Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Sakura Haruno x (Fem!) Reader

Itt is az új rész flyingfluffycloud kérésére, remélem tetszik ^^

- Még egy ilyen idegesítő seggfej nincs a világon, esküszöm...- morogtam magamban, ahogy hazafelé tartottam. Soha nem voltunk jóban Sakurával, túlságosan odáig volt az Uchiha fiúért, pontosan úgy, ahogy szinte az összes lány a korosztályunkban. Gyomorforgatónak tartottam, hogy ennyire fényesre nyalta a seggét a családjától megfosztott gyereknek. Én személy szerint okádni tudtam volna tőle is, meg a rózsaszín hajútól is. Emiatt pedig rengeteget vitatkoztunk, mert én nem tartottam vissza a csípős megjegyzéseim, ő pedig begurult, s általában verekedéssel végződik az egész. De nem bántam, legalább adtam pár ütést a hatalmas homlokára. 

Így ment ez évekig. Ő ájuldozott Sasuke jelenlétében, vagy már csupán csak attól, ha valaki felhozta a nevét, én pedig igyekeztem a földig tiporni az önbecsülését. Jól esett, ha sírás közeli állapotig tudtam húzni az idegeit. Elégedettséggel töltött el, és remekül esett, hogy beépíthettem őt a napirendembe. Szinte már rutin szerűen ment az egész csipkelődés. 

- Azt hiszed, hogy azzal a "tehetséggel", ami neked van, majd bárki is szeretni fog? Semmit nem érsz, a fiúknak köszönheted, hogy még nem esett komolyabb bajod! Először tudj is valamit felmutatni, ha azt akarod, hogy bárki is akarjon az életében téged!- vágtam a képébe, mire alsó ajka megrezzent.

- Engem... engem igenis szeretnek!- igyekezett nagy levegőket venni, és visszatartani a könnyeit, de láthatóan nehezére esett egyben tartania mindent.- Tőled viszont mindenki fél, és kibeszélnek a hátad mögött. Mindenki szerint undorító vagy, amiért ennyire visszaélsz azzal, hogy jó vagy valamiben!

- Inkább legyek úgy magányos, hogy nem szorulok mások segítségére, minthogy gyenge legyek és csak másokra tudjak támaszkodni - horkantam fel gunyorosan mosolyogva.- Így legalább viszem is majd valamire.

- Majd megmutatom, hogy én is hasznos tudok lenni! Csak figyelj, meg sem fogsz tudni szólalni!- vonta össze szemöldökeit, ahogy elhatározta magát.

- Legyen úgy - kacagtam, és sarkon fordultam, hogy haza mehessek.

=====

Tizenhat évesek voltunk, amikor eljött az az idő, ami nem hittem, hogy valaha is bekövetkezik majd. Csapat edzés volt, egy-egy csapat tagjai mérték össze erejüket, s mit adott Isten, én a hetes csapattal kerültem össze. Mivel fair küzdelmet akartak, így Naruto és Sasuke az én két fiú csapattársam kapták meg kisorsolva, nekem pedig maradt az egyetlen lány. Hallottam róla dolgokat, de még mindig tartottam magam ahhoz, hogy én voltam az erősebb, és mindig is az maradok. Elvégre én is keményen edzettem, s sokkal erősebbé váltam idővel. 

Azzal azonban nem számoltam, hogy a lány szinte robbanás szerűen tett szert új ismeretekre, technikákra, és módszerekre. Így eleinte ugyan én voltam fölényben, ez a mérkőzés háromnegyedénél kezdett megdőlni. Már izzadságban áztam, és még előbbre kellett terveznem a következő támadásaim sorozatát, mint az elején. Mindent beleadtam, azonban úgy tűnt, mindez mégsem volt elég. Hiszen legyőzött. Az utolsó pillanatokban sikeresen kivédte a támadásaim, és mivel kezdtem kifulladni, illetve a chakram is fogyóban volt, elérte, hogy bevigye a végső csapást, s ezáltal ő került ki győztesként. Sebekkel küszködve, a földön fekve, koszosan néztem rá, miközben sebesen kapkodtam a levegőt. Boldogan, és kissé talán beképzelten mosolygott le rám, aztán megindult felém.

- Mit akarsz?- mordultam fel, amikor mellettem leguggolt, és a karomhoz ért.

- Segíteni - mondta ki egyszerűen, majd a hátamra fordított, és gyógyítani kezdett. Teljesen összezavarodtam, nem értettem, hogy mégis miért segítene pont ő nekem, amikor vannak szakképzett ninják erre a posztra. De nem ellenkeztem, csak lehunytam a szemeim.