Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Natsuo Todoroki x Reader

Itt is az új rész Virag_666 kérésére, remélem tetszik ^^ 

- Szeretlek - mosolygott rám a fiú, akivel már másfél éve együtt voltam. Az ágyamban feküdtünk, összebújtunk és néztünk egy filmet. Elmosolyodtam a hirtelen jött megnyilvánulásán, s kicsit közelebb is bújtam.

- Én is szeretlek.

Boldogok voltunk, egy ideig mindenképpen. Natsuo volt az első párom, de a kapcsolatból sok sebbel léptem ki. Nem fizikai sebek voltak ezek, hanem lelkiek. Natsu elvesztette önmagát és másból sem álltak a találkozások, mint abból, hogy az apját szidta és nem tudott figyelni arra, hogyha esetleg nekem volt valami gondom. Hallgattam őt, úgy éreztem, ennyit megérdemel. Azonban egy idő után elegem lett, túlságosan befolyásolta a hangulatom a mindennapokban, így nem tudtam jól teljesíteni az iskolában sem. 

=====

- Elegem van!- csattantam fel idegesen, amikor átjött és ismételten a megszokott szöveget papolta nekem. Megilletődve pislogott rám, nem értette a reakcióm.

- Miből?- biccentette oldalra fejét, ahogy arcom tanulmányozta.

- Mást sem hallok, hogy az apád így, az apád úgy! Értem én, hogy mekkora fájdalmat okozott az egész családodnak és teljesen elbarmolta a dolgokat veletek, de már harmadik hónapja nincs is más témánk! Engem meg sem hallgatsz, egyedül ezt vagy képes ismételgetni. Belefáradtam...- túrtam idegesen tincseim közé, ahogy a pad előtt, amin addig ültünk, elkezdtem fel-alá járkálni.- Lassan bukásra állok két tárgyból is, mert már az én kedvem is egy kupac szar, képtelen vagyok koncentrálni. Legyen vége ennek...- sóhajtottam fel fájdalmasan. 

- J-jó, akkor abbahagyo-

- Nem. Ennek legyen vége. A kapcsolatunknak. Jobb lesz mindenkinek - nagyon nehezemre esett visszatartani a könnyeim, de nem akartam közönség előtt sírni. Fájt a mellkasom, torkom mintha valaki erősen szorongatná két markában. Hangomra is ügyelnem kellett, hogy ne remegjen meg, így erősnek és határozottnak tűnjek. Pedig ha tudná, hogy mennyire nem így van. Szerettem őt, de nem tudtam tovább tűrni azt, ami vele járt. Natsu egy csodás ember, ezt tudtam. Remek, de összetört. Olyanra volt szüksége, aki tud is segíteni rajta, de ez az ember nem én voltam. 

- [Név]...?- szemei csillogni kezdtek, de nem a boldogságtól. A látványtól összeszorult a szívem. Jobbat éremelt nálam, ezzel tisztában voltam. Nem tudtam neki mindent megadni, ez pedig fájt. De az, hogy szakítanom kellett vele, az felért egy kivégzéssel. De akkor úgy éreztem, ez a helyes döntés. 

- Sajnálom, Natsu...- szipogtam, majd sarkon fordultam, s elsiettem. Szinte hallottam, ahogy egyszerre roppant össze kis darabokra a szívünk. Hazáig rohantam, könnyeimtől alig látva valamit, odahaza pedig mit sem törődtem szüleim aggódó és kérdő tekintetével, berontottam a szobámba, bezárkóztam és hangosan zokogva üvöltöttem ki a fájdalmam egy párnába. 

=====

Végül egy idő után, amint lecsillapodtak a kedélyek, barátokként folytattuk. Jobb volt ez, mint teljesen elveszíteni. Ő volt az első, akinek az új barátom is bemutattam. Látszott rajta, hogy megjátszotta csak a boldog legjobb barátot, de szerettem volna, ha ő ismeri meg legelsőnek. Így tartottam fairnek. Az egyik legfontosabb személy maradt így is az életemben.

Egyik alkalommal, amikor Natsuoval közös sorozat nézést szerveztünk le, beállított a barátom. Nem kért számon senkit, teljesen normálisan viselkedett, amiért hálás is voltam neki. Csatlakozott hozzánk a kanapéra, közénk beülve. Átkarolta a vállam, én pedig vállának dőltem, s mosolyogva néztem tovább a részt.