Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Yasuhiro Muto - Mucho x Reader

Itt is az új rész Vanadyn2_0 kérésére, remélem tetszik ^^ <3

- Van kedved elmenni sétálni egyet?- pillantottam fel a könyvemből, s néztem egyenesen a szőke hajúra mellettem. Az ágyon feküdtünk, én tanultam, ő pedig csendesen elfoglalta magát a falnak dőlve. Már kezdtek összefolyni előttem a betűk, ezt pedig egy jelnek vettem, miszerint nem kellene tovább sanyargatnom magam magolással és jegyzeteléssel. Amióta megreggeliztünk, csak tanultam, az óra pedig mostanra már fél tizenkettőt mutatott, ami azt jelentette, hogy egyhuzamban három órája bambultam a saját írásom, valamint a könyvet.

- Ha van kedved, mehetünk - vont vállat, s elkezdett felkászálódni. Én összecsaptam a könyvem és a füzetem, s már dobtam volna barátom íróasztalára, amikor elvette előlem, hogy a saját könyvei tetejére fektesse.

- Köszi - mosolyogtam rá, ő pedig csak egy puszit nyomott a fejem tetejére.

- Én bemegyek a fürdőbe öltözni, a szobám a tiéd - kezdett el tiszta ruhákat kiszedni a szekrényéből, s mielőtt kiment volna az ajtón, visszanézett.- Ha megtetszene valamelyik holmim, nyugodtan vedd fel. Szeretem, ha rajtad vannak - mosolyodott el, az én arcomra viszont egy még szélesebb vigyor ült ki.

- Rendben!- bólintottam vidáman.

Yashuhiro átment a ház fürdőszobájába, hogy ott öltözhessen át, engem pedig odabent hagyott. Nem is haboztam, a saját rövidnadrágom előhalásztam a táskámból, amivel jöttem, de a bekészített pólót otthagytam, s inkább a szekrényéhez sétáltam. Rengeteg választék volt, alig tudtam eldönteni, hogy melyiket vegyem ki. Mindegyiknek olyan illata volt, mint neki, így legszívesebben az összes holmiját magamra vettem volna, hogy tovább érezhessem a kellemes aromáját. Végül nagy küzdelmek után elvettem egy fekete pólót, aminek a mellkas részén volt egy fehér csík. Persze rám túlságosan nagy volt, minden lehetséges helyen lógott rajtam, de komfortosan éreztem magam benne. Megfogtam az anyagot, s az orromhoz emelve, mélyet szippantottam behunyt szemekkel belőle. Ajakaim mosolyra húztam, a szívem pedig gyorsabb ütemben kezdte pumpálni a vért.

Végül egy boldog sóhajtást követően kimentem a szobájából, hogy megfésülhessem a hajam. Kopogtam hármat az ajtón, ami szinte azonnal nyílt is. A fiú fölém magasodott a közel százkilencven centijével, s noha ha valaki más lenne ennyivel magasabb nálam, attól biztosan megijednék, de az ő jelenléte megnyugtatott. Ahogy megpillantotta, hogy hallgattam rá, s az ő felsőinek egyikét viseltem, a tekintete megváltozott. Eddig is szeretettel nézett rám, viszont ezúttal valahogy sokkal gyengédebb szemekkel nézett vissza rám. Ebből pedig megbizonyosodtam afelől, hogy tetszik neki, hogy így láthat.

- Csinos vagy - köszörülte meg a torkát, amikor már elkuncogtam magam, hiszen vagy öt perce csak álltunk, s bámultuk a másikat. Arcára halvány pír ült ki, ez pedig bearanyozta az egész napomat. Hiába voltunk együtt már majdnem teljes egy éve, odáig voltam a látványért, amit a zavarba jött Mucho nyújtott.

- Köszönöm - vigyorogtam, mint a tejbetök.- Te pedig lélegzetelállító vagy. Mint mindig - fogtam meg jobb kezét, s miután egy picit meglóbáltam, nyomtam rá egy puszit.- Na, megyek fésülködni - cirógattam meg a bőrét ujjaimmal, majd elengedtem, s mellette ellépve bementem a helyiségbe. Pár dolgom már áthoztam ide, gyakorlatilag az ő családi háza volt az én második otthonom, így például a fésűmet már nem én hoztam, hanem itt tároltam. A fiú néhány pillanatig azt sem tudta, mitévő legyen, de nem sokkal később inkább fogta magát, és leült a kád szélére.

