Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

106. fejezet

A szünidő utolsó napját ünnepi vacsora koronázta meg. Tom, a kocsmáros összetolt három asztalt a különszobában és ötfogásos lakomával traktálta a hét Weasley-t, Harryt, Hermionet és engem.

-Hogyan megyünk holnap a pályaudvarra, apa?- kérdezte Fred, mikor már a csokoládépudingnál jártunk.

-A minisztérium kocsikat küld értünk- felelte Mr. Weasley.

Az asztalnál mindenki felkapta a fejét, hisz ez kicsit sem számított átlagos dolognak.

-Hogyhogy?- pislogott Percy.

-A te tiszteletedre Percy- bizonygatta komoly képpel George.- A kocsi orrán lesz egy kis zászlócsa, IE felirattal...

-IE, mint Istenítsetek Engem- tette hozzá Fred.

Percy és Mr. Weasley kivételével mindenki belekuncogott a pudingjába, Ginnyvel pedig hangosan felnevettünk.

-Miért küld értünk autókat a minisztérium, apa?- ismételte meg a kérdést méltóságteljesen Percy.

-Saját kocsink már nincs- felelte vállvonogatva Mr. Weasley-, és mivel ott dolgozom, megteszik nekem ezt a kis szívességet...

-Szükség is lesz azokra az autókra- mondta azonnal élesen Mrs. Weasley.- Van fogalmatok róla, hogy mennyi csomagot visztek magatokkal? Jól is néznétek ki a muglimetrón... 

Igaza volt Mrs. Weasleynek. Az még egy dolog lenne, ha én neki vágnék a metrónak egy ládával, egy bagollyal és egy seprűvel, na de nyolc kiskorú két felnőttel... Vagy mindenki azt hinné, hogy jelmezbálba készülünk, vagy azt, hogy megkaptuk a beutalónkat az elmegyógyintézetbe.

-Jut eszembe, össze pakoltátok a cókmókotokat?- kérdezte szigorúan Mrs. Weasley.

-Ron még nem rakta be a ládájába az új szerzeményeit- panaszolta mártírhangon Percy.- Az összes ott hever az ágyamon.

Ezután jött a dorgálás az anyától, aki rendre intette fiát, hogy pakoljon össze vacsora után, hisz holnap reggel nem lesz rá ideje. Ron emiatt dühös pillantást vetett Percyre.

De én már rég nem a családi drámával voltam elfoglalva. Hanem az újsággal, a Reggeli Próféta egyik számával, ami néhány napja jött ki, viszont a szobában az egyik szekrényen volt belőle egy példány. Más esetekben sosem veszek a kezembe újságot, mert nem igazán kötött le, ami benne van. Még csak a mozgó képek sem. De ez... Ahogy megláttam rajta a férfit azonnal magamhoz vettem és vacsora után a Hermioneval és Ginnyvel közös szobámba vittem azt. 

A lányok nyugodtan pakolásztak még velem együtt, majd mindannyian villanyt oltottunk, mert tudtuk, holnap hosszú napunk lesz. Ehhez képest, amint lehetett már ki is surrantam a folyosóra, kezemben az újsággal. 

A címlapján egy férfi volt. Kezében tábla, ami a börtöni jelzését mutatta. A cikkben leírták, hogy a Sirius Black nevű gyilkos megszökött az Azkabanból, ami a varázslók börtöne volt és most mindenhol őt keresik. Felhívták benne a figyelmünket arra, hogyha látjuk őt, akkor jelentsük és legyünk mindvégig nagyon óvatosak, míg el nem kapják őt. Mégis, ahogy az arcát néztem...

A férfi üvöltött a mozgó képen. Beesett volt az arca, idősebb, mint talán kellett volna, hogy legyen valódi korához képest. Haja hosszú, hullámos, bár csimbókokban volt és fénylett a zsírtól. A kezei is szörnyen otrombák voltak, viszont egyáltalán nem ráncosak még, tehát valószínűleg az arca csak arról árulkodott, ami vele történt.

-Mit olvasol itt ilyen későn?- kapta ki a kezemből az újságot hirtelen Fred, mire ijedtemben majdnem sikítottam egyet.- Ej, ez a pasas. Az egész varázslóvilágot rettegésben tartja most.