Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Madara Uchiha x Reader

Itt is az új rész vivikeeeeeke kérésére, remélem tetszik ^^ Mellesleg, Modern AU-ban írtam meg, ha nem baj

- Faszomnak se kell a pénzed!- vontam össze szemöldökeim, ahogy a férfi, akit már tinédzser korom óta áhítattal szerettem, egy nagy köteg kápét tolt az orrom alá.- A barátaimmal akarok lenni, nem veheted meg a szabadidőm. Megvesztél?- csaptam ki a kezéből a sokat érő bankjegyeket, mire idegesen fújtatott egyet. Orrnyergét masszírozva hunyta be pár pillanatra a szemeit, hogy átgondolja a történteket.

- De [Név]-

- Nincs de. Nem azért lettem a jegyesed, hogy a pénzed miatt úgy ugráljak, ahogyan te fütyülsz. Értem, nem szereted, ha vannak fiú barátaim, vagy egyáltalán barátaim, mert kevesebb időm marad rád, de értsd meg, hogy fontosak nekem ők. És egész héten lemondtam a találkozókat miattad, szóval ezt igazán megérdemlem már.

- Szóval azt mondod, hogy nem fizethetlek le, hogy velem, a vőlegényeddel töltsd el a szombat estét?

- Jól látod..- sóhajtottam fel, s a karórámra pillantottam.

- Akkor sem, ha egész este szexelnénk?

- Szívem, ezzel te vagy megnyerhető, nem én. Így is késésben vagyok, szóval sietnem kell. Majd rohanok haza, amint kipletykáltuk magunkat és megbeszéltünk mindent, ami fontos, rendben? Holnap meg elmegyünk reggelizni valahova, hogy ne duzzogj. Szeretlek, majd jövök - nyomtam csókot ajkaira, s kulcsot ragadva már siettem is ki a kocsimhoz.

- Vigyázz magadra..- mormogta már a csukott ajtónak a fekete hajú férfi.

Jó ember volt ő, ebben nem is kételkezdtem egyszer sem. Persze iszonyatosan lenéző tud lenni, sokakat alábecsül és sokszor teljesen megfelel a tipikus sztereotípiáknak is, de ettől eltekintve nagy szívvel rendelkezett. Szeretetre éhezett, még ha ezt nem is mondaná ki soha az istenért sem.

Hiába jártunk jó környékre a barátaimmal, mindig féltett, amikor nem lehetett velem. Nyilván, belőle kiindulva, mikor velem volt, akkor sem fogta meg a kezem, csak közel sétált hozzám, de egy csókra sem számíthattam publikusan. Azonban a tekintete mindig rajtam volt; vizslatta az arcom, mert tökéletesen olvasható könyv voltam a számára. Tudta, hogy mikor érzem magam kínosan, mikor feszengek, vagy vagyok szomorú, s pontosan tudta mikor érzem magam felszabadultnak és boldognak. Ám ha nélküle jártam valahol, rettegett, hogy valami bajom eshet.

Nem az ő pénze miatt jártam márkás ruhákban, mivel az én fizetésem is az átlagon felüli összegek közt volt, megengedhettem magamnak bizonyos dolgokat. Még a számláink is külön vannak, nem akartam az ő vagyonán élősködni, ha nekem is megadatott az a pénzmennyiség, hogy amit szerettem volna, azt meg is vehettem. Viszont a gadzag helyeken is előfordulnak tolvajok, sőt, nagyrészt ott tartózkodnak. Ő pedig az ilyen emberektől féltett engem a legjobban. Voltak ismerősei, akiket megvertek, hogy ellophassanak tőlük mindent, ami értékes volt, megesett olyan is, hogy valaki a kórházban kötött ki egy ilyen eset után. S hiába hordtam magammal mindenhová kiskést, amivel meg tudnám védeni magam, ismert annyira, hogy az első másodpercekben leblokkolnék, s annyi elég is lenne azoknak, akik kiszemeltek.

De persze nem történt semmi, csupán azzal a pár szem barátommal, akikkel összefutottunk egy vacsora és egy kis koktélozás erejéig, jól éreztük magunkat. Rengeteget nevettem, mosolyogtam, s az étel is jobban esett, mint máskor. Hiába voltak ők is tehetősek, nem voltak nagyra magukkal. Teljesen átlagos emberek voltak, még úgy is, hogy emberek ezrei ismerték őket. A hangulat tökéletes volt, mint minden egyes alkalommal, amikor összejövünk öten. Ők voltak az egyetlen barátaim, akik nem csak üzlet miatt barátkoztak velem össze.