Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

28. fejezet

A Roxfortban ismét megkezdődött a tanítás. A hó elolvadt, helyette folyamatosan esett az eső. A griffendélesek kapitánya mégsem hagyta a csapatát pihenni, sőt, talán még keményebben edzett velük, mint valaha. A következő meccs a Griffendél és köztünk fog zajlani, így tiszteletben tartottam Oliver Woodot azzal, hogy nem mentem el ,,kifigyelni" az edzéseket.

Ugyanis az ikrek elmondása szerint egy őrült rögeszmés, ami miatt inkább nem szerettem volna, ha azt hiszi kém vagyok, kifigyelem a taktikáikat és átadom a saját házam kapitányának. A srácokat edzés közben emiatt soha nem tudtam megnézni, viszont a végére mindig kimentem hozzájuk.

Épp akkor értem ki, amikor George a sárban üldögélt, Fred pedig felkaparta onnan. Pitont emlegette mindenki, mint meccsvezetőt, mi ránk nézve se jelentett jót, nemhogy a griffendélre...

Mosolyogva álltam meg a pálya szélén, majd a rövid tárgyalás után mindenki elindult az öltözők felé. Fred felém nézve várta, hogy odasétáljak hozzájuk, így így is tettem. 

-Fáj a sejhajom.- mondta drámaian George.

-Nektek is szia.- feleltem egyszerűen a fiúknak.- Mit műveltél már?- kérdeztem mosolyogva nézve Georgera.

-Piton elszédített.- felelte frappánsan, amin nagyon jót mosolyogtam. 

-Kipihentnek látszotok.- mondtam ki a tényeket a fiúkra nézve.- Nem nagyon erőltettétek meg ma magatokat igaz?

-A zuhanóbombázósdi minek számít?- kérdezte elgondolkodva Fred, mire csak a fejemet ráztam.- Most mi az?- kérdezte felháborodást tettetve.- Szerinted olyan jó esőben edzeni? Tudod kinek van hozzá kedve, ha épp mást is csinálhatnék.

-Te mindig mást csinász, mint amit kellene.- néztem rá értetlenül, mire beletörődő fejet vágott.

-Jó, ez igaz, de most mit számít ez?- kérdezte nemtörődöm stílusban.

-Menjetek, öltözzetek át, fürödjetek meg, vakarjátok ki magatokat a tíz kiló sárból és nyomás vacsorázni, mert későre jár.- soroltam a fiúknak a teendőket.

-Fred, anyát mikor hoztuk el magunkkal?- nézett George elgondolkodva Fredre.

-Nem tudom, de én rá sem szoktam hallgatni.- felelte egyszerűen Fred.

Unott arccal néztem a két fiúra. Ők rezzenéstelen vigyorral rám, így nagyot sóhajtva inkább csak legyeztem feléjük párat.

-Menjetek.- mondtam fáradtan és beletörődően.- Csak menjetek.

-Legalább az öltözőbe gyere be.- mondta Fred azonnal.- Itt kint hideg van.

-Nem fogok megfázni.- néztem rá felhúzott szemöldökökkel.

-Csak menj be az öltözőbe.- adta ki szinte parancsba a mondandóját, amin hirtelen megdöbbentem. Értetlenségemet látva a fiú sóhajtva hozzá tette még a következőt.- Kérlek.

Ebben a szóban volt valami, ami engedelmességre késztetett. Így a két fiú mellett baktatva mentem be az öltözőjükbe, ahol megvártam, míg friss ruhába öltözve, megfürödve jöttek ki.

-Hát nem sokkal jobb érzés?- kérdeztem tőlük elégedetten, mire a fiúk szemforgatva néztek inkább rám.

Az öltöző ajtajában álltak már a fiúk, amikor Fred szitkozódva nézett ki rajta.

-Ó, hogy az a...- a szakadó eső láttán csalódottan nézett hátra rám.- Mióta szakad így?- kérdezte türelmetlenül.

-Úgy pár perce...- mondtam neki ködösítve.