Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Eijiro Kirishima x (Male!) Reader

Itt is az új rész sungcosm kérésére, remélem tetszik ^^ Bocsi, amiért nem lett kimondottan boldog, de valahogy ki kellett írnom magamból, és túlságosan beleéltem magam readerbe ^^"" 

Újabb nap, ismét kemény edzések, rengeteg tanulás. Tudtam, hogy még másfél év előttem áll, de legszívesebben már itthagytam volna az iskolát. Nem igazán volt olyasmi hősi ismereteket tekintve, amit ne tudtam volna. Habár egy hős anya mellett nem csodáltam, hogy gyakorlatba is hamarabb be tudtam építeni az elméletet. A nagy hármas mellett az én nevem jött elő legtöbbször. Nem kérkedés, csak hátráltatva éreztem magam. Barátaim sem nagyon voltak, mivel el voltam foglalva azzal, hogy minél többet gyakoroljak és kihasználjam az engedélyem minden egyes másodpercét. 

- A harmadik órában elmegyünk az 1-A osztály edzésére. Mivel ti kevesebben vagytok, mint ők, kettesével vannak beosztva hozzátok egy mérkőzésre. Tanítsatok nekik annyit, amennyit öt perc alatt csak lehetséges, ugyanis ennyi időtök lesz fejenként - mondta az osztályfőnök, mire csak felsóhajtottam. Legalább könnyű lesz a győzelem, gondoltam. Nem igazán voltam oda az emberekkel való interakcióért, de ha egyszer ismert, nagy hős akarok lenni, muszáj lesz hozzászoknom.- Sorolom a csoportokat. Ha nem ott helyben akarjátok megtudni, hogy kik is azok, akikkel be vagytok osztva, érezzétek szabadnak, hogy beköszönjetek. Őket is épp most tájékoztatja Eraserhead, szóval az sincs kizárva, hogy ők fognak ide tömörülni. Na de..- köszörülte meg a torkát a tanárnő, majd elkezdte sorolni a neveket, kezdve a miénkkel.-... [Teljes Név], te kapod Eijiro Kirishima-kunt, illetve Mashirao Ojiro-kunt. Mindketten közelharcosok.

Ahogy elérkezett a szünet, elkezdtem bepakolni a dolgaim a táskába, s épp keltem volna fel, hogy megkeressem ezt a bizonyos két fiút, mikoris elsősök hada tépte fel az ajtónkat. Azonnal elkezdtek érdeklődi, hogy ki-kicsoda, s bemutatkoztak. Mivel az én nevem nem hallottam eleinte, elindultam, hogy magam keressem meg ellenfeleim. De ekkor valaki megfogta a vállam, engem pedig kirázott a hideg a hirtelen érintéstől.

- Igen?- fordultam meg összevont szemöldökkel, s szembe találtam magam egy vörös hajú sráccal.

- Megmondanád kérlek, hogy ki az a bizonyos..- ránézett a kis papírra, amire felírta a nevet- [Teljes Név]?

- Én vagyok. Te Kirishima vagy Ojiro vagy? 

- Kirishima vagyok!- hajolt meg.- Szabad vagy esetleg a szünetben? Ojiroval lenne pár kérdésünk. Ő a teremben vár.

- Úgy is oda indultam, szóval igen - bólintottam rá, s zsebre vágott kezekkel követtem az egy évvel alattam járót.- Szóval a te képességed mi? Azt mondták, hogy közelharcosok vagytok.

- Áh, igen - biccentett vigyorogva, majd felemelte jobb kezét és megkeményítette bőrét.- A keményedés a képességem. Mindenem ilyenné tudom alaktani, ilyenkor nagyon nehéz áthatolni a bőrömön, szóval egyfajta pajzs is. De kellő fizikummal jó fegyver is.

- Értem.. Menő - magam elé képzeltem, hogy hogyan is használhatja ezt harcban. Biztos voltam benne, hogy hallottam már róla, elvégre elég nagy kavart az idei első évfolyam A osztálya. Szinte celebbé váltak a kaotikus támadásokról.

- Alig várom, hogy többet megtudjunk rólad!- arcáról egy pillanatra sem tűnt el a mosoly. Nem tudtam eldönteni, hogy aranyosnak találom-e vagy épp idegesítőnek. Mi oka van ennyit vigyorogni? [...]

Ahogy beértünk a terembe, odavezetett a csapattársához. Mindent igyekeztek elmondani a képességükről, ugyanis nem az volt a cél, hogy porrá alázzuk őket, esetleg hagyjuk, hogy legyen egy kis sikerélményük. Fair küzdelemre számított mindenki, semmi meglepetéssel. Az első szünetbe nem fért bele sok társalgás, épphogy be tudták fejezni, hogy nekem mire kell majd számítanom. A következő szünetre megbeszéltük, hogy átmegyek ismét, s én beszélek magamról, jobban mondta a képességemről, s mivel ők is megosztottak egy kis technikai részt is, úgy döntöttem én is elárulok egy két dolgot a harcstílusomról.