Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

52. fejezet

Te jó ég... Ha most azt mondanám, hogy nem ez volt életem egyik leg élménydúsabb nyara... Akkor hazudnék. Ugyanis a Weasley családdal egy percig nem lehetett unatkozni.

A ház zsongott a furcsábbnál furcsább dolgoktól, jelenségektől vagy szimplán csak az emberektől. Félre értés ne essék, eszméletlen helyre kerültem... És imádtam minden egyes fura dologgal eltöltött percet. Mert rájöttem, hogy valószínűleg ilyen lehet egy igazi, kerek család, ahol csakis szeretet van.

Az egyik kedvenc jelenségem a házban a konyhai tükör volt. Mikor Fred és George elhaladt előtte az állandóan rájuk kiáltott. Mint például ,,tűrd be az inged!" vagy ,,igazítsd meg a hajad!" és ezer másik hasonló szidalmazó kijelentés. Az ikreket persze teljesen hidegen hagyta minden egyes ilyen mondat.

A másik érdekes jelenség az volt, hogy sosem volt csönd a házban. Persze, a Roxfortban már megszoktam egy év alatt, hogy ott nagy a zsongás, hisz rengeteg diák van bezárva egy iskolába. Otthon, nálunk viszont a ház állandóan csöndes. Apa nem valami nagy hanggal rendelkező ember, alapból csendesen beszél, ha szól is valamit. Meg aztán én sem vagyok egy zajongó típus. Általában mind a ketten a könyveinkbe mélyedünk, ami egy tényleg, elég csendes művelet... Itt viszont, a Weasley családnál vagy mindenki hangoskodott a maga módján, vagy ha kivételesen csönd volt, akkor a padlásszellem kezdett rá az őrjöngésre. Folyamatosan bömbölt és zajongott, amihez végülis hamar hozzászoktam. 

Percy a maga fura módján mindig elvonult a szobájába vagy ha nem a magányába burkolózott, akkor állandóan fontoskodott. Egy idő után ez is teljesen megszokott lett, szinte már fel sem tűnt, hogy mindenben megpróbálja kijavítani az embert.

Harry és Ron mindig találtak maguknak elfoglalni valót. Őket is szinte ritkán láttam, mert sosem voltak szem előtt. Bár lehet ez ahhoz is hozzájárult, hogy én nem velük töltöttem a legtöbb időmet...

Időm nagy részét a Ginnyvel ujjonnan kialakított barátságunk töltötte ki. Kiderült, hogy rengeteg közös dolog van bennünk és eszméletlen vicces lány. Irigyeltem néha érte, hogy Fred és George mellett nőtt fel. Tökéletes humora lett... Mindazonáltal nagyon kedves és aranyos lány is, persze azzal az énjével együtt, aki kiáll magáért, hogy fívérei ne nyomhassák el a családi hierarchiában. Bár általában amikor Harry elő került, akkor a magabiztos énje mintha soha nem is létezett volna, úgy eltűnt. Ezen mindig jót mosolyogtam az orrom alatt, de sosem tettem szóvá a lánynak, hiába tudta, hogy sejtek valamit...

És akikkel az augusztusi hónapomból a legtöbb időt töltöttem, azok az ikrek voltak. Először mintha furcsállták volna még is a jelenlétemet és úgy éreztem kerülnek engem. A szobájukból eszméletlen furcsa hangok szűrődtek ki és ha bekopogtam hozzájuk, akkor csak résnyire nyitott ajtón keresztül dugta ki valamelyikük a fejét, hogy közölje, most nem érnek rá. Így vissza is kullogtam általában Ginny szobájába, vagy lementem Mrs. Weasleyhez, akivel imádtam házimunkát végezni! Otthon kevés dolgot tudok csinálni, ugyanis két ember nem koszol olyan sokat semmilyen téren. Na de kilenc! Állandóan volt mit csinálni a ház körül vagy a házban. Eleinte Mrs. Weasley sem akart bevonni a saját dolgaiba, mondván pihenjek a nyári szünetemben. Viszont én mindig kiváncsi voltam rá, hogy mit csinál alapjáraton egy anya... Egy idő után megszokta, hogy kérdezek tőle ezt-azt, hogy ezeket a dolgokat ő hogyan és miképpen csinálja. Meglepték először e kérdéseim, mintha eddig más sosem érdeklődött volna affelől, hogy mit csinál a mindennapjaiban. Ezek után pedig folyamatosan csak beszélt, magyarázott és meg is mutatott. Annyi energiája volt mindig és úgy igyekezett állandóan! Csodáltam ezt az asszonyt, hogy kilenc ember után mindent képes elrakni, elmosni, kimosni és sorolhatnám. Egy hónap alatt rengeteg dolgot tanulhattam tőle. És mint kiderült ő is tőlem. Legalábbis azt, hogy általam megtudta mindig van olyan, aki észre veszi mit csinálsz, ha mások már hozzá is szoktak és alapvető dolognak tartják, hogy tiszta zokni van a lábukon...