Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Tetsuro Kuroo x Reader

Itt is van az új rész, alxakvc kérésére, remélem tetszik ^^

- Te nem hazudhatsz nekem! A-aaa! Nem! Nem hiszek neked!- fontam keresztbe a karjaim magam előtt, amikor a testvérem, Morisuke azt merte mondani, hogy a srác aki tetszik nekem, igazából egy igazi geek, és a kémia a kedvenc tárgya, valamint imád viccelődni mindenféle ilyen dologgal.

- De esküszöm, hogy igaz!- nevetett fel, látva a reakcióm. Meglehet, hogy nem ismerem személyesen túl jól a fiút, inkább csak távolról figyeltem mindig, és Morisuke meccsein bámulhatom csak úgy, hogy nem néznek teljes megszállottnak, de a fejemben kialakult kép róla, illetve az, ahogyan a bátyám leírta őt, abszolút ellentétnek bizonyult. Én teljesen abban a tudatban éltem, hogy ő az a tipikus "menő srác", aki szívesen jár el bulizni, szedni fel random lányokat, akiket egy éjszaka, jobb esetben egy hét után kidob, aki tudja magáról, hogy mekkora hatalma is van a külsejének és nem fél kihasználni. Erre tényleg meg kell tudnom, hogy valójában imád tanulni és normális? Ehhez le kell ülnöm..

- Akkor akár szóba is állhattam volna vele eddig?- néztem testvéremre nagy szemekkel, aki csak jobban elkezdett nevetni.- Jajj, hagyd már abba!- ütöttem az oldalába, már kicsit lehiggadva, így az én arcomon is mosoly volt már.

- Egyébként igen. Ahhoz képest, hogy milyen emberek vannak a nagyvilágban, egész rendes. Még én is megengedném, hogy összegyere vele, pedig tudod jól, mennyire gyűlölöm azokat, akiknek szemet szúrsz.

- Akkor... holnap van edzésetek, ugye?

- Ja - bólintott, s kikelt a fotelből, ami a szobámban volt, ugyanis behívtam magamhoz, hogy beszéljünk.

- Nem lesz gond, ha bemegyek megnézni? Vagy csak a végére?

- Nekem teljesen mindegy. Majd szólj, hogy mikor akarsz jönni végül, szólok az edzőnek. Ha nemet mondd, írok. Jó?

- Oksi, köszi Nii-chan - biccentettem teljesen felpörögve. Már előre elkezdtem azon agyalni, hogy mégis mit mondok, hogyan kezdeményezek beszélgetést, miket mondok magamról, ha rákérdeznek arra, hogy ki vagyok. Noha tudtam, hogy mindet dobhatom majd a kukába, mert amint éles helyzetben leszek, csoda lesz, ha a nevem ki tudom majd nyögni annyi fiú között.

=====

Végül úgy döntöttem, hogy megnézném az egész edzést. Az edző azt mondta, hogy amíg csendben leszek és nem zavarok senkit, addig nem fogja ellenezni a kérelmet. Amilyen izgatott voltam, nem csoda, hogy alig tudtam odafigyelni az órákra, s csak a délutánon járt az agyam. Testvérem elém jött, hogy együtt menjünk a terembe, hiába ismertem az utat, hiszen másodikos voltam. Hogy lefoglaljam a kezeim, a táskám pántját kezdtem el birizgálni. Mielőtt beléptünk, Morisuke megpaskolta a hátam, amolyan bíztatás képpen, majd benyitott.

- Helló mindenkinek! Ő a húgom, [Név]. Megnézi az edzést, az edző belement.- Az igen, bele a közepébe! Kicsit sem éreztem ám magam kínosan.

- Sziasztok!- inettem egyet ügyetlenül az ott lévőknek.

- Yakkun! Hát ő a húgod?- csodálkozott el Tetsuro, aki már átöltözve pattogtatta a labdákat, megnézve, melyik laposabb.

- Sok sikert!- súgta a fülembe, majd vállat vont.- Ja, kedve lett benézni. Na megyek átöltözni - azzal ott is hagyott engem. Tekintetem körbevezettem a termen, keresve egy helyet, ahová leülhetnék. Végül csak az edző mellett volt erre alkalmas terület, így elindultam abba az irányba, de egy hatalmas alak hirtelen elém lépett, s a kezét nyújtotta. Tekintetem felvezettem a colos arcára, s megpillantottam a csapat kapitányát.