Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Irigy x Reader

Itt is az új rész Nightmare_Kiko kérésére, remélem tetszik ^^

Mindig éreztem, hogy figyelnek. Soha, senki nem nézett meg magának úgy, mint egy nőt, hanem mint egy furcsaságot. Épp ezért volt különös, amikor mindegy merre mentem, éreztem, hogy szemmel tartanak. Ez az érzés pedig kihatott a teljesítményemre is. Vissza léptettek csupán irodai munkássá, akit nem küldhetnek veszélyforrás közelébe, mivel nem egyszer fordult elő, hogy a fáradtságtól, kimerültségtől -amelyet az alvatlan éjjelek okoztak, tekintve, hogy képtelen voltam elaludni a tudattal, hogy valaki a közelemben vagy és figyel- elájultam, miután alkímiát alkalmazva egy nagyobb támadást intéztem. Nem örültem neki, mert szerettem elkapni a rosszfiúkat és jól esett, hogy hasznosnak érezhettem magam, mégis boldog voltam, mert így legalább nem kellett annyira megterhelő feladatokat csinálnom. [...]

Ahogy hazaértem egy még számomra is fárasztó munkanap után, ledobtam a dolgaim a padlóra, lekaptam magamról a cipőm, s elsétáltam a szobámig. Más emberek leellenőriznék, hogy mennyire volt szénaboglya a hajuk, elfolyt-e a smink az arcukon vagy van-e valami maszat rajtuk, de én nem tettem semmi ilyesmit. Minden tükröt letakartam a házamban. Képtelen voltam belenézni akármelyikbe is. Tekintve, hogy kiskorom óta vicc és csúfolni valóság élő céltáblája vagyok, nem tudtam magamra úgy tekinteni, mint egy rendes, normális emberre. Hajam [valamilyen élénk, természetellenes szín]-ű volt, amit egy festék sem akart befogni, két hajmosás után maximum minden színe eltűnt, s maradt az eredeti. Szemeim felemásak voltak, de egyik sem zöld, kék vagy barna, esetleg fekete színben csillogott, ahogy minden embernek körülöttem, ráadásul még csak jók sem voltak, így kénytelen voltam szemüveget hordani. Testem egészét sűrű szeplők borították, s néhány foltban pigment hiány miatt még fehérebb volt a bőrőm, mint a többi helyen. Egyszerűen utáltam kitűnni, s nem is értettem az okát annak, miért születtem így. Még a saját szüleimnek sem kellettem, árvaházban nevelkedtem éppen emiatt. Gyűlöltem az egész valóm, mindent ami velem járt. Ha csak tükörbe néztem, elfogott az émelygés és épphogy nem adtam ki az aznap megevett ételem.

Mély sóhaj után bedőltem az ágyba, s csak a plafont bámultam. Nagyon nem volt ínyemre, hogy még otthon sem érezhettem magam biztonságban, de nem tudtam mit tenni. A fegyverem elvették, pedig nagyon örültem volna neki jelenleg. Helyette csak egy késsel a párnám alatt aludtam, noha az nem nyújtott túl sok vigaszt. Felemeltem a fehér anyagú tollpárnám, hogy leellenőrizzem, még mindig ott van-e az éles fémtárgy. Egy pillanatra kihagyott a szívem, amikor a helyén csak egy cetlit találtam. Nagyot nyeltem, s lassan, óvatosan felülve, kezembe vettem a kicsire tépett papírlapot.

"Nem kell ez neked, vigyázok rád. Ne aggódj, megóvom a szépséged."

Újra és újra elolvastam azt az egy sort, amelyet elég csúnyán körmöltek le, szívem pedig őrült zakatolásba kezdett. És nem azért, mert meghatottak volna a szavak és elájultam volna a kedvességtől. Egyenesen rettegtem. Ki írhatta? Mi volt a célja? Hogy jutott be? Na és mikor? Rémülten néztem körbe, hátha találok valami nyomot, hogy még itt tartózkodik ez a személy, de minden csendes volt. Normálisnak tűnt a ház; semmi nem volt elmozdítva, minden a helyén volt, semmi jelét nem mutatta, hogy rajtam kívül járt volna itt a költözésem után bárki is. És ez volt a legijesztőbb az egészben.

Aznap nem aludtam semmit. Takarómba bújva szorongattam az egyik hosszú és penge éles késem, amit a "speciális" fiókban tároltam. Lélegzetem egyenetlen volt, remegve vettem, s fújtam ki a levegőt. Szám száraz volt, s minden egyes apró neszre felfigyeltem. Úgy tűnt, ezen az éjjelen nem jön be. De tévedtem. Halk nyikorgást hallottam a terasz felől, majd a lehető leghalkabban valaki kinyitotta az üvegajtót. Egy pillanatra megállt, majd folytatta lépteit egyenesen felém. Szinte levegőt sem mertem venni, annyira féltem. A személy befeküdt az ágyamba, ekkor éreztem meg a földes és füstüs szagot, amit magából árasztott. Biztosra vettem, hogy férfi, de vajon milyen magas és mennyire lehet kigyúrva? Nem azért, mert ha izmos lenne és magas, rávetném magam és éhes csókcsatát kezdeményeznék. Nem. Sokkal inkább azért, hogy mennyi esélyem van leszúrni vagy legalább megsebesíteni, hogy nem jusson el messzire, amíg nem hívok segítséget.