Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

115. fejezet

Az iskola természetesen Malfoy incidensétől zengett napokig, és sokkal jobban rájátszott a dolgokra, mint amennyire fájt neki. Igazából Madam Pomfrey egy pillanat alatt rendbe hozta a sebet, majd másnap már kutya baja se kellett volna, hogy legyen. Ennek ellenére a fiú napokig felkötött kézzel járkát fel-alá a folyosókon, eljátszva, hogy rettentes fájdalmai vannak. Hannah mondta jól már a legelején. Egy igazi drámakirálynő...

Ennek ellenére a mi társaságunk nem foglalkozott vele szinte semennyit, sokkal jobban lázba hozott minket az év első sötét varázslatok kivédése órája. Amit természetesen Lupin professzort tartott nekünk.

A professzor még nem volt bent a teremben, így a griffendélesekkel együtt leültünk a padokhoz, elő készítettük a könyveinket, pergamenjeinket, pennáinkat és csöndes beszélgetéssel ütöttük el az időt, amíg Lupin meg nem érkezett. Egy valvány mosollyal üdvözölt minket és letette az aktatáskáját a tanári asztalra. Megszokott foltos talárját viselte, viszont az arca most egészségesebbnek tűnt ahhoz képest, amilyen a vonaton volt.

-Szervusztok! Kérem, rakjátok el a könyveiteket. A mai órán gyakorlati feladatokat végzünk. Csak a varázspálcátokra lesz szükségetek. 

-Emlékeztess majd, hogy ne felejtsem el elmondani a professzornak, hogy már most imádom őt- suttogta mellettem Hannah halál halkan, miközben az osztály örömmel pakolta össze a dolgait.

Mosolyogva álltam fel a többiekkel együtt, ugyanis Lupin kiadta a következő utasítást, ami az volt, hogy kövessük őt. A csoporttal együtt kimentünk a kihalt folyosóra, ahol már az első sarkon összefutottunk Hóborccal. A szellem fejjel lefelé lógott és rögtön tudtam, hogy most sem fogja tartani a száját. Mint általában soha.

-Lompos-lumpos Lúú-pin- nyekeregte-, lompos- lumpos Lúú-pin, lompos- lumpos Lúú-pin...

Mindenki lélegzetvisszafolytva várta, hogy mi fog történni. Hóborc a tanárokat többnyire mindig tiszteletben tartja, ezért igazán meglepett minket mégis, hogy most Lupinnal ilyen kivételt tett. De a professzor még csak el sem komorodott.

-A helyedben kiszedném azt a rágógumit a kulcslyukból, Hóborc- szólt barátságos mosollyal Lupin.- Különben Frics úr nem tudja kivenni a seprűjét.

Fricsról mindenki tudta, hogy a diákoknál talán már csak Hóborcot gyűlöli jobban. Ezért a szellem kiöltötte a nyelvét és szamárfület mutatott.

A pofesszor fejcsóválva sóhajtott és előhúzta a saját pálcáját.

-Ez egy hasznos ki bűbáj- szólt hátra a válla fölött.- Jól figyeljetek.- Azzal felemelte a pálcáját és Hóborc felé suhintott.- Exlukhops!

A rágógumi abban a pillanatban kiröppent a kulcslyukból, egyenesen Hóborc bal orrlyukába. A szellem bukfencet vetett és szitkozódva inkább úgy döntött, hogy ma nem bosszantja tovább az új tanárunkat. Vagy talán soha többet.

-Ez szuper volt, tanár úr!- rikkantotta vidáman Justin.

-Köszönöm, Justin- biccentett Lupin és eltette a pálcáját.- Indulhatunk?

-És még a nevünket is tudja...- suttogta csillogó szemekkel mellettem Hannah, mire alig bírtam visszatartani a nevetésemet.

Mindannyiunkban egyre nagyobb tisztelet növekedett a professzor felé, hisz tudtuk, hogy ő végre tényleg tudja mit kell csinálnia. Lupin végigvezetett minket egy újabb folyosón, majd megállt a tanári szoba ajtaja előtt. 

-Fáradjatok be!- szólt, és kinyitotta előttünk az ajtót.

A csoportunk libasorba bevonult a hosszúkás, fatáblákkal burkolt falú helyiségbe. A tanári szoba berendezését alkotó székek mind üresen álltak most, csupán Piton professzor üldögélt egy fotelben. De ahogy meglátta besorakozott csapatunkat, fintorral az arcán már fel is állt.