Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

35. fejezet

Az erdő sötét volt és néma. Néhány száz méterrel odébb az ösvény kétfelé ágazott. Harry, Hermione és Hagrid balra indultak, Malfoy, Neville, Agyar és én pedig jobbra.

-Ki megy elől?- kérdeztem könnyedén a fiúkat a pálcámmal világítva.

-Nekem nincs kedvem.- mondta sejtelmesen Draco, ezzel egyértelműen arra utalva, hogy nem mer elől menni.

-Sejtettem.- suttogtam mosolyogva és megindultam egyenesen én az sövényen, ugyanis Nevillet nem volt szívem egyszerűen még csak meg sem kérdezni. 

Csendben haladtunk, előttünk az ösvényt figyeltük. A lombok között átszökött a hold szép fénye, amit imádtam. A fényben csillogott az ezüstkék vér, ami a lehullott leveleken telepedett meg. 

-Tényleg vannak itt vérfarkasok?- kérdezte egyszercsak Neville nagyot nyelve.

-Persze, hogy vannak.- vágta rá azonnal Malfoy.

-Persze, hogy nincsenek.- kontráztam rá arra, amit Draco mondott.

Neville teljesen össze volt zavarodva és nem tudott dönteni, hogy kinek higgyen. Emiatt pedig nem tudtam érte hibáztatni.

-Akkor mégis mi lehet olyan nagy és veszélyes bestia, hogy elkapjon egy unikornist?- kérdezte mögöttem dacolva Malfoy, mire megálltam és hátrafordultam.

-Mindegy hogy mi, de nem egy vérfarkas.- kötöttem az ebet a karóhoz. Vagy jelen esetben a vérfarkast.

-Nem mindegy hogy mi, mert ez a valami még itt lehet és nagy valószínűség van rá, hogy minket vett célba!- hisztizett tovább Malfoy, mire megtorpantam, nagy levegőt szívtam a tüdőmbe és ismét hátra fordultam.

-Ha így sivítasz egész este valószínűleg hamar ránk talál és hidd el, kérdés nélkül itt hagylak neki első és utolsó fogás gyanánt.- vágtam az arcába keményen a szavakat, majd ismét elindultam.

Malfoy erre megnémult és nem is mozdult.

-Mozogj már, mert Neville is jönne mögötted.- szóltam rá komoran a fiúra.

-Hallottátok?- nézett körbe Draci ijedten. Üvöltött az arcáról a színtiszta félelem.

Megálltam én is és csöndben körbe néztem. Egy hangot nem hallottam, de még csak nem is mozdult semmi. Szinte a levegő is megállt. És akkor...

-Úristen...- suttogtam előre nézve be, a bokrok és fák közé.- Úristen látjátok?!

-Mit?!- visította azonnal Draco és bepánikolva kapkodta a fejét ide-oda.- HOL?!- ordította magából kikelve. Már épp előkotorta a pálcáját is, mikor elnevettem magam, de annyira, hogy előregörnyedtem a nevetéstől.

Neville értetlenül állt, az ő kezében is pálca volt jelzésre készen.

Draco ijedten nézett rám, majd amint megértette a szituációt bosszúsan szegezte rám a pálcáját.

-Hogy merted...- sziszegte a fogai között, én pedig csak felegyenesedtem és komolytalanul néztem rá.

-Úgy mertem.- közöltem vele egyszerűen és Nevillere mosolyogtam. A fiúnak is lassan leesett a tantusz, így szélesen visszamosolyogva rám, vidáman indult el előre. Egy pár pillanatra el is felejtette hol van, amitől jobban éreztem magamat. Ugyanis szegény nem érdemelte meg, hogy itt kössön ki velünk...

Némán haladtunk tovább a nyomokat követve, senki nem szólt semmit, viszont a pálcák a kezekben maradtak a biztonság kedvéért. Én továbbra is elől sétáltam, mögöttem Neville picit lemaradva, mellette, illetve Draco között sétált Agyar, leghátul pedig Malfoy.