Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Ban x Reader

Itt is az új rész felixssx kérésére, remélem tetszik ^^

A halál szélén találkoztunk. Azt hittem, már végem lesz aznap, mikoris rámtalált. Látásom homályos volt, lélegzésem egyenetlen volt, testem rázta a hideg, ahogy a vér távozott a testemből. Csúnyán megsérültem, tekintve, hogy árulónak minősűlve addig támadtak, amíg biztosak nem voltak abban, hogy ott fogok elpusztulni napokon belül. Minden olyan hideg volt, a világ színei egyre fakóbbak lettek, s a legkisebb, legapróbb mozdulat is túl sok energia pocsékolásnak tűnt. Szinte már a fájdalmat sem éreztem, csak vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek.

- Jézusom, veled meg mi történt?- hallottam tompán egy férfi hangját, majd sietős léptek zaja törte meg a madárcsicsergés melódiáját. Megszólalni sem tudtam, a gondolkodás is alig ment, így szinte fel sem fogtam, hogy segítség igyekszik felém.- Még élsz, hála az égnek...- sóhajtott fel kicsit megkönnyebbülve.- Felveszlek, jó?- tekintve, hogy válasz nem hagyta el ajkaim, a hallgatásom beleegyezésnek vette, s óvatosan felnyalábólt a poros, véres földről, s sietve elindult valamerre, jómagam sem tudtam, mégis hova tartunk. De nem is érdekelt, csak igyekeztem nyitva tartani a szemeim, s nem cserben hagyni azt, aki az életem igyekeztem megmenteni.

Pár perc múltával, ami igazából meglehet, hogy órákba telt, megérkeztünk egy fogadóba, ahol kisebb pánik után egy szobába vittek, s befektettek egy ágyba. Kicsit sajnáltam a tulajt, hogy a vérem kell majd a lepedőről valahogy lesikálni, ami nem egyszerű procedúra. A hangok összemosódtak, ahogyan az is, amit látni véltem. Még felfogtam, hogy elkezdték bekötözni a hasamon ejtett tátongó lyukat, de nem sokra rá teljesen kidőltem. Úgy éreztem, nagyobb biztonságban vagyok, mint egyedül az erdőben, így megengedtem magamnak, hogy pihenjek egy keveset, amíg mások segítenek rajtam. Nem szerettem, ha idegenekre kellett támaszkodnom, de ebben a helyzetben ez az elvem érdekelt a legkevésbé.

Őszintén szólva, ennyire jót régen aludtam. Semmi külső behatás nem keltett fel, teljesen elvesztettem az eszméletem, mégis élénk álomból ébredtem fel. Nem volt nappal, de este sem, így kerestem egy órát a tekintetemmel, hogy megtudjam: esteledik vagy hajnalodik éppen? A kis készülék három óra negyvenöt percet mutatott, ami választ adott a kérdésemre. Letekintettem magamra; alhasamtól egészen a mellkasomig be voltam bugyolálva gézzel, s egy apró piros folt volt a szúrás helyén. Hirtelen felismerésként nyilalt belém a fájdalom, hogy valóban ez a valóság. Felszisszentem a kíntól, mégis igyekeztem felülni. Az ajtó ekkor csapódott ki, s egy fehér hajú, magas férfi esett be rajta. Megszeppenve figyeltem őt, lábaim már lelógatva az ágyról, s ő is meglepődve figyelt engem.

- Már kezdtük azt hinni, hogy meghaltál!- hangja erőteljes volt, nem akarta visszafogni magát a még alvó személyek miatt.

- Ne haragudj, hogy gondot okoztam...- motyogtam magam elé, leszegett fejjel.- Mióta aludtam?

- Nagyjából két hete egyhuzamban.

- Két hetet?!- kerekedtek el a szemeim, s szinte felsikoltottam a hitetlenségtől.- Ti azóta engedtetek ebben az ágyban aludni? Miért nem vágtatok ki?

- Esetleg mert nem akartam, hogy meghalj?- vonta fel kérdőn szemöldökeit, s karjait összefonta maga előtt, ahogy közelebb jött.- Ban vagyok - nyújtotta felém a kezét, egy félszeg mosollyal az arcán.

- [Teljes Név]. Köszönöm a segítséget - ráztam meg kezét, mire leült mellém.

- Hogy érzed magad?

- Miért mentettél meg?

- Kérdésre nem szép egy újabbat feltenni - dőlt hátra, karjait feje alá téve.

- Igaz.. Öhm.... Egész jól. Még fáj, de sokkal jobb, mint amikor otthagytak. Szóval?

- Egyrészt, nem szép dolog lányokat elvérezni hagyni, másrészt pedig... Nem tudom, furcsa aura vett körbe. Alapvetően azért mentem el sétálni, mert volt egy megérzésem, hogy el kell induljak, gondoltam te vonzottál oda a tudtod nélkül.

