Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

177. fejezet

-Dimitrov!

Valahol a mélyben, a pálya mellett kinyílt egy ajtó, amin egy seprűnyélen lovagló alak suhant ki szédítő sebességgel. Piros talárját láthatták csak a szurkolók, viszont a bolgár oldal teljes mértékben tombolni kezdett.

-Ivanova! Zográf! Levszkij! Vulkanov! Volkov! Ééééés Krum!

-Ő az, ő az!- lelkendezett nem olyan messze tőlünk Ron, aki amint meglátta Krumot teljesen elolvadt érte.

-Mennyiben fogadunk, hogy elsírja magát, ha közelebb repül hozzánk?- hajolt át előttem Fred a bal oldalamon ülő Georgehoz.

-Fogadnék, de egy árva knútom sincs egyenlőre- válaszolt neki szórakozottan George.

-Ne aggódj, nyerni fogunk- dőlt vissza a helyére Fred magabiztosan.

-Hát nem valami helyes ez a Krum gyerek- szólalt meg Fred mellett Ginny, mire hangosan elröhögtem magam.

-Kisasszony maga még csak ne is gondolkodjon ilyeneken!- szörnyülködött mellettem Fred.

-Sajnálom, de Ginnyvel értek egyet, remek ízlése van- mondtam még mindig nevetve.

-Az nem számít, nekünk még ne gondolkodjon azon, hogy ki hogy néz ki!- állt George Fred pártjára.

-Semmi baj- hajoltam most én át Freden, hogy Ginny jobban hallhasson engem.- Én akkor is veled értek egyet- kacsintottam rá.

-És most köszöntsük az ír nemzeti válogatottat!- mennydörögte Bumfolt.- Conolly! Ryan! Troy! Mullett! Moran! Quigley! Éééééés Lynch!

Hét zöld folt suhant be a pályára és igyekztem őket megfigyelni.

-Tűzvillám seprűik vannak- állapítottam meg a villanásokból.

-Honnan tudod?- kérdezte George szinte szájtátva.

-Látom a fa anyagát és színét annyira, hogy tudjam, ez biztosan egy Tűzvillám- közöltem vele egyszerűen. Szerettem megfigyelni az ilyen apróbb részleteket. Mert most a meccs számomra ebből fog állni. Hogy megfigyelem a hajtó játékosok technikáit és manővereit, hogyan játszanak a nagyok.

-Fogadják szeretettel Egyiptomból érkezett játékvezetőnket, a Nemzetközi Kviddicsszövetség elnökét, Hasszán Musztafát!

A pályára most egy aranytaláros, kopász, ám hatalmas bajusszal rendelkező ember lépett, aki egyik kezében a seprűjét fogta, a másikban egy ládát, szájában pedig ezüst síp volt. A bíró felszállt a seprűjére, felrúgta a láda tetejét, amiből nyomban kirepült egy piros kvaff, két fekete gurkó és a cikesz, bár azt ilyen távolról nem tudtam pontosan megmondani. Musztafa belefújt a sípjába és a labdák nyomban a magasba emelkedtek.

-Ééééés FELSZÁLLTAK!- bömbölte Bumfolt.- Mullett a kvaffal! Troy4 Moran! Dimitoprv! Újra Mullett! Troy! Levszkij! Moran! 

Soha életemben nem láttam még ilyen gyorsan zajló kviddics meccset. Mire Bumfolt kimondott egy nevet,hogy kinél van a kvaff, addigra már három másik játékosnál is volt. Ehhez képest a mi iskolai játékainkat nevetségesnek éreztem...

-ÉS TROY GÓLT SZEREZ!- harsant fel Bumfolt hangja, és a közönség kirobbanó ovációval ünnepelt.- Tíz-nulla Írország javára!

Mellettem George és Fred örömükben felpattantak és üvöltve integettek a zöld taláros játékosnak, aki gólja örömére repült egy tiszteletkört. Én mosolyogva tapsoltam és szépen elraktároztam az imént látott manővert.

A következő tíz percben az ír csapat még két gólt szerzett, ezzel harminc- nulla volt az állás, amit az ír szurkolók eszméletlen tombolással ünnepeltek. És ahogy telt az idő a játék egyre tempósabb lett. A bolgárok bedühödtek és gurkó záport indítottak az írekre, közben az egyik társuk végre szerzett egy gólt.