Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Hange Zoe x (Fem!) Reader

Itt is van az új rész anonymassassin kérésére, remélem tetszik ^^ Valamint hivatalosan is megnyitom a kéréseket egy időre :3 

Hange és én egy ideje már együtt voltunk, sőt mikor még huszonöt évesek voltunk, az esküvőnkön is túlvoltunk. Hans laborban dolgozott, különféle kísérleteken vett részt, míg én csak egy egyszerű magazin szerkesztő voltam. Még középiskola utolsó évében ismerkedtünk meg, két osztály össze lett vonva év végi kiránduláskor, így alkalmunk volt kicsit jobban megismerni egymást, nem csak az iskola folyosóin bolyongva néha összefutni. Akkor csupán csak barátkoztunk, végül amikor bekerültünk az egyetemre, összejöttünk. 

Azonban kezdett túl nagy lenni a házunk csupán kettőnknek. Eleinte nem mertem felhozni a gyerektémát, hiába tudtam, hogy páromnak semmi ellenvetése nem lenne. Mégis mindig, mikor épp elhatároztam magam, Hangenak közbejött valami nagyon fontos projekt, amin dolgozott, és ilyenkor sokat túlórázott, én is alig láttam. Aztán egy alkalommal a sarkamra álltam, mindent megszerveztem. Tisztában voltam azzal, hogy a nő nagyon szerette a csillagokat bámulni este, a szabad ég alatt. Régebben még teleszkóppal is nézelődtünk, így pontosan tudtam, hogy egy ilyen programnak ellenálni sem tudna. Így hát az egyik hétvégén beültettem a kocsiba, a csomagtartóban egy hatalmas lepedővel és egy üveg borral, valamint két pohárral, s a nyugodt éjszakában nekivágtunk a fél órás útnak, zenét hallgatva. Úgy gondoltam, ha már ilyen témát hozok fel, ne a kertbe üljünk ki, ez annál többet ér. Vigyorogva énekeltük a hangszórókból áradó dalokat, a kedvünk tagadhatatlanul jó volt. 

Leparkoltam a célunk közelében és a kezemben cipelve a fonott kosarat, elindultunk felfelé a dombon. Itt volt az első hivatalos randevúnk, így különleges helyet foglal ez a hely a szívemben, s reméltem feleségemnek is. Ez pedig láthatólag így is volt, tekintve, hogy mosolyogva karolt belém és nyomott egy nagy puszit arcomra. Visszafordítottam fejét arcom irányába, hogy egy vigyorgós puszit nyomhassak puha ajkaira, amit kuncogva viszonzott.

- Mit tervezel?- sandított rám kíváncsian, ahogy kiterítettem a plédet, s magam mellé invitáltam. Vállam megvonása után elfeküdtem a piros anyagon, és már bámultam is a fényes pontokat a sötét égbolton.

- Nem hozhatlak ide csak úgy?

- Egy palack borral? [Név], ismerlek már ennyire.- bökte meg oldalam, mire mosolyogva megforgattam a szemeim.- Na, mondd már!

- De akkor oda a varázs!- nevettem el magam.

- Mintha valaha is a látszólagos varázs miatt mondtam volna neked igent az évek alatt!- könyökölt fel, s arcom kezdte vizslatni.- Na de tényleg, mi az?

- Ahj, jó..- fordultam hasamra, és inkább a füvet kezdtem tépkedni.- Sokat gondolkodtam ezen, szóval nem egy légből kapott ötlet az egész, viszont mit szólnál hozzá, hogyha.. örökbefogadnánk?

- Honnan?

- Ne kezeld így a helyzetet, már beszéltem egy nő- mi?- pislogtam nagyokat rá nézve, mire felszakadt belőle a nevetés. 

- Benne vagyok, részleteket kérek.

- Tényleg?- csillantak fel szemeim, mire bólintott.- Úristen!- bordultam rá vigyorogva, mire hátam kezdte simogatni, arcán pedig neki is ott virított a mosoly. Örültem, hogy ilyen boldognak láthattam, hiszen a munkában mostanában nem ment minden terv szerint, így rendszeresen letört és kedvtelen volt, mosolynak alig volt nyoma.- Szóval már felhívtam egy nőt, akit az egyik ezzel foglalkozó létesítmény mutatott nekem, hogy örökbe szeretné adni a gyerekét, mert... nem túl jó élmény volt számára a fogantatás.. Rákérdeztem nála, hogy nem bánja, ha én nő vagyok, de pedig általában a semlegessel vagy kibékülve, és azt mondta, hogy őt nem érdekli amíg a gyereke jó körülmények között nevelkedik. Mondtam neki, hogy még megbeszélem veled aztán adok neki egy határozott választ, úgyhogy ha igen a válasz, akkor majd egyik nap feljönne beszélgetni és megismerni minket. Ha pedig minket választ, akkor négy hónap alatt le tudjuk a kötelező dolgokat és hivatalosan is születése után mi leszünk a szülei.