Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Katsuki Bakugo x Reader

Itt is az új rész Vanadyn kérésére, remélem tetszik ^^ Tudom, nem ezt ígértem be, de hirtelen megszállt az ihlet 😅

Kiskorunk óta ismertem Katsukit. Eleinte féltem tőle, de végül remek barátok lettünk. Mégsem tudtam róla mindent. Azt hittem rendben van, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Nem ugyanoda mentünk, ő ment a hatalmas, neves hősképzőbe, én pedig egy alacsonyabb nevet szerezett hősiskolába mentem végül. De ez nem akadályozott minket abban, hogy minden hétvégén együtt legyünk. Viszont így rengeteg mindenről lemaradtam, ami vele történt, mert hiába mondtam neki mindig is, hogy ha baja van, nekem elmondhatja, sosem beszélt faggatás nélkül a valós érzéseiről. Izukuval pedig nem voltunk annyira hatalmas nagy barátok, hogy mindent megbeszéljünk. Kedveltem a srácot és aranyosnak tartottam, de valahogy sosem mélyült ki köztünk a barátság. Ha ez meglett volna, tudtam volna arról, hogy Katsukit mennyi minden bántotta.

- Katsuki...

- Mi va'?- kérdezett bele ingerülten a telefonba. Csendes volt az éjszaka, így a szoba a szipogásomtól volt fültépően hangos.- Oi, mi bajod van?

- J-jól vagy? M-most hallottam mi volt..- alig kaptam levegőt, úgy kezdett rázni a zokogás. Ágyamon ültem, W pózban, s előredőlve fúrtam fejem a paplanba. Eltelt három nap és nekem meg sem említette, hogy mindez megtörtént. Megint mástól kellett megtudnom, hogy bajba került. Szétfeszített a tudat, hogy valami baja lehet, nagyon aggódtam érte. Minden vágyam az volt, hogy ő épségben és boldogságban élhessen.

- Jajj, ne drámázz..- sóhajtott fel, de hallottam, ahogy kikászálódott az ágyából.- Kutya bajom.

- Gyere át... Kérlek, Katsuki..

- Édes Istenem, mennyi bajom van veled...

Azzal kinyomta. Tudtam, hogy elindult, különben már leordította volna a fejem, hogy húzzak el aludni és pihennem kellene olyan késő este. Beletelt fél órába, mire megrezdült a telefonom, s felvillant a képernyője. Kisírt szemekkel pillantottam rá, hogy milyen üzenetem jött.

Katsu💣💕: Nyisd ki az ajtót.

Halványan elmosolyodtam, majd belebújtam a mamuszomba és minél halkabban siettem az ajtóhoz. A kulcsot csendesen fordítottam el a zárban, majd tártam szélesre az ajtót. Katsuki jó ideje először állt ismét ott, így szorosan magamhoz öleltem. A könnyeim lassan eredtek meg ismét, de nem foglalkozott túlságosan azzal, hogy eláztatom a pizsama felsőjét, csak csendben állát fejemre tette és visszaölelt.

- Most szépen csinálunk kakaót, kimegyünk az udvarra és lelkizünk egy sort. Oké?- emeltem fel fejem szipogva, s élénk piros szemeibe néztem.

- Gondolom nem ellenkezhetek..

- De nem ám.- mosolyodtam el, majd nagy nehezen, de elengedtem és bementünk a konyhába. Egy szó nélkül töltöttem két bögrébe tejet, melegítettem meg, majd kevertem el benne a barna port, s végül beleszórtam néhány mini pillecukrot. Kinyitotta a fiú a teraszajtót, majd kiengedett, amit csak mosolyogva megköszöntem. Kiültünk a szinte frissen nyírt fűre, s elkezdtük figyelni a csillagokat.

- Nem is lett olyan szar.- mondta csendesen, miután belekortyolt az italba.

- Egyáltalán nem lett szar!- löktem vállon, de csak mosolyogva felhorkant, és szabad karjával magához húzott.- Tudom, hogy nem vagy jól, Katsu. Mi a baj? Aggódok érted. Adod a nagyszájú macsókölköt, de velem igazán lehetnél őszinte. Ha mással nem is, de velem legalább megtehetnéd..- nem nézett rám, csak a Hold által megvilágott, tökéletes arcát figyeltem. Sosem volt pattanásos, csak mikor nagyon eluralkodott rajta a stressz, innen is tudtam, hogy valami nem volt rendben. Ugyanis eléggé látványosan szexi állkapcsa környékén két apró kis piros dudor volt észrevehető. Szorítása kicsit erősödött, megfeszült és nagyot nyelt, mielőtt válaszolt.

- Csak... Utálom, hogy alulmaradok. Évkezdéskor megtámadt egy faszom trutymó és annak a szaros Dekunak kellett közbe lépnie, mert megfulladtam volna... Aztán a tábor, ott is csak engem kaptak el... Deku is egyre kiemelkedőbb, holott mögöttem kullogott az a senki. De otthon..- szemei egyre jobban csillogtak, hangja pedig csendesedett.- Én vagyok a hibás a banya szerint. Folyton üvölt velem, baszogat és csapkod. Egyszerűen utálok otthon lenni. Utálok mindig örök második lenni, holott mindig arra törekszem, hogy a legjobbat nyújtsam. Beismerem, nem mindig a legjobb utat járom, de nem tehetek azért, amilyen vagyok, baszki..- mély hangja elbicsaklott, s lehajtott fejjel hagyta kicseppeni szeméből a könnyeket.- Egy kibaszott nulla vagyok, [Név]...