- Hát... Mindenesetre, hálás vagyok. Nem így akartam, hogy véget érjen az életem.

- Nincs mit megköszönni. Más is biztosan megtette volna.

- Kötve hiszem - horkantam fel nevetve a keserű igazságon.

=====

Bemutatott a csapatnak is, s meséltek pár dolgot magukról, amikor már biztos voltam benne, hogy ha lehetséges, velük maradnék, tekintve, hogy nincs hová mennem. Kisegítettem a fogadóban én is, mint séf, ami csak azért sikerült, mert amint felépültem, csináltam egy állításuk szerint isteni finom fogást, s Meliodas azt mondta, hogy nincs apelláta, neki kell dolgoznom szakácsként, mert kár lenne elpocsékolni a főző tehetségem arra, hogy csak rendeléseket vegyek fel és szolgáljam ki az embereket. Elizabethel jóban lettem, egyik legfőbb bizalmasommá vált igen hamar. Kedves és aranyos lány volt, de amit a legjobban tiszteletem benne, az az volt, hogy el tudta viselni, milyen perverz is volt a szőke.

A lány mellett persze Bannal is csak jobb lett a kapcsolatom. Folyton igyekezett mellettem lenni, odafigyelni rám és amíg főztünk és sütöttünk -tekintve, hogy ő is szakácsként dolgozott ott-, mindig rajtam tartotta a szemét, hogy ne sérüljek meg. Tudtam róla több dolgot is, s Elaine miatt igyekeztem elnyomni magamban a képződő érzelmeim iránta. Tudtam, hogy nem volna helyes, hiszen a férfi már szeretett valaki mást, s mint nő, nem tehettem ezt egy társammal sem.

Egy este azonban nem tudtam, hogy mit gondoljak. A szobámban olvasgattam, felkapcsolt lámpával, mivel nem tudtam aludni, s csendesen akartam elfoglalni magam. Már a könyv felénél tartottam, mikor halk kopogást hallottam.

- Szabad - mondtam csendesen, de épp elég hangosan ahhoz, hogy aki kint ácsorog, meghallja. A kilincs lenyomódott, s belépett rakta a Róka bűne. Könyvem, a könyvjelző elhelyezését követően összecsuktam, s a mellettem lévő kis komód tetejére helyeztem. Időközben a férfi már be is feküdt az ágyamba, s kíváncsian nézett rám.

- Jó a könyv?

- Nagyon - bólintottam.- Izgalmas, szerelmi, mégis tragikus. Tökéletes ahhoz, hogy elfoglaljam magam. Na és mit csinálsz itt?- fordultam felé teljes testtel, hogy érezze, tényleg figyelek rá.

- Nem tudtam aludni - vont vállat.- Nem hagy nyugodni egy gondolat...

- Valóban? Szeretnél beszélni róla egy kicsit? Hátha tudok segíteni valahogyan.

- Igazából veled kapcsolatos - vonta fel egyik szemöldökét kihívóan, ajkait mosolyra húzva, ahogy figyelte reakciómat.

- Velem?- döbbentem le.- Valami rosszat tettem? Ha igen, ne haragudj, nem volt szándékos!

- Dehogy csináltál rosszat! Csak nem hittem, hogy valaha is jobban fogok szeretni valakit, mint King testvérét.

- E-elnézést? Nem biztos, hogy teljesen jól értem a helyzetet.... Te...?

- A kérdés már csak az, hogy viszonzod-e?- tűrt a fülem mögé egy tincset, mibe teljesen belepirultam.

- Hülye lennék, ha nem viszonoznám, de-

- Akkor nincs min rágódnom már. Jó éjt - azzal hozzám bújva, arcát a nyakamba fúrva, már aludni is készült.

- Mi a...? Istenem, te idióta...- hunytam le szemeim mosolyogva, ahogy végül karommal átöleltem őt, s lassan cirógatni kezdtem puha bőrét.

- Kikérem magamnak, igenis okos vagyok...- mormogta félálomban.- És jó döntést hoztam veled.

- Meg fogok halni egyszer. Biztos jó ötlet ez?- mosolyogtam keserűen, de ő csak felhorkant, s közelebb húzott magához, majd egy édes csókot nyomott a nyakamra.

- Majd kitalálunk valamit, nem lesz gond. Én szottyos hölgyként is ugyanennyire foglak szeretni és kívánni - kezdett el ő is simogatni, kedves gesztusként, s azért, hogy biztosítson valahogy a dologban.

- Majd meglátjuk - sóhajtottam fel mosolyogva, és egy puszit nyomtam kócos tincsei közé.- Aludj jól.

- Te is, kis rózsaszálam...- azzal szinte már aludt is, én viszont elkuncogtam magam a becenév hallatán. Leoltottam a világítást, s magamhoz ölelve a férfi melegséget árasztó testét, engem is elnyomott az álom.