Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

68. fejezet

Miután nekem repült a gurkó, már nem sokáig maradtunk a pályán. Mindenki elfáradt, éhesek voltunk és holnap mindenkinek tanítás volt.

Kimerülten szálltam le a sperűről és először elég ingatagon álltam a lábaimon a több órás repülés után. Elcsigázottan vánszorogtam be az öltözőbe, viszont nagyon boldog voltam.

-Ügyes voltál Dankworth- pacsizott le velem minden fiú elismerően, amitől a szívem hevesen verdesett. Hát csak sikerült jó benyomást keltenem a legelső kviddics edzésemen!

-Köszi srácok, ti is ügyesek voltatok, ha számít valamit a dícséretem- megjegyzésemen jót nevettek a srácok.

-Akkor hivatalosan is csapattaggá avanzsálhatlak a közönség előtt?- kérdezte mosolyogva Tally.

-Mi az hogy, kapitány- bólintottam mosolyogva.

-Üdvözöljétek új hajtónkat, Arabella Jean Dankworth-t!- üvöltött bele az éjszakába Tally.

A csapatban a fiúk hirtelen gyűltek körém, felkaptak a levegőbe és a sátor tetetej felé dobtak, majd biztos karjaikkal elkaptak. Boldogan sikkantottam fel, miközben hagytam, hogy malcolm és Aplebee a vállukra ültessen.

-Srácok, azért mert végre van egy lány a csapatban, nem kell ennyire megörülni nekem!- nevettem le rájuk és megpaskoltam Malcolm fejét finoman, hogy letehet a földre.

 Miután már stabilan álltam a lábamon, nem telt el fél perc sem, de azonnal megváltozott a levegő.

-Hol van?- ordított be valaki a sátorba. 

Azonnal felismertem a hangot, így már fordultam is az irányába.

-Megölöm azt, aki gurkót mert küldeni Arabellara!

A sátorba berontva Fred állt előttem, jobban mondva egy csapat fiú előtt, a kör közepén pedig én álltam. Fred mellett George nézett komoran maga elé, bár szemernyi indulat sem volt benne ikertestvéréhez képest.

-Melyik volt az?- kérdezte egyre ingerültebben Fred.

Kiverekedtem magam a fiúk közül és máris Fred elé léptem.

-Elég!- szóltam rá határozottan.- Ezt azonnal fejezd be.

-Mondtam, hogy ez lesz és te...

-Fred azt mondtam hallgass el!- vágtam kiabálva a szavába.

-Dankworth...- lépett mellém Tally, de én kinyújtottam elé a jobb kezem, hogy egy lépést se tovább.

-Srácok, most jobb, ha elmentek enni, eslüszöm megyek én is mindjárt, csak adjatok egy pár percet.

Egyik fiú sem moccant meg, mindenki Fredet nézte, ugyanis sejtették, hogy tőle kell tartani most ebben a pillanatban. És legszívesebben most én is csak elfutottam volna Fred indulata elől, annyira megrmített és meghökkentett, de maradtam. Mert ha nem ezt teszem, akkor Fred olyan dolgot tenne, amit mindenki megbánna...

-Biztos?- kérdezte határozottan Tally. A hatodikos fiú egy csöppet sem tartott a negyedikestől, mégis idegesen méregette őt. 

-Fiúk, mondom, menjetek nyugodtan, csak előtte még ezt... el kell rendeznem...- idegesen pillantottam fel Fredre.

Leengedtem a kezem Tally elől, mire a hat fiú kiindúlt a sátorból.

-Ha bármi kell... Szólj- biccentett felém Tally, mire komolyan bólintottam és hagytam, hogy kisétáljanak a sátorból. Mikor biztos voltam már benne, hogy pár méterre eltávolodtak Fred elé léptem és erősen mellkason böktem.