Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

154. fejezet

A vizsgahét kezdetével szokatlan csend borult a kastélyra.

Már nem számított, hogy mi megnyertük a meccset és az sem, hogy a Griffendél a kviddics kupát, amit Dumbledore örömmel nyújtott át nekik, mi pedig velük együtt örültünk. Már nem számított ez az egész, mert úgy tűnt, mintha mindez egy teljesen másik életben történt volna. 

Hétfő délben a többi harmadévessel hamuszínű arccal léptem ki az átváltoztatástan-teremből. A folyosón szinte mindenki csak a szomorú, sikertelennek érzett vizsgáját tudta megosztani a másikkal. A mi társaságunk sem volt különb, itt is boldogan szidták az egyik feladatot, amikor vörösfülű ékszerteknőssé kellett változtatnunk egy tesákannát. 

Hermione mindenki idegeit tönkre tette azzal, hogy teljesen kiakadt amiatt, hogy az ékszerteknősének csak halványpiros volt a füle. Természetesen most az enyém sem sikerült tökéletesre, az egyik lába lett halvány színű, én mégis inkább a barátaim panaszkodását hallgattam, mert úgy éreztem, még mindig jobban jártam, mint ők.

-Az enyémnek kancsócsőr volt a farka helyén- fújtatott idegesen Zacharias.

-Az normális, ha a teknősömnek gőzölgött az orra?- kérdezte aggódva Ernie.

-Az enyémnek porcelánból volt a páncélja- fogta a fejét Hannah.

-Az enyémnek nem is volt farka- vont vállat szomorkásan Susan.

-Az enyém megharapott- tette végül hozzá Justin. 

Ám épp csak annyi időnk volt, hogy megebédeljünk, már kezdődött is a következő vizsgánk, a bűbájtanvizsga. Flitwick professzor a vidítóvarázslatot adta fel, párnak pedig Hannaht kaptam, akin be kellett mutatnom a a gyakorlatot és a varázslatot. Nála egyértelműen sikerült, sőt, talán még kicsit túl jól is, mert alig bírta abba hagyni a nevetést. Viszont amikor ő mutatta be rajtam, inkább tettettem a nevetést, hogy még élethűbb legyen. A varázslata sikerült, csak kicsit gyenge volt, miattam pedig nem kaphat rossz jegyet, így... Csak egy kicsit rásegítettem a dolgokra. Flitwick persze nem vette észre, hatalmas szerencsénkre.

-Ugye tudod, hogy megmentetted a seggem?- karolt a nyakamba a folyosón Hannah, miközben vacsorázni indultunk.

-Nem tudom miről beszélsz- suttogtam neki vissza, mint akinek tényleg fogalma sincs.

-Jövök neked eggyel- adott egy cuppanós puszit a fejemre.

Vacsora után persze siethettünk vissza a klubhelységbe, mert készülhettünk a másnapi vizsgánkra, a legendás lények gondozására. Utána pedig a másik kettőre is, ami a bájitaltan és az asztronómia volt. 

-Megint megfog harapni valami- jrákált fel-alá zaklatottan Justin, miközben a bekötözött ujjaival mutogatott. Nos, elég csúnya harapást szerzett az ékszerteknősétől.- Aztán Piton megbuktat!- itt megállt egy pillanatra és elgondolkodva nézett maga elé.- Jó, mondjuk ez nem is annyira érdekel, egyértelmű, hogy nem kedvel- vont vállat nemtörődöm módon, majd ismét fel-alá járkált.- Aztán nézegessek hülye csillagokat?!

Sajnos egyet tudtuk vele érteni, legalábbis mi Hannahval és Ernievel, akiknek szintén ugyan ilyen vizsgáik lesznek. Susan és Zacharias a rúnaismeret vizsgájukra keszültek, így ők el is vonultak kettesben, hogy ne zavarjunk be nekik. 

De másnap, mikor beültünk a legendás lények gondozásra vigsára, hatalmas kő esett le a szívünkről. Hagrid egy befőttesüvegnyi friss futóférget hozott nekünk és csak annyi volt a feladatunk, hogy akié életben marad, az átmegy a vizsgán. Ez persze könnyű volt, mert a futóférgek akkor éltek csak igazán, ha nem piszkáltuk őket. Persze Justin kezeit néha lehet le kellett fogni titokban, hogy nehogy hozzá érjen az övéhez, amit simogatni akart, de vizsga végére az övé is élt még. Többé kevésbé...

