Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Chuuya Nakahara x Reader

Itt is az új rész Xiaoswaiifu kérésére, remélem tetszik ^^ Mellesleg ezt, ha nem baj, olyan AUban írtam meg, ahol nincsnek képességek, illetve Chuuya nem a maffia tagja

- Elkések, a kurva életbe!- Pattantak ki a szemeim, amint megpillantottam az időt a telefonomon. Hirtelen álltam fel, ami azt eredményezte, hogy pár pillanatra elsötétült minden körülöttem, a visszaestem az ágyba. Amint ismételten normálisan képes voltam látni, újra megkíséreltem a felkelést, ami ezúttal sikerült is, így rohantam a szekrényemhez a ruhám miatt, majd át a fürdőbe, ahol magamra kapkodtam a kiszedett darabokat, fogat mostam, illetve a fogam kutyafuttában megmostam. Már épp a cipőmért indultam volna, mikor nyílt a bejárati ajtó, s a vörös lépett be rajta.

- Te mit keresel még itthon?- Vonta össze a szemöldökeit, választ várva. Arcán mégis pimasz mosoly jelent meg, mindig ezt csinálta, mikor késésben voltam. Idegesítően szexi szokása volt ez.

- Elaludtam, meg se szólalj!- Csitítottam el, mielőtt dőlt volna belőle szokásosan a jóindulat.- Te mit csináltál, szabin vagy, nem kell edzősködnöd - kérdeztem, miközben a kabátom emeltem le a fogasról, a kalapját leloptam a fejéről, hogy a saját kobakomra tudjam tenni.

- Hé! Áh, vidd csak - vont vállat, majd felemelte a kezében szorongatott vászon táskát.- Bevásároltam. Megpróbálok valami ehetőt összedobni a nőnek, akivel együtt élek, mire hazaér.

- Szerencsés, de ne égesd le se a kaját, se pedig a házat. Jó?

- Annyira nem vészes azért a főző tudásom - grimaszolt, de ajkaira hajoltam, s egy rövid csókban részesítettem.

- Sietek haza, szeretlek.

- Várlak, én is téged - intett szabad kezével, s becsukta mögöttem az ajtót, hogy ne kelljen azzal is vesződnöm.

Odakint behuppantam a kocsimba, és már úton is voltam a munkahelyem felé. Nagyon féltem, hogy esetleg ki fognak rúgni, mivel még próbaidőn voltam, hiszen nemrég kezdtem csak el munkát keresni, s ez volt a legelső. A gimnázium után két évig még szakmát tanultam, ez idő alatt pedig csak részmunkaidős állásaim voltak, s a szüleimmel éltem. Azonban elszakadtam otthonról, és mivel Chuuya felajánlotta, átvittem a lakásába a holmijaim.

Hatalmas szerencsém volt, hogy a főnököm nagyon rugalmas embernek vallotta magát, ugyanis csupán egy öt perces dorgálást kaptam, ezután pedig engedett is utamra, hogy végezzem azt, amiért alkalmazott engem. Nem volt megterhelő a feladat, egészen egyszerű munkát kaptam, és nyugalmas légkört biztosított a csarnok. Szünetben párommal chateltem, illetve egyik kollégámmal fecsegtem pár percig, majd mentem is vissza dolgozni. Annak ellenére, hogy nem terheltem magam túl, délután, amikor hazaértem, alig álltam a lábaimon a kimerültségtől. Lehetséges, hogy nem kellett volna röpke nyolc óra alatt három kávét, illetve egy energia italt meginnom, hogy ébren tartsam magam. 

- Ugh, aludni akarok..- mormogtam, ahogy szerelmem ölébe hajtottam a fejem. Chuuya az ágyban feküdt, tanulmányozott éppen valamit, én pedig befekve mellé, úgy döntöttem, hogy a combjai tökéletesen funkcionálnának párnaként. 

- Ennyire fáradt vagy?- Vonta fel szemöldökeit, ahogy arcomra vezette tekintetét. 

- Az nem is kifejezés - ásítottam.- Legalább a kaja finom lett?

- Nos, öhm... Szóval a helyzet az, hogy én az életemre esküszöm, hogy megpróbáltam romantikus lenni, és mindent beleadtam a kajába, de... elbasztam egy serpenyőt, pert úgy odaégett az egész, hogy azt áztatással sem imádkoztam le volna soha, úgyhogy elmentem venni egy kis instant levest és mikrózható cuccokat. Bocs, én tényleg mindent megtettem, remélem nem gáz.

- Ez édes - nevettem fel jóízűen.- Engem nem zavar az egészségtelen kaja, szóval irány megcsinálni a tíz perces vacsinkat - pöcköltem meg játékosan az orrát, mire szemeit forgatva kelt fel.

