Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Naruto Uzumaki x Reader II.

 Itt is a folytatása az előző résznek Vanadyn , fcjzvjnj és Nightmare_Kiko kérésére, remélem tetszeni fog ^^

Telt az idő szép lassan, mi pedig Narutoval egyre inkább kerültünk közel egymáshoz. Olyan volt, mint a régi szép időkben, mintha teljesen onnan folytattuk volna, ahol abbahagytuk, csak már nem annyira rossz a kapcsolatunk, mint akkor. Minden nap keresett, amikor volt egy kis szabadideje a munka közben és nem épp a társaival csevegett; ilyenkor vagy írt vagy ha picit több ideje volt, fel is hívott. Egyre többször jött hozzám haza, mintha az otthonom már az övé is lenne, de ezt cseppet sem bántam. Még jól is esett, amikor este hat fele kopogott az ajtónál, s kezében tartotta a kedvenc kajámat tartalmazó kis dobozt, egy hatalmas mosollyal. Párszor nálam is aludt, azonban nem akartam, hogy velem aludjon, így a vendégszobát vette mindig birodalmába. Pontosabban szerettem volna, ha velem aludna, de nem akartam tolakodó lenni. Hiába adott jeleket, hogy még érdeklem, nem szerettem volna elkapkodni a dolgokat. Még akkor sem, ha a közelében úgy éreztem, hogy a föld felett lebegek pár méterrel és abba sem tudom hagyni a mosolygást. Meglepett, mekkora hurrikánt kavart a lelkemben az életembe való belépésével. Szinte már fájdalmasan nagy erővel hasítottak belém újra az érzelmek.

- Haladsz te így rendesen, hogy mindig feltartalak?- nevetett a vonal túlsó végén Naruto, én pedig csak mosolyogva ellöktem magam az íróasztalomtól.

- Hogy a viharba ne haladnék? Ahogy ezt kimondom, már gépeltem is három kerek oldalt - csipkelődtem, mire ismét kacagást hallottam. Szerettem a nevetését, olyan könnyed volt és valódi. Sosem játszotta meg, nem tudott hazudni a nevetésével. Ilyenkor pedig az aurája is szinte csak ragyogott, ami szemet gyönyörködtető látványt nyújtott.

- Ilyen tempóban akár holnap is elküldeted a kéziratot a szerkesztőségnek - heccelt.

- Már ma is sikerülhetne - keltem fel a székből, amiben addig ültem, s nyújtózkodtam egyet.- Gáhh... Ma is jössz amúgy át? Mikor végzel?

- Ma nem lenne kedved neked átjönni? Eléd megyek majd kocsival, elhozlak. Ma kicsivel hamarabb szabadulok, szóval fél hat körül oda is érek, talán még hamarabb is. Az jó neked?

- Gond, ha pizsamában megyek? Nincs kedvem átöltözni.

- [Név], délután három múlt, mit keresel még pizsamában?- noha nem láttam az arcát, biztos voltam benne, hogy vigyorog és felvonja a szemöldökeit. 

- Inkább az a kérdés, hogy ha már ebben vagyok, miért nem az ágyban fekszem és alszom - kuncogtam fel, ahogy vállammal megtartva a telefonom, kiszedtem a hűtőből a tálba szedett tésztát, s elkezdtem magamnak kanalazni belőle, hogy felönthessem a levessel, s megmelegítve nyammoghassak rajta. 

- Igazad van, ez az igazi kérdés itt. De nálam majd jót alszol. Habár öhm... khm..- köszörülte meg a torkát, s egy kicsit csendben maradt.- Nem lenne kedved mellettem aludni? Régen imádtál hozzám bújni esténként és... nem is tudom... gondoltam...

- Ha neked nem gond, szívesen - igaz, a hangomon nem látszott meg, de nagyon is zavarba jöttem. Gyomrom kellemesen bizseregni kezdett s éreztem, hogy egyszerre önt el az adrenalin és áraszt el a nyugalom. Na meg az ő felvezetése is iszonyatosan aranyos volt véleményem szerint, majd' elolvadtam, olyan édesnek tartottam.

- Remek! Akkor még beszélünk, este pedig érted megyek. Leteszlek, mennem kell. Szeretlek, szia!

Azzal rám nyomta. Én pedig csak megálltam egyhelyben és meredtem előre, miközben arcom egyre inkább vöröslött. Biztos voltam benne, hogy nem szándékozott így elköszönni és csak a régi reflexek éltek benne, hiszen mindig hasonlóan köszönt el telefonban akkoriban. Nem mertem másra gondolni, túl szép lett volna. Így is nehezemre esett elhinni, hogy az este mellette alszom. Azonban úgy tűnik, az embernek jót tesz néha a szerelem, ugyanis amint feléledtem a hirtelen sokkból, s megettem a levesem, gőz erővel ültem vissza gépelni, teljesen meghozta a kedvem és az ihletet is az előbbi beszélgetés, szóval kétszer annyit haladtam pár óra alatt, mint tegnap egész nap, így büszkén mentettem el a dokumentumot.