Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Rindo Haitani x Reader II

Az előző rész folytatását hoztam meg saját magam és Vanadyn2_0 részére, remélem tetszik ^^ <3

Mi sem tökéletesebb ébresztő annál, mint amikor az ember párja a karját a másik arcába vágja, egy álmában való fordulás következtében. Mondhatni hozzá voltam már szokva ehhez, mégis könnyedén irritált állapotot tudott előidézni ezzel nálam. Persze tisztában voltam azzal, hogy nem szándékosan vágja nekem minden adandó alkalommal valamelyik végtagját, de azért örültem volna neki, ha nem kell emiatt felébrednem a hétvégén. Így hát miután kipislogtam a csipát a szememből, és megnéztem az időt a telefonomon -ami mellesleg reggel hat órát mutatott-, idegesen vágtam neki a párnámat a fejéhez, majd a takarót a fejemre húzva, szemöldökeim ráncolva hunytam be a szemeimet, és próbáltam visszaaludni.

- Ez mire volt jó?- kérdezte csendesen, mérges hangsúllyal, mire megfordultam, hogy a szemeibe nézhessek, és bemutattam neki.- Neked meg mi bajod van kora reggel? Mi van, megjött?

- Még egy alkalommal engedem neked, hogy ezt megkérdezd a jövőben, aztán kiheréllek, hallottad? Kicseszett hat óra van, ember! Tartsd a karodat magad mellett, vagy én hazamegyek a saját szobámba anyámékhoz aludni legközelebb!

- Bocs, megint felpofoztalak?- Dühe alábbhagyott, amint megértette a szituációt. Már rengetegszer szóltam neki emiatt, és kezdetben alig aludt, hogy még véletlenül se okozzon ilyen meglepetést nekem, de amióta rászóltam, hogy aludja ki magát, újra elkezdődött. Nagyot sóhajtott hát, amint bólogatni kezdtem, majd a párnát visszatette a fejem alá, és magához húzott. Meglepődtem a cselekedetén, de hülye lettem volna felhívni a figyelmét arra, hogy most éppen kedves volt velem, így inkább csendben élveztem a pillanatot. Mellkasának simultam, ő pedig lassan cirógatni kezdte a hátamat. Tavasz közepe lévén én csak egy trikóban aludtam mellette, rajta pedig csak a boxere volt, így a testéből áradó forróság kellemesen felmelegített.

- Dübörög a szíved - jegyeztem meg halvány mosollyal az arcomon, ahogy meghallottam szívének ritmusát. A szokásosnál sokkal gyorsabb volt, ami megmagyarázza, miért lett hirtelen ennyire kedves hozzám.

- A csajom mellettem fekszik melltartó nélkül, trikóban és egy rövidnadrágban, ráadásul hozzám simulva. Csak egy melegnek nem zakatolna a szíve.

- Hm... Hát ez édes gondolat - mosolyogtam rá, mire az ő arcáról is boldogságot olvashattam le.

Szerettem, amikor nem ideges vagy semleges volt az arckifejezése. Noha rengetegszer észrevettem, ha egy aprócska kis érzelem átfutott az arcán, amit rejteni próbált mások előtt, örültem, hogy előttem nem takarta, hogy mit érzett. Tenyerem az arcára simítottam, és hüvelykujjammal lassan simogatni kezdtem a bőrét, mire éreztem, hogy kirázta a hideg. Megfogta a csuklómat, és óvatosan belecsókolt a kezembe, majd a szemeimbe nézett. Arcom elárasztotta a pír, és hirtelen elfelejtettem levegőt is venni. Megmosolyogtatta a reakcióm, s egy gyengéd csókba invitált. Örömmel adtam át magamat a mámoros pillanatnak; odáig voltam a csókjaiért. Ahogy kezeim a mellkasára vezettem, aprót morgott a csókba, ebből tudtam, hogy tetszett neki a dolog. Tenyereit a csípőmre helyezte, s így húzott az ölébe, ezzel egyidejűleg pedig ő maga is felült, velem együtt. Kezei felfedező útra indultak a testemen, szép lassan feltűrve ezzel a felsőmet, amit inkább le is vett, én pedig nem bántam. Már maga alá fordított, hogy teljesen ő dominálhasson, amikor kopogás nélkül nyílt a szobája ajtaja, és Ran állt mosolyogva az ajtóban. Rindo idegesen felmorrant, én pedig a takaró után kaptam, hogy eltakarhassam felsőtestem. A fiú persze segített, neki sem volt ínyére, hogy más meglásson úgy.

- Jó reggelt, hallottam, hogy fent vagytok! Megyek le a boltba, kell valami?

- Kifelé a kurva szobámból!- kiáltotta el magát a szőke, kék melírtincses fiú, mire fivére csak vállat vont.

- Nem mintha megbámulnék bárkit is, van bennem azért annyi, hogy ne fixírozzam az öcsém barátnőjét... Na, kell valami, vagy sem?

