Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Akihiko Kaji x Reader

Itt is az új rész Vanadn kérésére, remélem tetszik ^^

Akival még alsó középben ismerkedtünk meg. A kis morcos, versenyképes, mégis jószívű gyerek azonnal megragadta a figyelmem, így minden szégyellősségem félretéve kezdtem el vele barátkozni. Nagyon megkedveltem, mindenben segített, amiben csak tudott. Ő lett a legnagyobb védelmezém, a mentsváram, s életem legelső szerelme. Az ő vállán sírtam ki magam néha napján, amikor apám túlságosan meghajtott. Az anyám elhagyott minket még, amikor hét voltam, így apa egyedül nevelt fel. Nem mondom, hogy a lehető legkisebb nyűg voltam a számára, mert sok problémája volt velem, de mindig igyekeztem azért a kedvében járni, ahol csak tudtam. Azonban az idő teltével, mióta anya lelépett, apa a sportba menekült. Addig is edző volt főállásban, azonban teljesen beletemetkezett a munkájába, s vele rántott engem is. 

Nyolc éves korom óta rám erőltette a röplabdát, amivel eleinte nem is lett volna bajom, mert mindig nagyon érdekelt, ahogy apa edzette a többieket, azonban amint belecsöppentem rendesen a világukba, elvesztettem minden érdeklődésem a sport irát. Tizenhárom éves voltam, amikor megpróbáltam komolyan leülni apuval, hogy beszélgessünk, és elmondhassam: nem akarok többet játszani. Ebből viszont verés lett, majdnem kórházba is kerültem miatta. Két hétig iskolába sem mentem, Akihiko pedig jó barát módjára mindig meglátogatott. 

- Szörnyen nézel ki...- vette le óvatosan a fiú a borogatást, mire fájdalmasan fintorogni kezdtem.

- Ha nem mondod, sosem jövök rá..- mosolyodtam el végül, de Aki tekintete továbbra is nagyon aggódó volt. 

- Nem hittem, hogy apád ilyen könyörtelen tud lenni..- morogta maga elé, mire megfogtam kezeit, ezzel magamra vonva figyelmét. 

- Apa szeret engem, csak... nehezen dolgozza fel, hogy anya elment. 

- Ez akkor sem mentség!- csattant fel, mire összerezzentem.- Ne haragudj.. Bárcsak meg tudtalak volna védeni...

- Gyere..- emeltem fel a takaróm, mire kis habozás után befeküdt mellém, óvatosan magához ölelve. Hiába fájt, hogy a sebeimmel érintkezik a fiú, visszaöleltem, s homlokom az övének döntve hunytam le a szemeim.- Szeretlek, Aki. Akármi is történjék, mindig szeretni foglak.

=====

Így kezdődött minden. De persze apámnak nem tetszett, hogy összejöttem egy "buzi punk" gyerekkel, ahogy ő hivatkozott rá először. Már a barátságunk gondolatától sem repdesett örömében, ám amikor kijelentettem, hogy Akihiko a párom, teljesen felbőszült. Akkor egy hetet inkább a fiúnál töltöttem, mert féltem apától, ő pedig féltett engem. 

A verések egyre gyakoribbak lettek, pláne akkor, amikor kihagytam edzéseket a fiúval való közös randim miatt. Hiába nehezítette a lelkem, hogy tudtam mi fog otthon következni, mégis mindig ellógtam, amikor csak tehettem. Elvégre miért ne csinálhatnám azt, amit szeretek is. A sportot már réges régen nem élveztem, ellenben a közös pillanatokat Akival. Nekem is lehetnek választásaim, és ez az én választásom. Akit választom. 

- Na még mit nem!- csapott idegesen az asztalra apa, mikor tizenhat évesen kijelentettem ezt.- Nem vagyok hajlandó ezt elfogadni! Az egy dolog, hogy együtt vagytok, lenyelem a békát, mert a lányom vagy. De az, hogy egy zenebuzi suhancot, tele értelmetlen testékszerekkel, válassz a röplabda helyett, amit már előtte elkezdtél... Nonszensz az egész, édes lányom!- homlokán az a bizonyos ér ismét kidagadt, s lüktetni kezdett. Arca vöröslött az idegességtől és indulattól, teste minden izma megfeszült. Én pedig már nem bírtam tovább, kifakadtam neki.