Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Yuu Kanda x Reader

Itt is az új rész gloochan001 kérésére, remélem tetszik ^^

Unottan doboltam ujjaimmal a faasztalon a szobámban. Mindenki aludt már, esetleg házon kívül tartózkodtak, én viszont képtelen voltam csukva tartani a szemeim. Hiába voltam fáradt, nem jött álom a szemeimre. Két napja voltam csak újra a hatalmas házban, mivel előtte kiküldtek terepre, hogy oldjak meg egy kisebb problémát, de mivel azzal is hamar készen voltam, pár napon belül térhettem is haza. Már pizsamában voltam, az ágyamban is feküdtem, teljesen sötétet csináltam, még a gyertyát is elfújtam magam mellett, hogy jobban tudjak aludni, a függönyeim is behúzta, hogy a Hold fénye ne zavarjon, de csak forgolódtam, és egyre idegesebb lettem. Így ültem a székembe, és vettem elő lapot, illetve ceruzát, hogy valamit kezdjek magammal, ám semmihez nem volt kedvem. Az ihlet is elszállt, amint talpam a parkettát érte. Bal tenyerembe tettem a fejem, hogy megtámasszam valamin, és igyekeztem mélyeket lélegezve lenyugodni.

Erősen morfondíroztam azon, hogy el kellene mennem sétálni egyet, hiszen képes voltam megvédeni magam, ha esetleg az éj leple alatt valaki, vagy valami megtámadna. De ehhez sem volt kedvem. A lábaim fájtak, a fejem is sajogni kezdett a sok idegességtől. Mélyet sóhajtva masszíroztam meg orrnyergem. Lavi nem volt a szobájában, Lenalee pedig már korán lefeküdt aludni, így nem tudtam, kihez mehetnék még. Persze ott volt Kanda, mint opció, azonban tisztában voltam azzal, hogy ha megzavarom alvás közben, akkor hiába vagyok a barátnője, képes napokig ignorálni, amiért nem tudta kialudni magát. 

- Inkább szarjon a fejemre, de én ezt nem bírom!- mordultam fel irritáltan, ahogy felállva kitoltam magam alól a széket. Papucsom lábaimra kapva indultam meg a folyosóra, és szedtem a lábaim a barátom szobája irányába. Nem kellett gondolkodnom merre kell mennem, csukott szemmel is akárhonnan eltaláltam volna az ő lakhelyére. Halkan kopogtam, amint odaértem, hátha még ébren volt, de mivel nem hallottam reakciót, óvatosan lenyomtam a kilincset, és ekkor ért a felismerés, miszerint magára zárta az ajtót.- Hogy az Isten áldjon meg...- mormogtam az orrom alatt fintorogva, összevont szemöldökkel. Kiszedtem a hajamból egy vékony kis csatot, és bevetve minden tehetségem, feltörtem a zárat. Halkan, óvatosan nyitottam be, nem szándékoztam felébreszteni. Mivel gyertya volt a kezemben, láttam mi merre volt, s letéve az íróasztalára az égő tárgyat, befeküdtem mellé az ágyba. 

Sosem foglalta el a teljes ágyat, így annyira nem is kellett szűkölködnöm. Igyekeztem nem megébreszteni azzal, hogy lassan magamhoz öleltem vékony derekát, és hátába fúrva arcomat, mélyet szippantottam kellemes illatából. Alapvetően nem szerette, ha hozzáértek, de nekem szerencsém volt azzal, hogy állítása szerint elviselte a bőröm, ahogy az övéhez ért, én azonban tudtam, hogy szerette, amikor megérintettem. Kicsit közelebb kúsztam hozzá, majd lassan behunytam a szemeim, és egy apró mosolyt húztam ajkaimra. Mellette mindig ellazultam annyira, hogy akármikor képes lettem volna beszundítani a közelében. Ezúttal is hasonló hatást generált a közelsége, így éreztem, hogy egyre kevésbé tudok a világomról.

- Hát te..?- hallottam egy mély, álmos hangot, ami megakadályozott abban, hogy elaludjak. Már majdnem megtörtént, amikor a fiú felébredt arra, hogy nincs egyedül. Teljes testével felém fordult, és kérdő tekintettel simított a fülem mögé egy tincset. Lehet, hogy a hangja nem volt a leglágyabb, mégis tudtam, hogy nem volt ideges, vagy számonkérő.

