Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Satoru Gojo x Reader

Itt is az új rész Korpaslaura04 kérésére, remélem tetszik ^^ Illetve egy időre megint beszüntetem a kérések lehetőségét, amíg meg nem tudom írni az eddig bejöttek nagyrészét

Egész héten alig láttam a párom, s ezúttal nem azért, mert a diákjaival kellett foglalkoznia, vagy el kellett mennie elintéznie egy átkot, csupán mindig kitalált valamit, amiről sütött, hogy hazudik, de gondoltam úgyis kibújik majd a szög a zsákból, így nem is zavartam. Nem szerettem volna az a fajta párja lenni, aki folyamatosan kérdezgeti, hogy merre járt, kivel és mit csináltak. Irritáltak engem az ilyen emberek, mintha paraziták lettek volna, így véletlenül sem szándékoztam elkövetni én is azokat a hibákat, mint amiket ők.

Mégis, kezdett egyre jobban zavarni, hogy hat nap alatt ha három és fél órát láttam vagy beszéltem vele, lehet sokat is mondanék ezzel a számmal. Nem értettem, hogy mi történik, s kezdtem félni, hogy esetlegesen a legerősebb jujutsu sámánnak nem tudok eléggé a kedvére tenni, s megunt. Nem voltam a pánikolós fajta, legalábbis eddig nem. Noha ez nagyrészt annak lehetett betudni, hogy az eddigi kapcsolataim mind olyanok voltak, hogy nem zavart túlzottan, ha tartottak mellettem valakit, mivel egyikük sem érdekelt kellően, csupán unaloműzésre használtam őket. Sok hideget kaptam már emiatt, s őszintén szólva Gojotól is ezt a reakciót vártam, amikor elmeséltem neki az életem ezen részét, s elmondtam, hogy ő sem érdekel túlzottan, csupán helyesnek tartom.

Persze ez azóta gyökerestül megváltozott. Gojo lett az életem fénysugara, a gyerekes személyiségével, az isten komplexusával, hatalmas egojával, és bújós természetével együtt. Éppen emiatt féltettem a kapcsolatom, ugyanis egykor én is pontosan ugyanígy viselkedtem az akkori partnereimmel, amikor már nagyon elegem volt belőlük. Nem akartam, hogy vele így végezzem, ahhoz túlságosan is szerettem, hogy képes legyek arra, hogy elengedjem. Kicsit rosszul is kezdtem érezni magam, amikor belegondoltam, hogy egyesek már voltak az én helyemben, s mennyire megbánthattam őket. 

- Én vagyok az, megint..- sóhajtottam fel, ahogy a hang posta kapcsolt, mikor Gojot hívtam. Irodai egyenruhám még rajtam volt, ugyanis épphogy hazaértem, s a magassarkúm levettem magamról. Közben a konyhába lépkedve szedtem le egy üvegpoharat az egyik polcról, s töltöttem meg csapvízzel.- Ne haragudj, hogy ennyiszer hívlak, de hiányzol.. tettem valami rosszat? Ha valamivel megbántottalak, sajnálom. De kezdek becsavarodni, amiért nem válaszolsz a hívásaimra, sem az üzeneteimre... Ha... megkapod ezt, kérlek hívj vissza... Szeretlek, Satoru.

Azzal megbontottam a vonalat, zsebre dugtam a telefont, s lehúztam a vizet. Idegesen kezdtem masszírozni az orrnyergem, miközben igyekeztem nem hányni az idegességtől. Aznap kaptam egy üveg bort az egyik kollégámtól, mivel a születésnapom ünnepeltük odabent, s hirtelen jó ötletnek tűnt eltűntetni egy egész üveggel belőle. Az étkezőasztalra lepakolt zacskók és dísztáskák tömegéből előhalásztam a keresett alkoholt, majd egy kanna fagylalttal együtt leültem a laptopom elé, s elkezdtem egy már rongyosra nézett drámát újra megnézni, hogy könnyítsek kicsit a szorító mellkasomon egy kis sírással. Tekintve, hogy másnap nem kellett bemennem dolgozni, sokáig fent maradtam, hogy mindenfélét nézzek, még sütöttem is magamnak egy rakat muffint, rengeteg csokidarabkával benne, hogy jobban érezzem magam. 

Fél tizenkettő fele arra figyeltem fel, hogy megszólalt a csengőm. Leállítottam az épp nézett filmet, s kicsoszogtam az ajtóhoz, hogy beengedjem a hirtelen jött látogatót. Elfordítottam a kulcsot a zárban, lenyomtam a kilincset, s kinyitottam az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre egy nagyon is ismerős kék szempár és a hozzá tartozó fehér haj fogadott.

- Satoru?- Illetődtem meg, s hirtelen úgy éreztem, hogy bele kellett volna néznem a tükörbe, mielőtt kinyitom azt a szart, ugyanis az ingem csoki maszatos volt, az elegáns nadrágot időközben felváltotta egy mackó nadrág, hajam már kócos kontyba volt fogva, s a sírástól a sminkem is biztosan el volt mosódva.

- Még nincs éjfél, ugye?