- Csak az kell, hogy becsukd azt a rohadt ajtót, és megint csak kettesben legyünk a szobámban!

- Én kérek epres tejet azért, ha már itt vagy - emeltem fel kissé a kezem, mintha jelentkeztem volna. Rin hitetlenkedve nézett rám, mire elnevettem magam.- Mi az? Kínos a szitu, de ha már itt van, kihasználom az ingyenes kiszolgálást.

- Meglesz. Akkor ha csak ennyi az óhaj-sóhaj, itt sem vagyok - intett, és becsukta az ajtót, ami másodperceken belül újra kinyitódott, hogy bedugja a fejét.- Aztán finoman bánj vele, jó szórakozást!- vigyorgott, hogy bosszanthassa vele a testvérét, majd már be is csukta maga mögött az ajtót.

- Az a seggfej...- mormogta az orra alatt idegesen a fiú, mire csak kuncogva puszikkal kezdtem el behinteni az arcát.

- Hol is tartottunk?- kacsintottam rá, mire mosolyogva megrázta a fejét.

- Oh, imádlak!- csókolt meg újra.

=====

Másfél óra múlva már lezuhanyozva, fogat mosva, felöltözve ücsörögtem a konyhában, a tejet szürcsölgetve a dobozból, amit hozott nekem az idősebbik testvér a boltból. Rindo még mindig kissé ideges volt Ranra, de szerencsére sikerült elérnem, hogy kevésbé legyen frusztrált a helyzet miatt. Mivel hétvége volt, a fiúknak pedig programjuk volt a többiekkel, így a reggel minden másodpercében igyekezett Rin velem lenni. Szinte el sem engedett; valahol mindig magamon éreztem az érintését. Persze ezzel semmi bajom nem is volt, szerettem amikor előre kiengesztel amiatt, mert estig nem is fogom látni őt. Hiába voltam sokat a srácok otthonában, néha még nekem is haza kellett mennem. Oké, lehet a "kellett" egy kicsit erős jelző, inkább hiányoltam a megszokott közeget. Nem voltunk rosszban a szüleimmel, a fiatalabbik testvérem pedig egyenesen imádtam, de ők is jónak látták, ha szépen lassan felkészülünk mindannyian a költözésre. Habár nem beszéltünk még arról, hogy mikor költözzünk össze a fiúval, hamarosan terveztem elhagyni a szülői házat. Tizennyolc évesen még ugyan nem, de egy vagy másfél év múlva már nagyon szívesen fogadnám, ha saját kecóm lehetne. Még annak is örültem volna, ha nem a barátomékhoz pakolom át a holmijaim, hanem bérlek egy saját lakást. Elvégre nem volt olyan rossz a fizetésem, hogy ne tudjak fenntartani egy albérletet.

- Akkor elmentünk, hali - intett Ran.

- Szia, majd nálad találkozunk. Addig ne egyél mindent össze, inkább csinálj valami zöldséges kaját magadnak - nyomott csókot ajkaimra Rindo.

- Remélem elverik a seggedet - ráncoltam az orrnyergem, mire szemeit forgatva sétált ki a házból.

Egy ideig még lézengtem, szobáról szobára jártam, de végül inkább fogtam magam, és elugrottam az edzőterembe. Mivel korán volt még, nem is voltak annyira sokan, így a szorongásom is hamar csökkent. Amint végeztem azzal, amit elterveztem, és meg is valósítottam, összepakoltam, az öltözőben egy gyors tusolást követően pedig át is vettem az öltözékem utcaira, amit egy táskába pakoltam be, és elindultam haza. Gondoltam, hogy még nem lesznek ébren ilyenkor a többiek, ezért elugrottam boltba is egy kis reggeliért, hogy ne a konyhában csörömpölve ébresszek fel mindenkit reggeli készítése során. Kulccsal kinyitottam az ajtót, lábbal pedig berúgtam azt, s amint levettem a cipőmet, vissza is zártam. Lepakoltam az étkezőben, a konyhából előszedtem annyi tányért, amennyire csak szükségem volt, és szépen megterítettem minnyájunknak.

- [Név]!- lepődött meg anya, amint kilébecolt a hálóból köntösben. Széles mosollyal az ajkain köszöntött egy öleléssel.- Jó látni!

- Téged is - nyomtam puszit arcának kész oldalára.- Hoztam kaját.

- Áh, édes vagy. Hamarosan a többiek is kelnek, reggelizni terveztünk menni együtt, de ezek szerint neked jobb ötleted támadt - mosolygott kedvesen, ahogy leült. Amíg pedig mindenki fel nem ébredt a családban, beszélgettünk. Mesélt a mindennapokról, én pedig áradoztam a barátomról, amit mosolyogva hallgatott végig. Eleinte nem örült, hogy a szemüvegessel randiztam, de végül belátta, hogy tényleg boldoggá tudott tenni engem, számára pedig csak ez számított.