Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

184. fejezet

Iszonyatoasn boldog voltam, hogy újra a barátaim mellett lehetek. Egyrészt azért, mert itt voltak és máris belekezdtek volna az élményeik mesélésébe, másrészt pedig azért, mert egyálatlán nem zavartatták magukat, amíg én száraz ruhát kerestem az utazóládámban és előttük öltöztem át. 

-Ha ez vigasztal- szól hozzám Justin, miközben a szárazon maradt melltartómra pulcsit húzok-, az én bájital könyvem teljesen elázott.

Majd előhúzott egy teljesen esőáztatta könyvet az ülőkéje alól, amin jhangosan nevettünk fel.

-Mit csináltál vele?- kérdezte Hannah a szemét törölgetve.

-Esernyőnek használtam- vont vállat Justin úgy, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. 

A pulcsimat végül magamra igazítottam, ami hihetetlen biztonságot adott nekem. Az meg főleg, hogy a barátaimat egyáltalán nem érdekelte a testem, az, hogy ennyire nyílt vagyok előttük, hisz ők is számtalanszor megtették már ezt előttem, sőt, az előbb a vonaton is együtt öltöztek át. Mi már olyan szinten voltunk barátok, hogy az már szó szerinti testvériségnek minősült néha.

-Teljesen feleslges volt, úgyis eláztál- forgatja a szemét Zacharias.

-Mostmár mindegy- ejti le a földre nemtörődöm mozdulattal Justin a hasznáhatatlanná vált könyvét, ami nedves puffanással ért földet.

-Jut eszembe- élénkül fel hirtelen Ernie.- Ti tudtok valamit arról, hogy mi lesz az idén a Roxfortban?

Susan némán rázza meg a fejét azonnal, tőle több reakcióra ritkán számíthatunk.

-Természetesen tudok egy keveset- teszi össze diplomatikusan a kezeit Zacharias.

A nyáron mindegyikük roppant sokat változott. Nem belsőre, hisz az folyamatosan tudott változni, ám személyiségük megmaradt. Justin ugyan olyan kis ártatlan maradt, Ernie ugyan olyan érzékeny, Susan ugyan olyan csöndes. Hannah szemében viszont a tűz egyre veszedelmesebben égett, mintha nehezen tudná magát néha féken tartani, ezért általában nem is teszi. Zacharias pedig sokkal-sokkal számítóbb lett, a testtartása az eddigi szálegyenes tartást idézte, ám így, hogy magsabb lett, már sokkal fenyegetőbben néz ki. Akárcsak Mr. Kupor, ugyan olyan kimért aura lengte őt körbe. 

Külsőre pedig eszméletlen sokat változtak így, hogy nem láttam őket három hónapig. Az évek alatt, mikor minden egyes napot együtt töltünk, az embernek enm tűnik fel, hogy a másik változik külsőre, hisz tényleg minden nap látod. ám így, hogy három hónapon keresztül egyetlen napig sem láttam őket... Ijesztően rám tört a valóság, hogy csakúgy, mint én, már ők sem csak gyerekek, mint elsős korunkban... Mert bárhogy számolok is, az a négy év az négy év.

Susan még mindig hosszú fonatban hordta a barna, enyhe vörös beütésű haját, így minidg jól láthattuk barnás- zöldes szemeit, amiben több volt a barna. Így, hogy egyre idősebb lett, az arca sokkal keskenyebb lett, mint emlkéeimben élt, arca kicsivel karakteseresebb lett, ám tele volt lágy vonásokkal.

Ernie viszont sokkal pufibb lett, a nyáron jó pár kilót felszedhetett, de látszólag őt nem zavarta. Nálam alacsonyabb volt, nem ígérkezett magas növésűnek. Szőkés haja illett a kékes szeméhez, ami különösen ki volt emelve, ha koncentrálás közben elvörösödött. 

Zacharias iszonyatosan magas lett, magasabb, mint amire bármikor számítottam volna, és tudtam jól, hogy ő még bőven növésben volt, akárcsak én. Szőke haja rövid volt, sokkal inkább szerepet kapott a mélyebb kék szeme, illetve hegyes orra. És úgy tudott már most ránk pillantani, mintha mind csak az alatvalói lennénk. Tudtam, hogy nagyon veszélyes játékos lesz ő később, már csak a testtartásából is látszott. Olyan egyenesen ült, mintha karót nyelt volna, szemei ide-oda cikáztak a társaságunkon, mindenkit alaposan megfigyelve. Látszott rajta, hogy észre sem veszi mit csinál, csak gyűjti rólunk az információit, ahogy mindenkivel tette mindig is.

