Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

164. fejezet

Még aznap megérkezett Hermione is, nemsokkal utánam, és miután ő is megismerte a két idősebb testvért, velünk együtt felköltözött Ginny szobájába. Nagyon szűkösen voltunk hárman, egymás hegyén voltak a dolgaink, de mindent kárpótolt a nevetésünk és a vitánk, hogy ki fog a szűk ágyon középen és szélen aludni.

A vacsora jó hangulatban telt el, ahol már megjelent Percy is, bár eléggé fontoskodott, még a szokásosnál is jobban. Valami Mr. Kuport meg üstöket emlegetett, de úgy, mintha teljesen a megszállotja lenne már az egésznek. Ronnal még korábban találkoztam, Hermione érkezésekor. Örültem, hogy a lány is velünk lesz a világkupán, így legalább érvényesíthetjük a női hatalmunkat.

Vacsora után láttam, hogy Bill és Charlie elszeretnének engem kapni egy hosszasabb beszélgetésre, én viszont gyorsan az ikrek után iramodtam. Nem azért, mert nem lett volna velük kedvem beszélni, sőt. Nagyon is izgalmas srácoknak tűntek, mindenképp szerettem volna róluk többet megtudni.

De az, ahogyan a vacsoránál Fred és George előadta szokásos, idióta énjét, miközben már csak a szemük csillogásán is láttam, hogy baj van... Kétségtelen, hogy előbb a ,,munka" várt rám és csak aztán a ,,szórakozás". Így nem is zavartattam magam, amikor kopogás nélkül berontottam hozzájuk.

-Nem mondtuk, hogy szabad- morogta Fred nekem háttal, így nem tudhatta, hogy én léptem a szobába.

-Engem ez mikor érdekelt?

A két fiú azonal feém pördült, én pedig becsuktam az ajtót.

-Na ki vele- huppantam le Fred ágyára, amin egy csomó kacat volt szerte szét szórva.- Mi a baj?

A két fiú némán nézett egymásra, láttam rajtuk a szavak nélküli kommunikációt, amit ritkán villantanak meg ilyen hosszan, általában csak pillantásokból kommunikáltak.

-Komolyan gondoltuk azt, amikor régebben azzal álltunk elé, hogy boltot szeretnénk nyitni- kezdte Fred, mire George bólintott.

-Csak ennek éppenséggel senki sem örül- tette hozzá a másik iker morogva.

Figyelmesen néztem a két fiút, mind a kettejüket alaposan megvizsgáltam. Aztán végül megszólaltam.

-Avassatok be!

Az ikrek először döbbenten néztek egymásra, majd végül megint rám néztek. És nem kellett nekik több, izgatottan elém térdeltek, aztán már magyarázni is kezdtek.

-Weasley Varázsvicc Vállalat- mondta kórusban Fred és George.

-A bolt neve?

-Igen- bólintottak mind a ketten, majd Fred folytatta.- Végre már összeállítottunk egy listát, árlistát és megrendelő lapot is.

-És mit fogtok végül árulni?- kérdeztem tényleg kiváncsian.

-A feltalált dolgainkat- felelte aztán George.- Hamis varázspálcák, trükkös édességek...

-Meg még sorolhatnánk- folytatta Fred. Szemében olyan izgatott csillogás volt, ami közben félelmet is sugallt.- Kíváncsi vagy a listáinkra?

-Naná, adjátok ide az összeset- intettem nekik mosolyogva.

A fiúkon tényleg látszott az őszinte boldogság. Látszott rajtuk, hogy erre vágytak, hogy valakit érdekeljen az, amit csinálnak, amiért dolgoztak. Így szinte remegve kuporogtak a lábamnál, amíg én átfutottam a hosszú listájukat.

Volt azon tényleg hamis pálcától megkezdve, valami palackba zárt viharig, egy nem tudom milyen teleszkópig, repülő kocsi játék izéig, meg természetesen szerepelt a felsoroltak között még egy robbanó akármi is. Sőt, nem is egy. Annyi minden elképesztő dolog volt egy papírra vetve, miközben a szobában mindenhol ezek a valamik voltak szerte széjjel. Úgy látszott már nem érdekli őket, hogy ki mit gondol ezután a kísérleteikről.