- Nem, még van huszonnégy perc addig. Miért?- Vontam össze a szemöldökeim, mire szorosan megölelt, s egy édes csókot nyomott az ajkaimra.

- Boldog születésnapot, [Becenév]!- Tartotta elém a hatalmas dísztáskát, mire én köpni-nyelni nem tudtam.

- Oh, köszi - mosolyodtam el végül, s elvettem a kezéből az ajándékom.- Gyere be, ha gondolod. 

- Még szép, hogy gondolom - ásított egyet, ahogy levéve a cipőjét, belépett a házamba. Én elmentem az étkezőbe, hogy megnézzem mit is kaptam.

- Nahát, de jól néz ki ez a torta!- Emeltem ki a becsomagolt tortát. Tipikus japán torta volt, epres tejszínhabos, de pontosan tudta, hogy szeretem ezt a fajtát, így nagyon örültem neki. 

- Remélem ízleni is fog majd - mormogta álmosan, miközben hátulról átölelt, s fejét az enyém tetejére hajtotta.

- Biztosan - kuncogtam el magam, s tovább kutakodtam a fekete táskában.- Nahát a kedvenc mangám különkiadása! Jézusom, honnan szerezted? Már nem árulják, akinek meg megvan, nem adja olcsón, mert fontos mind a száz tulajdonosnak - képedtem el teljesen.

- Nem volt sétagalopp, az egyszer biztos, de nem is adta a csávó olyan drágán, mint azt gondoltam. 

- Köszönöm, Satoru!- Fordultam meg karjai között, hogy mellkasába fúrhassam az arcom.- Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtetted, hogy ma van, és semmivel nem készültél.

- Hogyan felejthetném el ezt a fontos napot?- Simogatta meg a hajam, egy szórakozott mosoly kíséretében.- Egész héten ezzel a nappal foglalkoztam. A torta miatt eljártam sütőleckéket venni, mert nem akartam olyan szar boltit venni, vagy rendelni valakitől, személyes ajándékot akartam. Meg két napig alkudoztam a sráccal, hogy odaadja nekem azt a mangát. Oh, bassza meg, a héliumos lufit Meguminál hagytam... 

- Sebaj, majd elmegyünk érte holnap - néztem fel a szemeibe.- Hálás vagyok, tényleg. Köszönöm, hogy ennyit fáradoztál értem - álltam lábujjhegyre, hogy feltornásszam magam ajkaihoz, melyek mézédesek voltak, s alig tudtam betelni velük.- Megkóstoljuk a tortád?

- Ja, kíváncsi vagyok már, hogy hogyan sikerült. Van egy olyan érzésem, hogy ízleni fog neked, de azért vannak kétségeim..

- Jézusom, csak nem kételkedik a képességeiben a hatalmas, szinte már isteni Satrou Gojo?- Cukkoltam, mire mosolyogva felmorranva megpöckölte játékosan az orrom, ami nevetésre késztetett.

Kiszedtem a tartójából a tortát, hoztam magunknak villát, s egy tálcára kiszedtem a desszertet, mert lusta voltam mosogatni két tányért, így úgy gondoltam, hogy megesszük a tálcáról majd, úgy kicsit spórolhatok majd vizet és energiát is. Gojo szemei egyre jobban ragadtak le, de be kellett vallanom, hogy már én is kezdtem fáradni. A férfi mégis hamarabb megadta magát, és hiába mondogatta, hogy nem fog elaludni, perceken belül már egyenletes szuszogását hallgattam, ami megmosolyogtatott. Elpakoltam a tortát és elmostam a két villát, elpakoltam a hálószobában gyorsan, vettem egy kis fürdőt, átvettem az inget egy hatalmas pólóra, majd vissza siettem Gojohoz.

- Hubby~ Gyere, menjünk aludni - simogattam a hátát, miközben puszikat adtam tincsei közé, mire álmosan felmordult. 

- El sem aludtam..- ásított egyet, s igyekezett nem mutatni, hogy meglepődött, hogy nem ugyanaz a felső volt már rajtam, mint néhány perccel ezelőtt.

- Hát hogyne - kuncogtam el magam.- Na gyere, beágyaztam már. Van itt ruhád, vedd át, aztán aludhatsz is. Kimerültnek látszol, kijár a pihenés. [...]

- Hiányoztál már mellőlem...- motyogta a nyakamba, amint már összebújva feküdtünk az ágyunkban.

- Te is hiányoztál nekem.. Féltem, hogy elveszítelek - suttogtam álmosan.

- Hülyeség...- horkant fel.- Soha nem veszítesz el. Emlékszel? Én vagyok a legerősebb. De még a legerősebbnek is kell valaki, aki mellett sebezhető - ásított bele a mondata közepébe.- Az isteneknek is vannak házastársaik meg szerelmeik, nekem is kijár ebből, nem?- Csókolgatta lomhán a nyakam és kulcscsontom, mibe kellemesen beleborzongtam.

- Igazad van - mosolyodtam el.- Jó éjt Satoru.

- Aludj jól, [Név] - húzott közelebb magához, s perceken belül már együtt aludtunk.