Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Denki Kaminari x (Male!) Raeader

Itt is az új rész -teletubbo kérésére, remélem tetszik ^^

- Újabb áldozat?- kérdeztem megvető hangszínnel a szőke hajút, amikor a koli bejárata előtt elköszönt egy lánytól. Ezzel nem is lett volna baj, ha a csaj nem a héten a harmadik lett volna, aki itt fent járt. 

- Ha valakinek kellek, miért ne adjam be a derekam?- villantott egy önelégült mosolyt, ami felvitte bennem a pumpát. Egyszerűen zavart, ha valaki másik embertársát semmi véve játszadozik kedvére az érzelmekkel. Persze az is böködte az orrom, hogy a srác alapból kedves volt és jófej, nameg aranyosan idióta, így legnagyobb sajnálatomra az esetem volt. Csak ne lenne ez az idegesítő csajozós énje, amitől a falra másznék az esetek kilencvenkilenc százalékában. 

- Undorító vagy tesó..- keltem fel a kanapéról fintorogva, s indultam meg a konyhába. Nem tudom, hogy jó dolog volt-e, hogy utánam jött, vagy sem, mindenesetre megtette. 

- Csak zavar, hogy több lány van belém esve, mint beléd!- bökött felém, mire majdnem felszakadt belőlem a jóízű nevetés. Helyette csak felhorkantam.

- Nekem elhiheted, ez sosem lesz problémám. [...]

Mindig ez van. Napokat szánunk arra, hogy egymást szidjuk, kritizáljuk és megszóljuk. Eleinte valóban baromira fel tudott húzni és igazán dühből válaszoltam neki, de így az első év vége fele már kezdtem megszokni és csak poénból cukkolom. Noha az tény és való, hogy van amikor komolyan elundorodom a dolgaitól, mert melegség ide vagy oda, a nőket akkor is tisztelni kell véleményem szerint. 

Szinte észre sem vettem, hogy a vitatkozás és a másikkal való kibaszás tett minket barátokká. Vagy legalábbis valami olyasmikké. Ez ugyan nem jelentette azt, hogy nem osztogatnék neki kiadós pofonokat néhány tette miatt, de már nem akartam menekülni, ha egy szobába lépett velem. Mondjuk az ilyen menekülési kényszer is csak akkor esett meg, ha a szokásosnál jobban nézett ki és nem szerettem volna, ha bárki is rájön a nyilvánvalóra, miszerint a srácot marha szívesen tudnám magam mellett az ágyban. 

Azonban ezalkalommal nagyon kihúzta nálam a gyufát. Indulattal gyúlt szemekkel igyekeztem felé a folyosón. Aurám színe teljesen megváltozott, liláról feketére váltva hullámzott mögöttem és körülöttem az energia. Kezeim ökölbe szorítva, állkapcsom befeszítve léptem határozottan, hosszúakat a kis párocska felé, akik épp búcsúzkodtak. Épp hogy eltűnt a lány az egyik osztályteremben, falnak vágtam Kaminarit, s ingénél fogva néztem vele farkasszemet. Szinte már remegtem az idegességtől, fogaim csikorgatni kezdtem, s nem enyhültem meg a pár centivel alacsonyabb fiú értetlen tekintetétől. 

- Mi bajod van, [Név]?- kérdezte kis idő után, amikor még mindig nem adtam indokot cselekedetemnek. Kellett még egy kis idő, hogy teljesen letisztázzam magamban a dolgokat, hogy elmondhassam neki:

- Te óriási nagy barom!- ordítottam rá dühtől fűtve. Jó, nem teljesen ezt akartam mondani, mert ez így édes kevés.

- Ezt fejtsd ki kérlek..- vonta fel szemöldökeit, amitől csak jobban forrni kezdett a vérem.

- Hogy tehetsz ilyet valakivel? Normális vagy ember?

- Még mindig nem értelek, [Név]...

- Azt tudtam, hogy minden jött ment lánnyal muszáj flörtölnöd, de azt még belőled sem néztem volna ki, hogy megcsalsz valakit!

- Mivan?- hökkent meg. Túl jól játszotta az ártatlant, ha nem tudtam volna az igazat, még be is dőltem volna neki.

- Jirot épp a lányok nyugtatják, mert elvileg megcsalta a barátja! Hülye vagy baszki?