Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

143. fejezet

Ahogy Fred mondta, majdnem két órával később kimásztam a folyosóra, ahol ő már ott várt. Egy nagy zacskó édességgel.

-A felét George küldi a szőke lánynak, mondván reméli ezzel megbékél majd és nem akarja őt lefejezni- nyújtotta felém a nehéz kis zsákot már szinte.

-Lefejezés? Egyre kreatívabb módszerei vannak- bólogattam elismerően, hogy a legjobb barátnőm milyen találékony.

-Az embernek nincs más választási lehetősége, ha veled barátkozik- mosolyodott el a fiú.

-Ezt meg mire valljam?

-Nos, nélküled valószínűleg nem kellene most gitáron játszanom a klubhelységünkben, úgyhogy kössz, ez is a te hibád- nézett le rám játékosan.

-Bocs már, hogy végre faragtam belőled valami értelmes... valamit- mutattam végig a fiún.

-Ó, értelmes vagyok én- vágta rá azonnal Fred.- Csak nem mutatom ki, mert elég nehéz is annak lenni.

-Inkább menj ünnepelni- néztem fel rá nevetve.

-Ha nem lenne kötelességszerű az ünneplés, akkor tudod, hogy itt ülnék veled egész este, igaz?

A gyomromban megrándult valami, így tudtam, hogy valószínűleg már kezdek éhes lenni.

-Indulj inkább, a többiek már várnak- böktem meg a vállát.- És köszönjük ezt a rengeteg kaját. Egy fél órára elég lesz.

-Ti lányok borzalmasak vagytok- csóválta a fejét Fred sétálás közben.

-Tényleg köszi és jó mulatást!- szóltam még utána, majd bemásztam vissza a klubhelységünkbe. A barátaimhoz sétáltam, akik az egyik ropogó kandalló előtt ültek, annál, amelyiknél már elsős korunk óta ülünk.- Na mit szereztem?

-Életkedvet?- pillantott fel rám unottan Zacharias.

-Te inkább ne szólalj meg- intette le gyorsan Hannah, miközben hátar nézett a kanapé támlája fölött.- Á! Csak nem egy zsák mézesfalásos finomság?!

-De-de- bólintottam vidáman, majd a zacskó tartalmát a földre öntöttem, köténk.- Jó étvágyat!

-Ezt meg honnan szerezted?- kérdezte elkerekedett szemekkel Zacharias, Jutsin pedig már neki is ült egy tökös derelyének.

-Van két vörös hajú őrangyalunk, akik gondunkat viselik- néztem Hannahra a szemem sarkából sejtelemesen.

-Ó, te jó ég- harapott bele a lány mellettem egy karamellás sütibe.- Talán még sem vágom szájba Georgeot legközelebb ha meglátom. Bár nagy esély lenne rá, hogy Fred kapná helyette az ütést, mert nem tudom őket megkülönböztetni.

-Teljesen mások- ingattam a fejemet.

-Aha, mint két tükör, de tényleg, teljesen mások- forgatta a szemét Zacharias.

-Inkább egyél- intettem le már én is a fiút.

-Néha azt kívánom, bárcsak ne ismernétek egymást- sóhajtott végül a társaságunk örök negatív hangja, majd enni kezdett.

Aznap este gyanútlanul tértünk nyugovóra, Hannahval őszintén örültünk a Griffendél sikerének, a többiekkel ellentétben. Hisz azért ők még reménykedtek a győzelmünkben, mindent bele adtak azért, hogy év végén miénk legyen a házkupa. Ám tudtam, hogy itt egy utolsó nyertes kviddics meccsnél sajnos nem lesz több. Így inkább csak lefeküdtem aludni, hogy kipihenjem a nap fáradalmait. 

De hát épphogy lecsuktam a szemeimet és elaludtam, legalábbis nekem az egész csak ennyinek tűnt, már fel is keltettek álmomból.

-Mindenki! Azonnal a klubhelyisgébe!- ordította valaki a folyosón és minden ajtón bedörömbölt.