- Na..- suttogtam, miközben elvettem bögréjét, s letettem enyémmel együtt a földre, majd magamhoz vonva öleltem szorosan, s simogattam haját. Úgy szorított magához, mintha nem lenne holnap. Fájt, de az jobban, hogy így gondolkodott.- Tudod jól, hogy sosem leszel nulla. Erős vagy, bátor, ügyes és egy igazi hős palánta. Akik nem látják ezt, azok segg hülyék. Ide bármikor jöhetsz, ha nem akarsz otthon lenni Mitsuki-sannal, tisztában vagy ezzel. Ahogy azzal is, hogy számomra te vagy az első, már kiskorunk óta. Büszke vagyok rád, rendben? Miért ne lennék? Csodás vagy, Katsu. Biztos vagyok benne, hogy a barátaid is ezt gondolják, Kirishima-kun, Sero-kun, Mina-chan és Denki-kun is. Máskülönben nem lógnának folyton a nyakadon. Észre sem veszed, de rengeteg embernek fontos vagy.- lassan elengedtem, s kezeim arcára vezettem, óvatosan felemelve azt, hogy szemeimbe nézzen. Majd' meghasadt a szívem, látva könnyáztatta arcát, de biztatóan rá mosolyogtam.- Ránk mindig számíthatsz, akármiről legyen szó. Ha kell, beszélek veled reggelig, ölellek amíg szeretnéd, melletted vagyok, bármi van.- nyomtam óvatos csókot a fiú sós, nedves ajkaira, amit viszonzott is, közelebb húzva engem. Mikor elváltunk, homlokát vállamnak döntötte, s mélyet lélegzett.

- Köszönöm.... Szeretlek.

- Én is szeretlek, butus.- túrtam hajába, majd nyomtam szőke tincsei közé egy puszit.- Ha gondolod, cuccolj be egy időre ide. A szüleim úgyis hiányolnak már reggelente az asztalnál.

- Biztos.. Nem okozok bajt?- sebezhetőségén, s gyermekies zavarán képtelen voltam nem mosolyogni. Egyszerre fájt érte a szívem és találtam aranyosnak. De egy biztos volt: mindenképpen azt szerettem volna, hogy őszintén mosolyoghasson nap mint nap.

- Biztosan. Itt aztán egy rossz szót nem szólnak rólad azóta, hogy apa észrevette, mikor édeskedtél nekem és nem azt látta, hogy robbantgatva kergetsz.- kuncogtam fel az emlékre, mire ő is mosolyogva felhorkant.- Itt mi mind szeretünk.- mosolyogtam rá, mire halványan felfelé görbült szája széle.

- Jó helyre fogok beházasodni, úgy érzem.

- A-az még messze van..- kaptam el róla tekintetem, miközben fülig pirultam.

- Na most, hogy kibeszéltük az én érzéseim... Ki vele, veled mi a helyzet?- kapta fel bögréjét miután előhalászott egy zsepit a nadrágjából, s kifújta az orrát.

- Mi lenne? Én mindent megosztok veled.- piszkálódtam, mire csak grimaszolva megcsípte az orrom.- Hé!- nevettem fel, amin ő is kuncogott egy picit.- Nem, de tényleg. Mindent tudsz. Vagyis... Hmmm... Azt meséltem, hogy a szüleim belementek abba, hogy legyen egy [Kedvenc háziállat]-om? Szülő leszek!- vigyorogtam rá.

- Legalább lesz némi gyakorlatod.- mosolygott pimaszan, mire csak gyengéden belerúgtam lábába.

~~~

Este nagyon sokáig fent voltunk, s csak beszélgetve iszogattunk és néztük az eget. Végül hajnalba mentünk fel a szobámba, ahol befeküdtünk az ágyba, s már szinte azonnal aludtunk is. Reggel -vagy igazából dél fele, tekintve, hogy hétvége volt- ő kelt fel hamarabb, de megvárta, míg felébredek én is, s együtt mentünk le az étkezőbe, ahol a szüleim beszélgettek az ebéd felett.

- Nahát, Katsuki! Szia, jó reggelt gyerekek - mosolygott rá anyukám vidáman.

- Üdv itthon Katsuki, jó reggelt gerlepár.- mosolygott rá apukám szemüvege mögül.

- "Itthon"..- suttogta maga elég barátom ezt a szót. Mosolyogva megsimítottam karját, s nyomtam egy puszit arcára.

- Itthon.- mosolyogtam rá, majd mentem köszönteni szüleim egy-egy puszival és öleléssel. Katsuki csak lefagyva, egy apró mosollyal, szemeiben könnyekkel nézett mire, apa intett neki.

- Na mi lesz, gyere enni!- nevetett vidáman, Katsuki pedig kitörölte könnyeit a szemeiből, majd bólintva leült mellém, én pedig megszorítottam asztal alatt a kezét, ami enyém után kutatott.

- Én megmondtam- suttogtam oda neki, mielőtt még elkezdtünk volna enni.