikor fogok átérni a túloldlara, csak az, hogy mikor láthatom újra a barátaimat. 

Miután már mindannyian átértünk én el is köszöntem a Weasley családtól, megköszönve nekik ezt a hetet, mire Mrs. Weasley azonnal mondta, hogy Karácsonyra, Újévre, minden ünnepre és egész nyárra vár vissza. Én nevetve megköszöntem ezt neki, hisz egy csupa szív asszonyság volt. Aki apáról se feledkezett meg, így az ünnepekre őt is meginvitálta általam, hogy adjam át neki az üzenetét. 

Otthagyva a családot, akiktől Percy azonnal elrohantam barátnőjéhez, Penelopehoz, én Zachariashoz mentem, aki úgy nézett ki egyedül ácsorog.

-Üdvözletem Smith!- köszöntöttem őt vígan, mire ő unottan rám nézett.

-Éljen, újra össze leszünk zárva egy csomó elviselhetetlen emberrel, de jó!- közölte velem világi fájdalommal az arcán.

-Látom fantasztikus nyarad volt- pillantottam rá a fiúra, aki továbbra is mogorván állt. 

Végülis... Zachariastól nem is vártam többet.

-ARABELLA!- sikította mögöttem egy ismerős hang, mire azonnal megfordultam és a felém száguldó aranyszőke Hannaht láttam rohanni.