Justin sem ígérkezett magasnak, nagyjából velem egymagas lehetett, tehát fiúk között nem lesz valami kiemelkedően hatalmas. Viszont annál helyesebb lett. Még az én figyelmemet sem kerülte el, hogy göndör barnás haja hosszabb lett, forgás közben mindig érdekesen lebbentek meg a fürtjei, ami eltakarták a fülét. Őt viszont nem igazán érdekelték szemébe lógó tincsei, észre se vette őket. A szemei pedig... Ártatlanul csillogó barnák voltak, ami tökéletes összhangban volt tökéletesen egyenes orrával, és szépen ívelt szájával. Egyszerűen látszott rajta már most, hogy odáig lesznek érte a lányok, hacsak nem vannak már most odáig érte.

Hannah pedig... Egyszerűen gyönyörű volt. Le sem lehetett volna tagadni, hogy ő lesz az egyik leggyönyörűbb lány az iskolánkban, hisz már most elképesztő szépség volt. Szőke középhosszú haja finoman keretezte az arcát. A szemei szinte már jégkék voltak, elképesztő szempillák övezték azt, így még jobban csak arra tudott koncentrálni az ember. Az arcán, leginkább az orra környékén a nyári napsütés hatására szeplők jelentek meg, csak néhány, ám annál szebb lett tőlük. Ami viszont megnyugtatott kissé, hogy legalább ugyan olyan magas mint én, tehát valószínűleg ő is magas lány marad egy életre. Amit még így is az előnyére tud majd fordítani, annyira szép.

-Nagyon el vagy gondolkodva- bök oldalaba a mellettem ülő lány mosolyogva. Még a mosolya is nagyon szép.

-Egyszerűen csak rajtatok agyalok- vallom be neki egy halvány, ám őszinte mosoly kíséretében.

-Mármint?- kérdezi azonnal kimérten Zacharias.

-Csak feltűnt, hogy mennyit változtatok- vallom be körbe nézve rajtuk.- Mármint... Elsős korunk óta. Srácok öregszünk basszus...

-Én aztán nem- rázza hevesen a fejét Zacharias.- Ezen az arcon egy ránc sem lesz- mutat a saját fejére.

-De egy monokli igen, ha így folytatod- közli vele unottan Hannah, mire hangosan szakad ki belőlünk a nevetés. Szinte észre se vettem, hogy milyen régóta vonatozhatunk már.

-Amúgy már nem azért, de te is rengeteget változtál- szúrja közbe Justin.

-Ez nem is igaz- tagadom le máris az egészet.

-Ó, dehogynem!- vágja rá Hannah vigyorogva.- De sajnos már most egyértelmű, hogy nem te lezsel közöttünk a nagy mellű legjobb barátnő.

Visítva nevetünk fel a sajátos humorunkon, ugyanis Hannahnak tényleg igaza volt. Ő már most több isteni ajándékkal rendelkezett, mint talán én valaha is fogok. Viszont ennek ellenére ezt egyáltalán nem bántásnak szánta, soha nem is venném annak. 

Más viszont biztosan, ezért is néztek ránk a többiek teljesen értetlenül, miközben mi egymásba kapaszkodva vihogtunk, levegőt is alig kapva.

-Minden esetre az is biztos, hogy nem is ők lesznek a legokosabb legjobb barátnő páros- húzza el a száját Zacharias, mire mi Hannahval még jobban csak nevetünk.

Olyannyira csak nevettünk, hogy Hannah előre esett, le a földre. Én ezt látva csak mégjobban fuldkoltam a nevetéstől, arcomat könnyek áztatták már és azután se fejeztük be a nevetést, miután Hannah lehúzott magára a földre.

-Látod, felfogtál mellel- közlöm a lánnyal, mire csak nem tudjuk már abbahagyni a visítást.

-Ti meg mi a fenét visítotok?- tépi fel az ajtónkat egy nálunk talán egy évvel idősebb lány, aki egy fiú társaságában érkezett.

-Felfogtam mellel- közli vele még mindig visítva Hannah.

A két idegen erre teljesen döbbenten néz ránk, majd egymásra, és végül csak inkább visszahúzzák az ajtónkat.

-Úgy érzem én nem állok készen erre az évre...- fogja a fejét fáradtan sóhajtva Zacharias, aki már előre látta, hogy idén teljesen elleszünk vadulva Hannahval.

-Csak a tesztoszteron- közli Justin okoskodva.

-Az ösztrogén és hormonok a nőknél te idióta- foja mégjobban a fejét Zacharias, mire már az egész társaságunk nevet.

Nos, kétség sem férhetett hozzá, hogy mi voltunk a leghangosabb és legvidámabb társaság a Roxfort Expresszen, viszont ezt abszolút nem bánta egyikünk sem.