Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Shota Aizawa x Reader

Meg is hoztam az új részt Vanadyn kérésére, remélem tetszik ^^ Mellesleg, ha jól haladok, akkor a hét vége fele már meg tudom nyitni a kéréseket OwO

Tudtam, hogy Katsuki tanárai ellátogatnak majd hozzánk. Hiába voltam már huszonnégy éves, még mindig otthon éltem, velük. Nem szégyelltem, hiszen gyakran jártam el hazulról, s nem is mindig aludtam a saját szobámban, mások mégis furcsának találták, hogy egy jó állás mellett miért nem költözök végre el onnan. A válasz pedig egyszerűbb volt, mint gondolnák. Szimplán csak nincsenek olyan férfiak az életemben, akik komolyan terveznének velem, egyedül pedig sosem akartam élni. Itthon pedig mindig megy a pezsgés köszönhetően a nagyszájú öcsémnek és az agresszív anyámnak. Én apa természetét örököltem, nyugodt voltam és megfontolt, féltem a jelentős változásoktól és szerettem a családom teljes szívemből. Igaz, anya természetével nem mindig értettem egyet, elvégre Katsu sokat forgolódott miatta, amiért mindig mindennek elhordta, ha felhúzta az agyát. Emlékszem, régebben, amikor még kicsi volt és félt, mindig átjött az én szobámba, hogy bekuckózhasson mellém, miközben én szőke tincseit simogatva hümmögtem neki a kedvenc dalát. Igaz, mindez mostanra már csak emlék, mivel Katsu is kis pukkancs lett.

Tekintve, hogy szabadnapos voltam, otthon segédkezdtem a szüleimnek. Kicsit feszült volt a légkör, de teljesen kibírhatóan viselkedtek a többiek. Nem tudtunk pontos időpontot, hogy mikorra jönnek a tanárok, én azt sem tudtam, hogy kik ezek az emberek, de azért lefőztem egy adag teát, hátha megkívánják majd. Úgy tűnt, a megérzéseim még mindig a toppon voltak, mivel pont amikor végeztem a teával, akkor nyomták meg a csengőt. Hallottam, ahogy bemutatkoznak, majd anya beinvitálta őket a nappaliba. 

- Üdv nálunk.- hajoltam meg illedelmesen, ahogy beléptem a könyvespolcokkal megpakolt helyiségbe.- Gondoltam kérhetnek egy kis frissítőt, pont most készültem el.- tettem le a tálcát a fa dohányzóasztalra, rajta a kancsóval és öt kis csészével.

- Köszönjük szépen.- mosolygott a Béke Szimbóluma, mire felfelé görbült ajkakkal biccentettem egyet. Tekintetem a mellette ülő férfira siklott. Biztos ő Aizawa-san, Katsuék osztályfőnöke. Hollófekete haja félig egy kontyféleségbe volt fogva, arcát kellemes borosták borították, szemei fáradtan pásztázták a családom.- Te biztosan [Név] vagy, igaz? Katsuki nővére.

- Áh, igen.- mosolyogtam kínosan.- Nem szándékoztam zavarni, elnézést.

- Maradj csak.- szólalt meg mély hangon a fekete hajú, mire arcomba pír szökött.- A család véleményét kérjük ki. Még ha nem is vagy Katsuki gondviselője, fontos szerepet töltesz be az életében. Neked lenne valami ellenvetésed a kollégiummal kapcsolatban?- nézett rám a férfi. Szemeit belefúrta enyéimbe, szinte a lelkemig hatolt pillantása. Kellett pár pillanat, hogy összeszedjem magam, s mikor ez megtörtént, torkom köszörülve ültem le a kanapé karfájára, apa mellé. 

- Nem tudom anyámék mint mondtak maguknak, de én teljesen támogatom. Balesetek vannak, senki nem számított a támadásokra. Való igaz, hogy féltem az öcsémet, de ha nagyon akarnák, idehaza is elkaphatnák könnyen. Oda nehezebb lenne a bejutásuk, bízom a védelmi rendszerükben. Azonban kérem... nagyon vigyázzanak rá.- hajoltam meg mélyen, hogy a fejem a térdemhez ért.

- Emiatt igazán nem kell aggódnod.- szürcsölt a zöld folyadékba, s aprót biccentve nyugtázta, hogy jó lett.- Mindent megteszünk majd, hogy a lehető legnagyobb védelemben részesüljenek a diákok. 

- Nos, akkor azt hiszem ezzel végeztünk is.- itta meg a maradék teát All Might, s állt fel.- Köszönjük az idejüket, és az iskolába fektetett bizalmat.- hajtott fejet a férfi.