Már akkor tisztában voltam azzal, hogy a konyha tudomány nem az ő terepe, amikor megismerkedtünk egymással, s még csupán csak barátok voltunk. Elmentünk piknikezni páran - még ha Chuuyat el is kellett rángatni -, és azt beszéltük meg, hogy mindenki otthon készített dolgot hoz, mint ennivaló, esetleg innivaló. Mindenki ételén látszott, hogy nem bolti volt, Chuuya azonban valami olcsó muffinnal állított be, azt állítva, hogy azt bizony ő csinálta. Persze senki nem hitt neki, pláne, hogy az a fajta sokunk kedvence volt, így le tudtuk buktatni. A legvégén pedig kiderült, hogy az úton szerezte be, a megbeszélt hely felé menet, mivel amivel megpróbálkozott, az kegyetlenül fekete lett, és az egész ház füst szagú lett miatta. 

Így hát hiába lett a vége mindig katasztrófa, ha ő ügyködött valamit a konyhában, én megdicsértem az igyekezet miatt, és a belefektetett energiája és ideje végett. Számomra már az is imponáló volt, hogy próbálkozott jobb lenni, miattam. Mind a ketten tudtuk, hogy soha nem lesz konyhafőnök vagy hatalmas séf, mégis megmosolyogtatott a látványa a konyhában. Eleinte idegeskedtem a kidobásra ítélt edények miatt, mára viszont egy cseppet sem tudott zavarni. 

- Ma esti program?- Pillantottam a velem szemben ülő, tésztát szürcsölő fiatal férfira. Vett egy mély levegőt, ahogy gondolkodni kezdett, majd állát a tenyerébe támasztva nézett engem.

- Közös fürdés és összebújós filmnézés?

- Ha ezt a tanítványaidnak megemlíteném, hogy ennyire szereted az érintkezést, és nem is vagy olyan kemény, mint mutatod, az arcomba nevetnének szerintem - kuncogtam el magam, ahogy belegondoltam a dologba. 

- Nem kell nekik tudni, hogy van, aki megpuhít, jó? Ne kezdd el kipletykálni közöttük, még a végén nem félnek tőlem, és nem hallgatnak majd rám - fújtatott, amin jót derültem.

- Sosem tennék ilyet, de azért mókás belegondolni, hogy a rémisztő és "hidegvérű gyilkos" néven emlegetett Chuuya, legbelül egy igazi kis cukorbogár - húztam vigyorogva az agyát, mire az orrát ráncolva mordult fel.- Na, mi az? Oda az egód? Ne haragudj - biggyesztettem le alsó ajkam, amivel csak jobban felbosszantottam. De hiába, nagyon élveztem a kialakult helyzetet. Mindig hasonlóan reagált az ilyesféle megjegyzésekre, én pedig lehet, hogy gonosz módon, de odáig vagyok érte.

- Tudod mit? Lefürdök egyedül is, és megnézek egymagam egy filmet, nem kell nekem itt a beszogatásod - állt fel a székből, persze tettetett hisztivel, kidobta a leves poharát, a pálcikát a mosogatóba dobta, s ahogy elsétált mellettem, elkaptam a pólója alját.- Eressz el, azt se tudom, hogy ki vagy.

- Jajj, istenem, de nagyon meg van sértődve rám valaki - röhögtem fel hangosan.- De ha nem ismersz, akkor elmehetek Dazaihoz egy kellemes éjszakára, elvégre ez azt jelenti, hogy szingli vagyok, nem?- Gondolkodtam hangosan, mire az arcára grimasz fagyott, kiült rá az undor.

- Hozzá biztos, hogy nem engedlek el! Hülye vagy? Elmentek otthonról? Az a baromarcú még a végén rávesz valami meggondolatlanra, aztán nesze nekem, volt barátnő, nincs barátnő! Ki van zárva, hogy öt méternél közelebb kerüljön hozzád az az elmebajos!

- Milyen barátnő? Ismerjük mi egymást?

- Akkora idegesítő kis görcs tudsz lenni, bassza meg...- tette csípőre a kezeit, de arca majdnem mosolyba fordult.- Edd meg, aztán gyere be a fürdőbe. Előkészítem a kádat, nehéz napon vagy túl. De erről egy kurva szót se senkinek, vagy nem állok jót magamért, értve vagyok?

- Oh, hogyne - vigyorogtam sunyin.

Chuuya elindult a fürdőszoba irányába, ahonnan hallottam a víz csobogását is pár percen belül, szóval befejeztem a vacsorámat, elpakoltam magam után, elmosogattam gyorsan, amit el kellett, majd bementem a szobánkba, hogy tiszta alsóneművel és pizsamával a kezemben indulhassak be a gőzzel megtelt helyiségbe. Párom már a vízben terpeszkedett, fejét hátra döntve, szemeit lehunyva. Azonban amint bemásztam mellé, fejét felemelve, szemeit rám vezette, s alaposan végig mért, amibe még a mai napig is belepirultam. Ajkait szerelmes mosolyra húzta, s gyengéden vont magához közelebb, hogy csupasz bőröm cirógatva kezdjünk el beszélni a napunkról egymásnak. Ez amolyan napirendi pont volt az életünkben, minden egyes esti, közös fürdésnél ezt csináltuk. Én végig hallgattam őt, minden szavára odafigyelve, majd amikor nekem kellett beszélnem, ő ugyanannyira itta magába a szavaimat, mint ahogyan én tettem, amikor ő számolt be az aznapi fejleményekről.