Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Eijiro Kirishima x (male!) Reader II.

Meghoztam a folyatását az előző résznek ^^ Vanadyn kérdezett rá, szeretnék-e belőle egy második részt, hát itt van ^^

~ Hazug!

Az életem úgy tűnt, rátért a jó útra. Eijiro valóban ott volt velem mindig, akárhányszor volt szükségem rá, egyszer sem hagyott cserben. Kezdtem elhinni, hogy sikerült rálelnem a boldogságra, megtalálni azt az embert, akiért megérte minden szenvedés, ami előtte keserítette a lelkem. 

Elteltek az évek, együtt ünnepeltünk mindent. Miután ő is elvégezte a U.A. középiskolát, összeköltöztünk. Én egy évig egyedül laktam, s dolgoztam, így csak iskola után vagy a hétvégéken láttam. Szerencsére a családja is nagyon elfogadó volt és egyenesen imádtak, amit meglepőnek találtam, de örültem, hogy az esélyes anyós és após jelöltem is kedvel, s mikor nem megyek haza a fiukkal, keresnek. Jól esett egy ilyen szerető közegbe kerülni. Miatta mosolyogtam a legtöbbet, nem tudtam megállni, hogy ne görbüljön felfelé a szám sarka. 

- Eijiro...~- cirógattam meg párom haját még álmosan pislogva. A fiú időközben szépen kigyúrta magát, haját pedig megnövesztette, így imádtam vele játszadozni.- Ideje felébredni- mormogtam, ahogy nyakába csókoltam. Válaszul csak egy morranást kaptam egy ideig, miközben hajamba túrva fentebb emelte a fejem, hogy szemeibe nézhessek. Szerettem a szemeit: mindig szeretet és boldogság csillant benne.

- Jó reggelt, [Név]!- csókolt meg, amibe beleborzongtam, ahogy viszonoztam. Lassan, ráérősen időztünk el egymás ajkain, kiélvezve minden megadatott másodpercet. 

- Neked is - szemeim lehunyva nyomtam puszit homlokára, mielőtt még kikeltem volna a puha ágyból.- Készen állsz a mai napra?- szombat lévén szokásos programunk volt délelőtt konditerembe járni, ami után beültünk valahova egy kis finomságért ebéd gyanánt, a délutáni program pedig mindig változó volt. Volt, mikor összefutottunk Kirishima volt osztálytársaival és bementünk esetleg egy játékterembe, volt mikor mentünk csobbanni egyet a közeli melegvizes fürdőbe, hogy lazítsunk egy cseppet, néha, ha jött ki jó film, beültünk egy moziba megnézni azt, alkalmanként pedig kirándulni mentünk. 

A mai programot Ei választotta, így a Bakusquad név alatt emlegetett csoporttal mentünk el először boltba, hogy legyenek nasik, majd átjöttek hozzánk és a playstationon nagy csaták folytak. Jó kis adrenalin löket volt, hogy porig alázzam a játékban a fiatalabbakat, de persze nem minden alkalommal lettem én a nyertes fél. 

Azonban az én szociális mércém merült ki a leghamarabb, így este fél nyolckor már elköszöntem a többiektől, egyesével mindenkivel lepacsiztam, Eijiro arcára nyomtam egy puszit, ahogy derekánál közelebb vontam magamhoz, s felvonultam a szobánkba. Előszedtem a telefonom, s míg a televízióból hallgattam egy podcastet, amit Youtuberól indítottam, addig böngésztem a szociális média platformjait. 

=====

Tényleg elhittem, hogy ennyi együtt eltöltött boldog idő után nem lehet semmi baj, egy-egy kisebb nagyobb vitán kívül, de úgy látszik, tévednem kellett. Ismét. Nem is értettem, hogy lehettem ennyire hülye. 

Már Eijiro pár hónapja betöltötte a huszonharmadik életévét, így mivel már hat éve együtt voltunk, úgy éreztem, esetleg ideje lenne kicsit tovább menni. Hosszas gondolkodás és agyalás után megtaláltam a tökéletes gyűrűt. Férfias volt, fekete és rubinvörös  színekben pompázva. Miután megvolt a gyűrű, még jó ideig rágtam a körmeim, hogy mégis hol, mikor és hogyan tegyem fel a nagy kérést. 

Végül úgy döntöttem, hogy az ő fontos és nagy napját választom. Megalapította ugyanis a saját ügynökségét, s mérhetetlenül büszke is voltam rá emiatt. Elismert, nagynevű hős vált belőle az évek alatt. Ennek megünneplésére pedig tartott is egy partit. Sok gondunk volt a szervezéssel: rengeteg nasit, ételt kellett beszerezni az üdítőkkel és dekorációkkal együtt, ráadásul mikor elkezdtük megszervezni, az irodája még nem volt teljesen kész, így csak saccolt időpontot tudtunk mondani. Végül sikerült mindent időben és tökéletesen megcsinálnunk.