Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

74. fejezet

Mikor visszatértem a többiekhez a kilátóra már délelőtt tizenegykor úgy éreztem, hogy teljesen elfáradtam.

Sóhajtva huppantam le Hannah mellé és Susan felé fordultam, aki a bal oldalamon ült.

-Ugye egyikük sem próbálta meg levágni a másik fülét?- kérdeztem aggódva.

-Nem, most nem- biztosított gyorsan Susan.- Bár Hannah megkísérelte ledobni Justint...

Semleges arccal fordultam jobbra, Hannah felé. A lány ártatlanul az eget bámulta pillanatokig, majd a szeme sarkából rám nézett.

-Most mi van? Unatkoztam!- tette fel a kezeit védekezően.

Mosolyogva ráztam meg a fejem. 

-Egyébként...- hajolt hozzám közelebb Hannah és halkabban kezdett beszélni hozzám, amire figyelnem kellett, uyganis a tömeg egyre hangosabban kezdett szurkolni a csapatoknak.- Nagyon figyelmes tőled, hogy így figyelsz a fúkra.

-Ugyan már, hisz szeretm Erniet és Justint- legyintettem mosolyogva.

-Én most nem rájuk gondoltam- biccentett aprót Hannah a pálya felé.- Fogalmam sincs, hogy mivel érdemelte ki az a két idióta ennyire a szeretedet, de... Remélem megbecsülik. Nagyon aranyosak voltatok a pályán, ahogy az a két góliát megölelt téged.

Fogalmam sincs miért, de zavarba jöttem. Annyira, hogy meg sem tudtam először szólalni, csak mosolyogva lehajtottam a fejem és Hannah szavait emésztgettem magamban.

-Köszönöm...- suttogtam végül a lánynak, aki csak mosolyogva vállat vont és mintha nem is folytattunk volna egy ilyen bizalmas beszélgetést, már Justin felé is fordult, akinek rávágott a hátára.

-Szóval azt mondod, végül tényleg nem hánytál a virslis tejtől?

Pár percen belül elkezdődött a meccs és onnantól kezdve nekem a szemem csakis a két vörös hajú fiún volt. George Harry felé repült, aki mellett elsuhant egy gurkó. Majd George egy jól irányzott ütéssel pofonnal meküldte a labdát Adrian Pucey felé, ám az mégis vissza fordult Harry felé. Szerencsére még épp letudott bukni előle Harry, George pedig máris tovább küldte a labdát Malfoy felé. De a labda ahelyett, hogy Draco után ment volna, egyszerűen megfordult és újból Harry felé suhant. Harry nem várta meg a gurkót, így a seprűjén a pálya másik felébe kezdett sebesen repülni. Ott Fred várta a látszólag kivételező gurkót. Harry lebukott, Fred pedig fölötte ütötte tova a labdát. 

Láttam, hogy Fred fellendíti az ütőjét, amiből tudtam, hogy örül a sikeres találatnak. Ám a gurkó ismét Harry felé fordult és eszeveszetten kergette a Griffendél fogóját.

-Valami nem stimmel...- motyogtam magam elé, miközben folyamatosan Harryéket néztem.

-Ja, például az, hogy eleredt a rohadt eső- szitkozódott mellettem Hannah. Csak ekkor vettem észre, hogy a szemüvegemet pöttyök pettyezik, ráadásul a hideg eső közvetlenül esett ránk. Mielőtt elindúltunk volna a meccsre, mondtam a többieknek, hogy nem lenne okos dolog, ha a szobáinkban hagynánk az esernyőinket. Ugyanis kinézve az ablakon már akkor láttam, hogy valószínűleg mindenképpen esni fog. Így mi kényelmesen előkaptuk az esernyőinket és úgy gubbasztottunk ott, miközben a mögöttünk ülök felé is oda tartottuk ernyőinket, akik lehajoltak hozzánk.

Végül Lee Jordan hangjára eszméltem fel újra.

-Az állás: hat- nulla a Mardekár javára.

Egyre idegesebben néztem, hogy a Mardekár mégis mit művel a pályán. Fredéknek igaza volt, a seprűik piszok jók. A gurkó pedig folyamatosan üldözte Harryt, így csak annyit láttam felőle, hogy Fred és George közre fogják, és minden áron megpróbálják távol tartani a labdát a fogójuktól. Percek teltek el, amikor végül megszólalt Madam Hooch sípja és Harry az ikrekkel együtt a pálya széle felé igyekezett, a csapatuk többi tagjával együtt.