Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Wakatoshi Ushijima x Reader

Itt is az új rész alxakvc kérésére, remélem tetszik ^^ Boldog karácsonyhúsvétot húgi, élvezd ki a részt xD 

Igazából nem gondoltam volna, hogy egyszer hasznát veszem majd a nővéremnek. Persze nem mondom, hogy nem állt közel a szívemhez, csak rengeteget veszekedtünk minden apró kis dolgon. Aztán felső közép kezdett kevesebb időt tölteni velem; tanulnia kellett és új, igaz barátokra talált. Én inkább másik iskolát választottam, ahova be is kerültem, ez pedig nem volt más, mint a Karasuno. Sosem láttam a testvérem barátait, esetleg távolról, mikor a városban sétálgatva meghallottam a Shiratorizawás lány tipikus, elbaszott nevetését és odakaptam a fejem. De mikor átjöttek, akkor is inkább a szobámban kuksolva vártam, hogy elmenjenek végre, addig is lefoglaltam magam a mangáimmal, amiket olvasgattam.

Egy nap azonban az az idióta otthon hagyta a mobilját, mikor elment a boltba, hogy bevásároljon anya kérésére. Így történt meg, hogy már másodjára szólalt meg a csengőhangja, így inkább felvettem, nem törődve azzal, hogy ki hívja.

- Moshi moshi, itt Himari húga, [Név]- szóltam bele orrnyergem masszírozva, s lehuppanva ágyára.

~ Oh, Hima-chan nincs ott?- egy fiú hangja hallattszott a túlvégről, ami ugyan nem volt meglepő, hiszen testvérem szinte csak a srácokkal jött ki jól, mégis valamiért meglepődtem.

~ Otthon van egyáltalán?- egy mély, komoly hang csapta meg a fülem, mitől valamiért hatalmasat dobbant a szívem.

- Nincs itthon, lement a boltba. De nemsokára haza kéne érnie.

~ Akkor elindulunk, majd csak befut. Köszi szépen kislány!

- Eh...- fintorodtam el a "kislány" szó hallatán.- Nincs mit.

A vonalat bontottam, a fekete telefont pedig a kupis ágy közepére dobtam. Fejemben visszhangzott az a mély orgánum, amivel valaki a háttérben beszélt. Idegesen csaptam arcon magam, ki kellett vernem a fejemből. Biztosan végzős, vagyis hamarosan felnőtt, nem lenne előnyös, ha megtetszene.

- Istenem, csak add, hogy rusnya legyen..- motyogtam magam elé vörös fejjel.

Elmentem gyorsan összekapni magam, hogy ne otthoni, lekajált göncökben nyissak ajtót, hajam csak egy kontyba fogtam fel a fejem tetején, fogaim hihetetlen gyors iramban megmostam, majd csak telefonom nyomogatva ültem a nappaliban a kanapén, hogy biztosan halljam, mikor csengetnek. De reméltem, hogy Nee-san hamarabb hazaér, minthogy a vendégei megjönnek. De természetesen nem mellém állt a szerencse, akkor legalábbis ezt gondoltam. A csengő éles hangja belengte az egész házat, így egy nagy sóhaj kiengedése után felkeltem és elfordítva az ajtó zárát, kinyitottam azt. Az én alacsony termetemhez képest az a két srác, aki előttem állt, igazi hegyeknek mehettek volna el. 

Az egyik, a mosolygósabb vörös hajú volt, vékony, mégis izmos, haja furcsán fel volt zselézve, s tekintetében volt valami ijesztő, pláne ahogy a lelkembe bámult.  A másik viszont nyugalmat sugárzott, olivabarna haja rövid volt, legalábbis jelentősen kisebbre volt vágva, mint barátjának, oliva szemei nem fürkésztek annyira, hogy nyugtalanná tegyen, de pont annyira, hogy zavarba jöjjek.

- Szóval te vagy a kishúg, akiről Hima-chan annyit mesélt!- lépdelt be határozott léptekkel a vörös, őt pedig követte a magasabbik.- Satori Tendo vagyok, örvendek~!- kezet nyújtott, de akkor vettem csak észre, hogy mennyivel kisebb az én kezem, mikor kezet fogtunk.

- Wakatoshi Ushijima- biccentett a komolyabbik.

- [Teljes Név] vagyok. Érezzétek otthon magatokat- mosolyogtam kissé erőltetetten, s már indultam is volna el, ha nem szólítanak meg.