A délutáni bájitaltanvizsga viszont annál nehezebb volt. Még én is szinte vért izzadtam, hogy sikerüljön besürítenem az észbontó kompótomat. Justin nagyon szenvedett, Piton egész végig önelégült arckifejezést vetett rá, amikor csak alkalmam volt felé pillantani. A többiek nagyjából elszenvedtek a feladattal, mégis, Hannah látszott köztünk a legnyugodtabbnak. Ami Pitonnak egyáltalán nem tetszett. Főleg miután látszatra tökéletes vizsgát hagyott ott az asztalon. 

Mikor kiléptünk a teremből azonnal mindannyian faggatni kezdtük. A lány csak önelégülten mosolygott maga elé.

-Ugye nem gondoltátok, hogy Piton egész éves szivatása után hagyom neki, hogy bukásra osztályozza le a vizsgámat? Olyat tettem le az asztalára, amibe nem nagyon tud majd belekötni, És az a legjobb érzés az egészben, hogy ezt ő is tudni fogja. Ez pedig rohadtul fogja idegesíteni- vigyorgott maga elé gonoszan a lány.

-Te valami elképesztő gonosz zseni vagy- karolta át őt büszkén Justin.

-Velem idén nem csesz ki Piton!- kiáltotta boldogan a lány a teli zsúfolt folyosón, ahol mindenki minket nézett emiatt.

-Ez melyik volt?- hallottuk meg mögöttünk az emlegetett tanár hangját.

-Futás- suttogtam a többieknek, nekik pedig nem kellett kétszer mondani, már el is tűntek velem együtt a folyosó forduló részében. 

Az asztronómia vizsgánk végül éjfélkor volt, de igazából végül egyikünk sem úgy tért vissza az ágyába, mintha hatalmas kudarcot vallottunk volna. Persze, néhány csillagot eltévesztettünk, meg kitudja még mit nem láttunk jól a távcsőben, de hát majd a vizsga eredményhírdetésnél kiderül...

Szerda reggel mágiatörténet vizsgán ültünk, ahol az egyik kedvenc témám jött elő, a középkori boszorkányüldözések. Így egész vizsga alatt hevesen körmöltem, hála a jegyzeteimnek, amiket nem felejtettem el elkészíteni. A többiekkel ellentétben, akik eléggé hiányos tudással ültek be. Legalábbis Hannaht és Justint elnézve. Minden esetre drukkoltam nekik, hogy sikerüljön, mert fogalmam sincs mi lenne velem, ha megbuknának még annak ellenére is, hogy tegnap este folyamatosan évszámokkal bombáztam őket, amit néha el is találtak. 

Délután gyógynövénytanból vizsgáztunk a nyitott üvegházakban. A tűző napon. Úgyhogy, ha nem lett volna elég gondunk a hülye növényekkel, amik közül hihetetlen módon Justint megint megharapta egy, Hannah pedig fantasztikusan pofon vágta ezért, még meg is haltunk a melegtől. Tehát leégett nyakkal és arccal tértünk vissza a klubhelységbe a könyveinkhez, ahol első sorban inkább Justin kezét jegeltük le. A héten már kitudja hanyadjára.

-Nem tudom miért harapnak meg mindig- nézett maga elé Justin, miközben a kanapén ült, ujjai pedig egy vödör jégben pihentek. És arcán az őszinte, megtört szomorúság látszott, a teljes csalódottság.

-Semmi baj, hátha Lupin vizsgája majd nem akar megharapni- vigasztalta meglepően kedvesen Hannah a szomorú fiút. Megsimogatta a göndör haját és hozott neki Madam Pomfreytól egy krémet, amit túlságosan speciális szavakkal magyarázott el, így még én se értettem belőle egy kukkot sem.

-Honnan tudsz ezekről a... gyógy izékről ennyit?- kérdeztem meglepődve a lányt, amint ő elképesztő ügyességgel leápolta Justin kezét.

-Nem tudom- vont vállat unottan, miközben be is kötözte. Ezt pedig olyan gyakorlott mozdulatokkal tette, mintha mindig is ezt csinálta volna.- Csak jön.

Hannahnál néha tényleg nem lehetett tudni ezeket a dolgokat, de úgy látszott őt nem is érdekli, honnan van ez az egész neki. 

Mi többiek pedig csak imádkoztunk, hogy a holnapi vizsgán Lupin valami olyasmit állítson elénk, amivel könnyen megbírkózunk mindannyian. Mert a vizsgahét végére már senkiben sem maradt szinte egy csöppnyi felhasználható kis agy sem, amit megerőltethetne. Éreztük, hogy kezdünk nagyon kimerülni. És a sötét varázslatok kivédése, illetve jóslástan vizsgánk még csak ezután jött...