Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

109. fejezet

-Te Lüke Lovegood-dal beszéltél?- szegezte nekem hirtelen a kérdést Zacharias.

A fiákerben ülve úgy pillantottam fel a fiúra, mintha egy álomból zavart volna fel. Egy nagyon rossz álomból.

-Kivel?

-Lüke Lovegoodal- nézett rám türelmetlenül.

-A kedves, világos hajú lányra gondolsz?- néztem rá továbbra is zavartan.

-Ja-ja- felelte hanyagul.- Milyen furcsa lényről próbált téged meggyőzi?

-Ezt miért kérdezed?

-Ugyan. Mindenki tudja, hogy fura lány. Állandóan mindeféle fura fülbemászó félékről beszél, meg valami annál is furább boszorkányról. Az egész suli tudja, hogy nem százas a csaj, mert mindeféle lényben hisz. Mint például a Jeti- nevetett fel gonoszan a fiú.

Én csak némán néztem magam elé, majd ki az ablakon. A kocsi ablakán, ahol rátudtam lesni a thestráloknak nevezett, furcsa és láthatatlan lovakra.

De az, amit most Zacharias mondott... Nem hittem, hogy Lüke lett volna a neve, Lovegood annál inkább. Viszont lehetséges, hogy nem véletlenül nevezték el így a lányt, ha igaz az, amit Zacharias mond.

Mégis ott van az a tény, hogy jelenleg rám is rám lehetne aggatni egy hasonló nevet, ugyanis ugyan azt a lényt látjuk ketten a lánnyal. Amit más nem lát. Ez most azt jelenti, hogy én is begolyóztam és a Roxfort helyett tényleg elmegyógyintézetbe kellene járnom?

Bármilyen fantasztikusan is indúlt a napom, ez az egész szeptember elseje, a végére olyan borzalmas lett. Némán néztem magam elé, mintha csak önmagam árnyéka lennék. És őszintén megmondva, úgy is éreztem magam.

Az iskolába érve, még épp az ünnepség kezdete előtt, azonnal Bimba professzor várt ránk. Jobban mondva rám.

-Arabella!- sietett oda hozzám szinte lélekszakadva, ami a saját tempóját illeti.- Lupin professzor előre küldött egy levelet, miszerint a vonaton történt egy kis incidens, és hogy rosszul lettél- nézett fel rám aggódva az alacsony asszony.

-Minden rendben, tanárnő, jól vagyok- néztem le rá megnyugtatóan.- Viszont ki az a Lupin professzor?

-Jaj, ő az új sötét varázslatok kivédése tanárotok- eközben lázasan motoszkált a zsebében, majd előhúzott belőle egy csomag csokoládét, amit azonnal felém nyújtott.- Madam Pomfrey szerint ez jót tesz egy dementor utáni találkozással- ajánlotta nekem kedvesen az egész zacskó édességet.

-Köszönöm, tanárnő, de már Lupin professzortól kaptam csokoládét- próbáltam tovább nyugtatgatni a professzort, aki olyan kedves volt, hogy azonnal a gondoskodása alá vett engem.

-Akkor hála istennek végre egy olyan tanár, aki ért is ehhez a tantárgyhoz- mondta megkönnyebbülve, majd amint rájött mit mondott, azonnal elszégyellte magát.- Mármint, bocsánat, ezt nem hallottad. A csokoládéhoz pedig ragaszkodom, szeretném ha mindenképp jól lennél.

-Történt mással is hasonló a vonaton, hogy Madam Pomfrey tudta a megoldást, vagy...- tettem fel óvatosan a kérdést.

-Harry Potter lett még rosszul, szerencsétlen pára el is ájúlt. Ő van most éppen Madam Pomfreynál- csacsogta nekem a kedves professzor. 

Halvány mosollyal az arcomon végül elvettem tőle a csokoládét. Közben belül ezerrel szágúldottak a gondolataim, hogy mégis mit jelenthet az, ha csak rám és Harryre volt hatással ez a... dementor?

-Köszönöm, tanár nő. Maga egy igazi kincs nekünk- kedveskedtem neki szavakkal. Hisz így is éreztem. Azonnal rohant hozzám, valószínűleg már régóta csak rám vár, mióta megkapták a levelet. Ráadásul egy erszénnyi csokoládéval. Jobb házfőnököt ebben a pillanatban el sem tudtam volna képzelni.