Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

32. fejezet

Ennél nagyobb bajba nem is keveredhettünk volna.

Frics levitt minket McGalagony első emeleti dolgozószobájába. Ott ültünk mind a hárman és egy árva szót sem szóltunk. Ugyanis mind a hárman reszkettünk a félelemtől. 

Az alibitörténetek, a kifogások egymást érték utól a fejemben. Több száz gondolat és egyik sem elég jó ahhoz, hogy ezt megússzuk... Ezt egyszerűen nem lehetett jóvá tenni semmivel sem, nem lehetett megmagyarázni. Csak vártuk, hogy a nyakunkba szakadjon a rettentő ítélet.

Képtelenség volt egy másodpercig is azt hinni, hogy McGalagony bármilyen magyarázatot elfog tőlünk fogadni. Éjszaka kint jártunk a folyosókon, ráadásul a csillagvizsgaló toronyban, ahová csakis tanórák alatt lehet felmenni.

És végül, mikor belépett McGalagony professzor máris éreztem azt, hogy ez volt életünk legnagyobb hibája... Ráadássul nem egyedül érkezett. Legnagyobb meglepetésemre Neville volt az oldalán.

-Harry!- fakadt ki a fiú azonnal.- Benneteket kerestelek! Szólni akartam, hogy Malfoy utánatok ment... Azt mondta, van nálatok egy sár...

Harry vadul rázta a fejét, hogy elhallgattassa Nevvilet, de McGalagony professzor sem volt vak. Úgy tornyosult fölénk, mint maga a büntetés...

-Ezt egyikükről sem feltételeztem volna. Frics úrtól hallom, hogy a csillagvizsgáló toronyban voltak. Hajnali egy óra van. Magyarázatot kérek.

Ez volt az első eset, hogy Hermione nem válaszolt egy tanár kérdésére. Csak állt meredten, kővé dermedve, a papucsa orrát figyelve. Az én fejemben viszont zakatoltak a gondolatok, hogy mivel tudnánk magunkat kivágni ebből az egész, rémes szituációból.

-Azt hiszem, sejtem, hogy mi áll ennek a hátterében.- folytatta McGalagony.- Nem nehéz kitalálni. Beadtak Malfoynak valami légből kapott történetet egy sárkányról, hogy éjszaka felkeljen és pórul járjon. Őt már nyakon csíptem. Gondolom, jó tréfának tartják, hogy Longbottom is elhitte a meséjüket.

Én csak csöndben álltam egy helyben, ugyanis korábban én is csak ugyan annyit tudtam, mint Neville, vagy kevesebbet. Ebbe nem volt jogom beleszólni. Csak annyit tehettem, hogy ott védem a többieket, ahol tudom.

-Meg vagyok döbbenve!- dühöngött McGalagony.- Egyetlen éjszaka alatt öt diák a folyosókon! Ez példátlan! Granger kisasszony, Dankworth kisasszony, legalább maguknak lehetett volna több esze. Ami pedig magát illeti, Potter, azt hittem jobban a szívén viseli a Griffendél ügyét. Mind a négyen büntetésben részesülnek! Igen, maga is, Longbottom. Semmi nem lehet mentség vagy ok arra, hogy éjszaka az iskolában kószáljon. A legkevésbé most, ilyen  veszélyes időkben. Ötven pontot vonok le a Griffendéltől! És a Hugrabugtól is!

Szó nélkül csak ökölbe szorult az öklöm, az állkapcsaimat pedig fájdalmasan összezártam.

-Ötven pontot?!- fakadt ki Harry.- Ezzel elveszítenénk az előnyünket, amit az utolsó kviddicsmeccsen szereztünk!

-Fejenként ötven pontot.- tette hozzá McGalagony, s úgy fújtaott hosszú, hegyes orrával, mint egy gőzmozdony. Nagyon mérges volt... Ilyennek még sosem láttam a talán legkedvencebb tanáromat.

-De, tanárnő, kérem...- kezdett mostmár bele Hermione is Harryvel egyszerre.

-Ezt nem teheti...

-Ne írja elő nekem, hogy mit tehetek és mit nem! És most indulás az ágyba! Sosem szégyelltem magam még ennyire griffendéles diákok miatt.

Rám csak rám nézett, egy szót sem szólt. Nem is kellett neki. Tudtam jól, hogy bennem is hatalmasat csalódott. 

Némán kullogtunk el az ellenkező irányokba. A griffendélesek megkapták kísérőnek McGalagonyt. Én pedig Fricset, nehogy ,,még több bajt okozzak".