Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Kyoka Jiro x (Fem!) Reader

Meg is érkezett a part 2-be a legelső rész, MandyL05 kérésére, remélem tetszeni fog ^^

Kyokával elég nagy véletlenséggel találkoztunk. Én nem hős akadémiára mentem, pláne nem a U.A. erős képzéseire. Nem, én egy elit felsőosztályú középiskolába mentem. Nagyon erős átlagot kellett megütnöm, amibe sokszor szinte bele is gebedtem, de megérte, mert jól esik minden erőmmel azon lennem, hogy sikeres életem lehessen. A gimnázium után egyetemre is terveztem menni, így mindent beleadtam a tanulásba. Nem mintha lett volna más választásom, de szerencsémre a szüleim akarata az én kedvemre tesz, szóval nem zavar.

Tekintve, hogy gazdagok voltunk, sok pénzes ismerőssel dicsekedhetett a családom, így kiskorom óta ismertem Yao-chan, akivel elválaszthatatlan barátnők voltunk egészen hat éves korunk óta. Ő hősnek tanult a U.A-ben, amiben teljes beleadással támogattam is. Büszke voltam rá. Általa pedig megismertem azt a lányt, akiért az éltem is adnám: Kyoka Jiro-chant.

~~~

Tegnap ottaludtam Yao-channál, azonban csak otthon vettem észre iskola előtt, hogy nála felejtettem pár füzetem, mivel nála tanultam egy ideig, mielőtt belevetettük volna magunkat a csajos estébe. Az iskolában egész nap azon kattogtam, hogy végre megszabaduljak és átmehessek, mert szükségem lett volna arra a füzetre, így is szerencsém volt csak, hogy a fizika tanár nem húzott be egy szép nagy elégtelent a naplóba.

Amint kicsengettek az utolsó óráról is, sietve köszöntem el barátaimtól, s rohantam a szekrényemhez, ahol lecseréltem a cipőm, s már szaladtam is az első busz után, ami elvitt Momoék házának közelébe. Épp csak elértem a hangosan berregő járművet, így lihegve dobtam le magam az egyik ülésre. Az ablakon kifelé bámulva figyeltem a tájat, majd amint ismerős környékre értünk, feltápászkodtam és megnyomtam a leszállás jelzőt. A busz olyan satuval fékezett, hogy majdnem orra is buktam, de szerencsére épségben megúszva tudtam leszállni. Csupán pár percnyi séta kellett ahhoz, hogy elérjem a hatalmas házat. A kapucsengőt megnyomva Momo kedves hanja szólalt meg.

~ Igen?

- Szia, Yao-chan, én [Név] vagyok. Itt hagytam tegnap egy füzetem, be tudnék menni?

~ Oh? Hogyne, gyere csak be.

Azzal már nyitódott is a vaskapu. Magabiztos, otthonos léptekkel sétáltam be a kertbe, majd ahogy elértem a bejárati ajtó, a fényes kilincset lenyomva léptem be a hatalmas helyiségbe.

- Tadaima!- szóltam mosolyogva, hisz ez a hely már szinte az otthonom volt. Yao-chan mosolyogva libbent ki az egyik szobából, s a nyakamba ugrott.

- Szia [Név]-chan!- vigyorgott rám, miután elengedtük egymást.- Gyere, megkerestem neked a füzeted. Nincs kedved maradni? Mi is épp tanulunk.- kezdett el húzni az étkezőjük felé, mire összevontam szemöldökeim.

- Többes szám? Nem akarok zava-

- Kyoka-chan, ő itt [Név]-chan!- mosolygott szélesen a fekete hajú lány, ahogy beértünk a számomra még ismeretlen lányhoz. Arcom azonnal rózsaszínesre váltott, ahogy tekintetünk találkozott, de megőriztem hidegvérem, mikor a rövid hajú felkelt és meghajolt.

- Kyoka Jiro vagyok, örülök a találkozásnak!- nézett fel rám nagy szemekkel, mire arcomra mosoly kúszott fel.

- [Teljes Név], szintúgy- hajoltam meg én is.

- Ha gondolod, maradhatsz itt te is [Név]-chan. Mi tanulunk kicsit, csatlakozhatsz.

- Hm.. Miért is ne?- dobtam le magam az egyik székre és kiszedtem a tankönyveim meg füzeteim a tolltartómmal együtt, majd törökülésbe felhúzva lábaim felkötöttem a hajam és ujjaim közt pörgetve a tollam, elkezdtem tanulgatni.