Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Momo Yaoyorozu x (Male!) Reader

Meg is hoztam az új részt Kawaii_senpai0725 kérésére, remélem tetszik ^^

Momot még fiatalabb koromban ismertem meg, tizennégy évesen. Mind a kettőnk szülei gazdag emberek, így egy olyan partin találkoztunk, amelyre elrángattak a felmenőink, azt szajkózva, hogy jobb hamar elkezdeni a magasabb társadalmi rétegbe való beilleszkedést, mivel biztosan mi is befolyásosak leszünk a mi időnkben, amikor már felnőttek leszünk. Akkor nagyon nem tartottam jó ötletnek az egészet; utáltam kiöltözni, jópofizni a többi vagyonossal, ahogy azt is, hogy sosem vonulhattam el, végig anyám óvó karja közelében kellett lennem. Pedig simán kibírtam volna a kertben elrejtőzve vagy a mosdóban megbújva. Úgyis az ekkora flancos házakban mindig több mellékhelyiség volt megtalálható, majd találtak volna egy másikat, ha annyira hívta őket a természet. Sokkal jobban kilógtam a sorból, mint bárki más, szívesebben mentem deszkázni, mint táncórákat venni, nagyobb örömmel töltött el, ha megláttam a legújabb játékot, mintha kaptam egy borítékot, amiben pénzt találtam, benne egy "Boldog Szülinapot kisfiam" feliratú kártyával, ahogy a pulóverek is jobban álltak rajtam, miközben hajam kissé kócos hatást keltve, rendezetlenül lógott szemembe, mint a szmoking és a hátranyalt haj. De ez az alkalom más volt.

Ahogy beléptem a hatalmas fogadó terembe, szemem szinte kiszúrta a lány, akin csodás ujjatlan ruha volt, nyakára felhozott, barna hálós anyaggal, míg a ruha többi része fehér és zöld volt, mellkasánál apró díszgombokkal, valamint néhol elvétve némi csipkével díszítve. Fekete, hosszú haja feje tetejére volt felfogva egy copfba, de egy tincset meghagyott elől, hogy kissé szemébe lógjon. Arcát kevés smink fedte, természetes hatást keltve, sötét barna szemei vidáman fürkészték a tömeget, ajkain egy kellemes mosollyal.

- Ha szabad..- szedtem ki az apám kezében lévő csokorból egy szál rózsát, amelyet hirtelen a legszebbnek találtam, s célirányosan megindultam.

- Hát őt meg mi lelte?- pislogott édesanyám kissé megszeppenten, de mégis mosolyogva karolt az apám karjába. Szívem egyre jobban dobogott mellkasomban, ahogy közelebb és közelebb értem a talán velem egykorú lányhoz. Még sosem mentem oda egy velem ellentétes nemű emberhez sem magamtól, nem érdekeltek ezidáig a hölgyek. De ő megfogott, ami egyszerre volt izgalmas és feszültséggel teli. Nagyokat nyeltem, mégha száraz is volt a szám, valahogy el kellett terelnem a figyelmem arról, hogy épp egy idegennek szeretnék rózsát nyújtani.

- Helló.- szólítottam meg, amikor a közelébe értem. Ahogy észrevett, láthatóan felkeltettem a kíváncsiságát. Arcára kissé nagyobb mosoly ült ki, végre a szemében is felfedezhető volt a jókedv. Biztos nem sok tizenévessel találkozott eddig ilyen rendezvényeken, s ahogy én is, ő is örülhetett, hogy találkozott egy vele egykorúval.

- Szia. Momo Yaoyorozu vagyok, örülök a találkozásnak!- mutatkozott be. A fenébe is, nem az én dolgom lenne az elsőnek? Igyekeztem menteni a helyzetet, így illedelmesen meghajoltam.

- Részemről az öröm, az én nevem [Teljes Név].- ahogy felegyenesedtem, azonnal a szemeibe néztem. Olyan gyönyörűek voltak, órákig el tudtam volna nézni.- Ezt neked hoztam.- nyújtottam felé a virágot, torkom megköszörülve. Meglepődve figyelte a vörös szirmú növényt, végül halkan elkuncogva magát elvette.

- Köszönöm, nagyon szép.- nézegette.

- Lenne kedved elmenni valahova beszélgetni kicsit?- vontam fel szemöldökeim izgatottan, mire egy pillanatra félelem suhant át az arcán.- Nem szeretnék illetlenséget csinálni, csak örülnék annak, ha meg tudnálak egy kissé ismerni. Nem gyakran találkozok fiatalokkal az iskolán kívül, az intézményben pedig nagyrészt nagyképű sznobok járnak, akikre nem vagyok kíváncsi.