- Nem bírtam elaludni, sajnálom. Nem szerettelek volna felkelteni, nagyon igyekeztem - suttogtam, ahogy a szemeibe néztem. A gyertya sárgás fénye, ahogy arcára vetült, csak még gyönyörűbbé varázsolta őt. Amúgy is szépnek találtam az arcát, de így egyszerűen szemet kápráztató volt. 

- Mh..- nyomott el egy ásítást.- Nem gond. Gyere ide - húzott közelebb magához a hátamnál fogva, s nyomott egy puszit a fejem tetejére. Alapesetben nem tenne ilyet, de az álmos, kómás Yuu nem zavartatja magát, és gondolkodás nélkül, a szíve szerint cselekszik mindig.- Szeretnél beszélgetni?

- Inkább aludjunk. Te is fáradt vagy, és nekem is majdnem sikerült beszunyálnom.

- Biztos?- kezdte el cirógatni a hátam, mitől a szívem hevesen kezdett el kalapálni, a boldogság pedig szétáradt az egész testemben.

- Egészen biztos - nyomtam apró puszit a nyakára, mire kirázta a hideg.- Jó éjszakát Yuu.

- Jó éjt, [Név] - vett egy mély levegőt, majd lassan kifújva azt takart be engem rendesen, és pillanatokon belül már el is aludt.

Noha nekem nem ment ennyire egyszerűen, az egyenletes szuszogása, és szívverése, bőrének melege szépen lassan ringatott álomba. Nem szoktam álmodni, vagy csupán csak nem emlékszem rájuk gyakran, de arra, amit aznap álmodtam, reggel tisztán emlékeztem. Kanda és én szerepeltünk benne, és idősebbek voltunk. Egy családi házban éltünk ketten, illetve egy kutya, és egymásba gabalyodva ültünk a kanapén, miközben beszélgettünk a tervben lévő vakációnkról. Boldog voltam az álmomban, jobban is, mint a valóságban. Azonban szerintem az a szintű öröm, amit átéltem akkor, az álmomon kívül képes lett volna megölni engem szívrohammal. 

- Áh, elzsibbadt a karom..- hallottam tompán egy gyötrődő hangot, amire felébredtem. Kanda szabad kezével a szemeit dörzsölgette, miközben igyekezett valahogyan megmozgatni úgy a karját, hogy engem ne keltsen fel, mivel rajta feküdtem. 

- Jó reggelt - ásítottam hatalmasat, ahogy félig felültem, hogy ki tudja alólam szedni a karját.

- Jó reggelt - mosolygott halványan, ahogy engem nézve mozgatta a kezét, hogy visszanyerje az életet belé.- Bocs, hogy felébresztettelek.

- Nem gond..- motyogtam fáradtan, ahogy visszavetettem magam a párnára.- Hogy aludtál?- néztem rá oldalra fordulva.

- Őszintén szólva jobban, mint az utóbbi egy hétben bármikor is. Jól esett, hogy mellettem voltál.

- Ennek örülök - mosolyogtam rá, ahogy arcomba enyhe pír szökött.

- Na és te? Hamar el tudtál aludni?- Ahogy végre újra érezte a másik karját is normálisan, mellkasára vont, és hajammal kezdett el babrálni.

- Egész hamar sikerült, aha. És kegyetlen jól aludtam én is, mindezt pedig neked köszönhetem - fogtam meg a kezét, hogy összekulcsolhassam az ujjainkat, és nyomhassak egy puszit a kézfejére.- Jól döntöttem, hogy átjöttem.

- Az már egyszer biztos. Ilyen jól még sosem hoztál döntést az életed során - heccelt mókásan, mire felkuncogva beleharaptam a kezébe.- Na!- nevetett fel álmosan.

- Ezt kapod az ilyen beszólásokért, Bakanda - ráncoltam az orrom, ahogy felnéztem rá.

- Miért is barátkozol te Allennel?- sóhajtott morocosan.

- Mert jó vele összefogva húzni az agyad - vigyorogtam rá, mire csak mosolyogva megforgatta a szemeit.

- De jó nekem...