Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

5. fejezet

Az egy hónap a nyaramból csigalassúsággal telt el. A legtöbb időt könyvolvasással próbáltam meg elütni, de számtalan alkalommal azon kaptam magam, hogy egy teljesen másik helyen járok. Mégpedig a Roxfortban.

Mármint csak gondolatban. Mindig megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lehet, mi fog ott rám várni, vajon hogy fog kinézni ez az egész szituáció? Szinte képtelenségnek tartottam, hogy boszorkánynak fogok tanulni...

Az idő mégis vánszorgott lassacskán, a napok pedig teltek. Aramisszal egyre jobban megismerkedtem, kiderült, hogy saját személyiséggel rendelkezik. Vannak dolgok, amiket különösen kedvel, mint például a fején egy pontot, ahol simogatom. De vannak dolgok, amiket nagyon nem szeret... Mint például az, ha apa kicsit idegesebben szól hozzám a munkahelyi stressz miatt. Ilyenkor Aramis figyelmezteti mindig egy vijjogással. Különösen érdekes jelenet tud ez lenni olykor.

Minden esetre az egy hónap alatt el kellett intéznünk az iskolát is, ahová eddig jártam. De aztán kiderült, hogy már küldtek nekik levelet azzal a tartalommal, hogy egy másik iskolába nyertem felvételt. A hír meglepett, mikor ezt közölték, de a Roxfort ezek szerint mindenre gondolt...

És míg el nem jött a szeptember elseje csak bújtam az új könyveimet, mert rájöttem, hogy nagyon érdekesek és különlegesek! Sokkal izgalmasabb dolgokat rejtett, mint az eddigi tankönyveim az évek alatt... Majd minden nap elteltével lehúztam egyet a kis saját gyártású visszaszámlálós naptáramról...

Augusztus utolsó napja volt. Már rég megvacsoráztunk, lezuhanyoztam és a szobámban kusnyadtam. A nyitott ablaknál figyeltem azt, hogyan röpköd ki rajta Aramis, majd hogyan tér vissza kisebb rágcsálók tetemeivel. Mióta jobban megismertük egymást bízom benne annyira, hogy esténként mindig kiengedem vadászni. Ő élvezi a szabad repülést és sokszor visszatér hozzám, hogy megmutassa zsákmányát, megegye és újra kirepüljön az ablakon.

Mikor már sokadjára repült be ismét az ablakon szóltam neki, hogy mára ennyi volt, ugyanis le kell feküdnöm aludni. Izgatottan néztem rá a baglyomra, ami ráröppent a csuklómra.

-Holnap indulunk a Roxfortba!- közöltem vele boldogan.

A bagoly csak rám nézett, majd a kalitkájába röppent. Becsuktam annak az ajtaját és befeküdtem az ágyamba.

-Jó éjszakát!- köszöntem el Aramistól és lekapcsoltam a lámpámat.

Nehezen nyomott el az álom, ugyanis túlságosan is izgatott voltam. Ám végül mégiscsak sikerül az álomtalan álomba csöppennem.

Reggel az ébresztőórám csörgésére keltem fel. Azonnal kipattantak a szemeim és olyan éber voltam, mintha egy percet sem aludtam volna, viszont kipihent voltam. Azonnal józan ésszel el is kezdtem öltözni, majd miután ezzel megvoltam bevetettem az ágyamat. Az órám hét óra tíz percet mutatott. Tökéletesen időben voltam.

Megetettem Aramist, majd ezután én is reggelizni indultam. Miután azzal is megvoltam a fürdőbe mentem, hogy fogat mossak és rendbe hozzam a hosszú szőke hajamat is.

Tele volt gubancokkal az egész, így birkózni kellett vele egy ideig, de a végeredményért megérte! Ráérősen fogat mostam és miután még egyszer alaposan megvizsgáltam magam a tükörben, visszamentem a szobámba.

Aramis békésen aludt a reggelije után. Én izgatottan néztem az órámra, ami majdnem nyolc órát mutatott. Még több mint egy órám volt indulásig.

A bőröndöm elé leülve kivettem belőle pár tankönyvet és olvasgatni kezdtem őket ott, ahol korábban abba hagytam. Sürven pillantottam fel az órámra, egyre jobban izgulva azon, hogy közeledik az indulás pillanata. Visszapakoltam végül minden könyvet a bőröndbe és negyed tízkor elindultam megkeresni apát. Ugyanis egy tizenöt percen belül indulnunk kellett, ha elakarjuk érni azt a tizenegy órási vonatot...