Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Juzo Honenuki x Reader

Itt is az új rész WetzerHanna kérésére, remélem tetszik ^^

A meccs, amely alkalmával az osztályom tagjai és az 1-B-s diákok összemérhették az erejüket eljött. Izgultam, hogy hogyan fog alakulni a dolog, nem akartam, hogy hátráltatás legyek bárkinek is, így sokat gyakoroltam és edzettem magam és a képességem is. Mielőtt bevonultunk volna öltözni, még összefutottam Juzoval, hogy kölcsönösen lelket öntsünk a másikba.

- Juzo~!- rontottam be a B osztály termébe, keresve a feltűnő fiút, aki akkor kezdett el éppen pakolni, s mikor meghallotta a nevét, felém kapta a fejét, s halvány pír jelent meg az arcán, ahogy meglátta vigyorgó arcom.

- Szia [Név]-chan - intett, s mutta is, hogy menjek oda hozzá. Én teljesítettem a kérést, s odasiettem. Persze Monoma megint seggfej volt és beszólt, de megtanultam elengedni a dolgot a fülem mellett. Úgysem hozzá jöttem, tiszteletlenség volna, ha nagyobb figyelmet szenteltem volna a számára, mintsem Juzora.- Na mi a helyzet?- kérdezte, ahogy behúzta a cipzárt a táskáján, s rám emelte a tekintetét.

- Kicsit izgulok, de szerettem volna veled beszélni a nagy csata előtt. 

- Miről?

- Ha ellened leszek... mindent beleadok!- vigyorogtam rá eltökélten, amitől az ő érezhető idegessége csökkent, s feltüzelődve biccentett.

- Nagyon helyes! De tőlem se várj gyengülést, csak mert jóban vagyunk, rendben?

- Meg is sértődtem volna, ha megteszed- nevettem fel.- Sok sikert, Juzo! Mindent bele, menni fog majd!- öleltem meg szorosan, mire kissé habozott, de viszonozta a gesztust.

- Neked is sok sikert. Kéz és lábtörést, csak nem szó szerint értve - kuncogott, mire nagy levegőt véve megforgattam a szemeim.

- Amint mindkettőnk meccse lement, elvonulunk majd dumálni? Valahova, ahol Monoma nem ront a képembe, hogy ne merjem a mocskos A-s kezeim rád tenni vagy ilyesmi - nevettem fel.

- Persze, megoldható - bólintott.

- Szupi! Akkor majd a mérkőzésen tali. Szia Juzo!- pöcköltem meg elköszönés gyanánt az orrát, amitől felkorkantva ráncolta össze a bőrt rajta. 

- Szia..- sóhajtott szórakozottan, s végignézte, ahogy kiszaladok a teremből, s még az ajtóban integettünk egymásnak, de azután már tényleg mentünk a magunk dolgára. 

=====

Nem hittem, hogy valóban egymás ellen fogunk majd játszani, de nem tántorított el a gondolat attól, hogy a győzelemre hajtsak. Iida, Ojiro és Todoroki mellett bizonságban éreztem magam. Noha inkább távolsági harcos voltam, tekintve, hogy a tenyeremből erős láncsort tudtam előhívni, különböző méretben és erősségben. Ezzel a képességgel konkrétan le tudtam láncolni az ellenfél figyelmét, megsebezni ugyan nem nagyon tudtam vele, csak ha lendületből valakit eltalált. Legalábbis a B osztályosok csak idáig ismerik a képességem. Valójában már kis pengéket és töviseket is rá tudok tenni bármikor a láncomra, akár használat közben is. Azonban ehhez hatalmas koncentrációra volt szükségem.

Azonban nem sokáig kellett várnunk bármiféle jelre, hogy hol lehetnek a többiek, megláttuk, hogy a távolban a vasépületek és csövek hangos robajjal dőlnek össze, aminek véleményem szerint csupán egyetlen okozója lehetett, Tetsutetsu, ki más?

- Ez most... ennyire idióta?- vontam össze a szemöldökeim kétkedve.

- Hát... úgy tűnik - értett velem egyet Ojiro. 

- Valószínűleg egy szemtől-szembeni csatát akarnak kezdeményezni - szállt be a beszélgetésbe Todoroki. 

- Nem is rossz ötlet - vigyorodtam el. [...]