Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

158. fejezet

-Nem értek semmit- ingattam a fejem zavartan.

-Azért nem mentél te is velük, mert te nem voltál ott a ma este folyamán. Nem szerettem volna, ha miattad nem sikerülne az akció, hiába tudom, hogy tehetséges tanonc vagy. Sajnos a részleteket nem tudod, és emiatt sordöntő lehet az éjszaka. Sirius Black nem gyilkos, ha minden igaz. Ám sietned kell. Mindjárt itt az idő.

-De hát annyi idő alatt mit tud Harry és Hermione csinálni?- kérdeztem aggódva.

-Megoldják- nézett rám komolyan az igazgató.- A birtokukban van az időnyerő, így az egész este fordulatait meg tudják változtatni. De sietned kell, Sirius Black mindjárt elmegy.

-Elmegy? Mégis hová?!

-Harry és Hermione most fogja őt kiszabadítani. Fuss, ahogy csak bírsz, egészen a tetőre, ahol egy hippogriff hátán fognak rád várni Harryék, másképp nem találkozhatsz a keresztapáddal.

-Igazgató úr, maga tudja...

-Tudom- bólintott komolyan, ám szája szélén halvány mosoly ült.- Siess, a Nuygati Torony tetejére. Ott láthatod még őt.

-Hogy köszönjem meg...- néztem teljesen döbbenten az igazgatóra.

-Fuss, Arabella, siess- intett a kezével Dumbledore.- Nekem meg kell találnom Caramelt.

Gyorsan bólintottam egyet és már rohanni is kezdtem. El sem hittem, hogy egy este alatt ilyen sokat kell futnom. Csak rohantam és rohantam, fel-fel, ahogycsak a lábam és a tüdőm bírta. Az oldalam már megint pokolian szúrt.

És közben meg nem álltak a gondolataim. Lupinról, miszerint vérfarkas. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy ez mind, amit ma hallottam, mind igaz. Hogy Sirius itt van, nem is olyan messze tőlem és végre láthatom őt. Hogy végre tisztázhatom, hogy nem gyilkos...

Félekszakadva fékeztem le a hetedik torony tetején, miközben alig kaptam levegőt.

-Rohadt lépcsők...- fuldokolt folyamatosan, a tüdőmet ismét majd kiköpve. Úgy égett az egész, hogy azt hittem menten elájulok.- Soha többet...

Nem volt nálam óra, de nem is kellett, hogy legyen. Hisz szinte éppen időben érkeztem. A toronyra egy hippogriff szállt le, amin Harry és Hermione ült, mögöttük pedig egy alak.

-Sirius...- lihegtem elképedve.

A két diák leugrott a hippogriffről, aki furcsán ismerősnek tűnt.

-Hisz ez... Csikőcsőr...- egyre értelmetlenebb lett számomra, hogy hogy lehet életben Hagrid halálra ítélt állata.

De bármilyen csodás is volt ezt a fenséges állatot látni, a hátán lévő férfit mégjobb volt.

-Sirius...- ismételtem meg, miközben odatámolyogtam hozzá.

-Nincs sok ideje, indulnia kell- figyelmeztetett Harry.

-Te...- nézett le rám döbbenten Sirius, aki alig kapott levegőt. Bár ő lehet nem a futástól, mint ahogy én.

-Én...- bólogattam felé fuldokolva.

-Édesanyádra hasonlítasz, Arabella- nézett le rám gyengéden.

-Nem vagy gyilkos... Igaz?- kérdeztem könnyes szemekkel.

-Ugyan, drága keresztlányom- nézett le rám nevetve, miközben mintha ő is könnyezett volna.- Dehogy vagyok. Én... Úgy örülök, hogy egy helyen látom a két kedvenc keresztgyerekemet!

-Mostmár indulia kell, gyorsan!- sürgette Harry, folyamatosan mögénk pillangatva.

-Hogy köszönjem meg nektek...- kezdte Sirius teljesen összezavarodva.