Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

46. fejezet

A nyaram olyan tökéletesen telt, mint még soha ezelőtt! 

Nyár elején máris nekiültem a tanulásnak, ugyanis imádtam megcsinálni a kapott nyári feladatokat. Azokkal túlságosan hamar is kész lettem, emiatt szinte kétségbeesetten rohantam a könyvtárba, hogy minden olyan könyvet kikölcsönözzek egy hónapra- ugyanis ennyi időt engedtek egy könyvre, amit magánál tarthatott az olvasó-, amit villámsebességgel kitudok olvasni. A könyvem lapjai mindig rohamosan fogytak, még apát is megdöbbentettem olvasás mániámmal. Egyszer megkérdezte, hogy miért olvasok most ezen a nyáron ilyen sokat. A válaszom annyi volt, hogy iskolás hónapjaim alatt nem lesz ilyen lehetőségem a szórakozásra. Megértette és szórakozottan hozzá tette, hogy valószínűleg azért, mert ezúttal én fogok felnevelni egy sárkányt, vagy valami hasonló történet, esetleg kis vérfarkas vonalt is beletéve a hihetetlen történetbe. Jót derülve ezen csak tovább olvastam.

Továbbá lett egy új időtöltésem is. Korábban még sosem volt kisállatom, így erre nem kellett külön időt szakítanom. De most, hogy itt volt nekem Aramis, aki nem valami szokványos kis háziállat bagoly léte miatt, így vele is sok időt kellett töltenem. 

Volt, hogy nappal kimentünk a hátsó kertbe, ahol a fa hatalmas árnyékában pihengettem, miközben folyamatosan a baglyot figyeltem. Miután elmagyaráztam neki szépen, hogy a környéken lakók miatt fényes nappal ne repüljön magasra, ő azonnal megértette. Este azonban azzal kompenzáltam a nappali kimaradást, amit néha amúgy is átaludt magától, hogy éjszaka, éjnek évadján mentem ki vele a kertbe. Szokatlanul meleg nyarunk volt, a nappali hőmérséklet egy része még éjjel is megmaradt a levegőben, a földben, így pólóban, ámbár hosszú nadrágban csücsültem kint a kertben. Egyszerűen azt nem tudtam elengedni. Imádtam a hosszú nadrágok kényelmét. 

Tehát így lett belőlem is éjjeli bagoly, miközben a kertben ülve, gondolkodással töltöttem el rengeteg órát. 

A barátaim persze ígéretük betartása szerint mind küldtek minimum egy levelet. Zachariastól kicsit szűkszavú levél érkezett- amit annak tudtam be, hogy ő nem felejt és bizony a bizonyítvány emléke még mindig frissen él benne-, Susan sem volt bőbeszédű, bár ő alapból egy csendes lány. Ernie sokkal többet írt, tőle két levél is érkezett, amiben azt taglalja mennyi mindent csináltak eddig együtt a családjával. Imádta velük tölteni az idejét. Justintól egy elég hanyag levél érkezett, amin nagyon jót derültem. Tudtam, számára nyári szünetben írásra való tollat fogni a kézbe, kész emberölésnek számít. Így ezt a levelet még inkább becsben tartottam, hisz hiába a kiolvashatatlan szavak sorai, tudtam, akkor is szeretettel írta azokat. Hannahtól több levél is érkezett. Néha teljesen értelmetlen rövid üzenetekkel, amiken nagyon jót tudtam derülni és nevetni. Voltak komolyabb hangvételű levelei is, na meg persze olyan, amiben közölte ő nyáron nem csinál leckét, majd lemásolja az enyémet. Ezen még hangosabban felnevettem, mikor először olvastam, apa meg is kérdezte, mi ennyire érdekes. Egyszerűen nem tudtam szavakba önteni mennyire szeretem Hannah stílusát, mire csak felé nyújtottam a levelet és hagytam, hogy ő is elolvassa. Persze apa ezt nem értékelte annyira, hisz annak volt a híve, hogy mindenki dolgozzon meg a saját érdemeiért. Megnyugtattam őt, hogy egy percig ne aggódjon, Hannah megfogja csinálni a háziját, az enyémnek a színét sem fogja látni. Na jó, talán egy picit... Hermione levelei mindig komolyak voltak, megosztotta velem az ő könyveinek a listáját, amitől felderült a lelkem. Örültem, hogy valaki ugyan ilyen megszállottan vágyik papírra nyomtaott szavakat látni, mint én. Válasz levélben én is mindig elküldtem neki az aktuális könyveket, illetve azokat, amiket elolvastam, de egy másik levélben nem említettem őket.

És végül a Weasley család... Egyetlen levelet sem kaptam tőlük, miközben minden nap ere vártam. Mivel én nem tudtam hol laknak, nem ereszthettem el Aramist, hogy keresse me őket a nagyvilágban. Így vártam, hogy ők küldejenek először baglyot, vagy mugli úton egyszerű postai levelet. De ez nem történt meg. Eleinte csak vártam, vártam és vártam. Azzal próbáltam magamat megnyugtatni, hogy Errol, a Weasley család baglya, biztos csak eltévedt, eleve lassú egy jószág és sokáig tart neki ide érnie. Így a nyári szünetből eltelt két hónap alatt egyetlen levelet sem kaptam Fredtől és Georgetól. És talán ez fájt a legjobban...