Engem nézett. Ez valamiféle sajátos szokása volt, amit eleinte kicsit furcsálltam, elvégre nem voltam ahhoz szokva, hogy az ember, akit én is szeretek, ennyire hosszasan tudjon csodálni engem. Az előző néhány párkapcsolatom során egyszer sem tapasztaltam ilyesmit, de Yasu azt állítja, hogy az, ha csak nézhet engem, feltölti energiával és boldog lesz tőle. Igaz, ezt nagyon nehezen tudtam kihúzni belőle, mert nem szerepelt a tervében az, hogy ebbe beavat, de aznap elmondhatatlanul boldoggá tett, csupán ezzel a kijelentésével. Azóta pedig már hozzászoktam ehhez, és élvezem, hogy magamon érezhetem a tekintetét.

Végül úgy döntöttem, hogy nem csak kiengedem a hajam, kifésülöm, s jó is az úgy. Inkább egy nagyon gyors frizurát csináltam magamnak, majd késznek is nyilvánítottam a külsőm. Tekintve, hogy a reggeli után azonnal fogat mostunk már, arra egyikünknek sem volt szüksége, így felhúztam barátom a kád széléről, majd elköszönve a családjától, cipőt húztunk, s kézen fogva elindultunk. Nem volt kifejezetten úti célunk, csak bolyongtunk. Nem is nagyon beszélgettünk, inkább csupán élveztük a kellemes csendet, valamint az utca zajait. Alapvetően nem szerettem kint tartózkodni, de amióta közelebb kerültünk egymáshoz, lényegesen jobban megszerettem a levegőn létet.

- Köszönöm - hallottam meg ezt az egy szót csendesen, magam mellől. Felnéztem Yasuhirora, aki alsó ajkát harapdálva meredt maga elé.

- Micsodát?- pislogtam értetlenül, összehúzott szemöldökkel. Egy kis ideig csendben volt, végül rám pillantott, egy aprócska mosollyal az arcán.

- Azt, hogy nem játszottad el a bizalmam, és velem vagy.

Mindig is tudtam, hogy nehezen bízik meg igazán az emberekben, nem szívesen avat be senkit a magánéletébe. Elvégre a barátságunk legeleje is elég döcögősen ment, mert nem szeretett volna megnyílni, én pedig már kezdtem volna feladni, mikor végre megtört a jég, s elkezdett több belátást nyújtani az életébe, számomra. Azonban nem hittem volna azt, hogy egyszer meg fogja nekem köszönni, hogy nem árultam el, és kincsként őrzöm a bizalmát. Vagy csupán azt a tényt, hogy mosolyogva mondtam igent azon az estén, amikor megkérdezte, lennék-e a barátnője.

- Ez csak természetes..- lágy mosolyra húztam ajkaim, s elengedtem a kezét, hogy át tudjam ölelni a derekát sétálás közben.- Fontos vagy nekem, hiába vagy óriás, bandatag, és nem érdekel az sem, hogy másokkal mennyire rideg tudsz lenni. Mert velem őszintén önmagadat adod, és ez számít. Én látlak téged, nem pedig azt, amit mutatsz. Amikor elsőnek találkoztunk, nem hittem volna, hogy ennyire törődő vagy, ahogy azt sem, hogy ilyen nagyon tudsz szeretni. Azt hittem, hogy csak egy izomagyú melák vagy, aki szeret rosszat csinálni. Azóta beláttam, mekkorát tévedtem, és szépen lassan beléd is szerettem. Szóval igazán nem érdemlek köszöntet azért, mert egy csodálatos embert szeretek.- Ahogy felnéztem rá, ő már engem nézett. Szemei csillogtak, annyira, amennyire még sosem láttam ezelőtt. Talán abban a pillanatban tudatosult bennem, s ivódott mélyen a csontjaimba a tény, miszerint valóban szerelmes volt belém. Elvégre így csak olyan ember tud nézni, aki igazán beleszeretett valakibe. A következő amit észleltem, azok az ajkai voltak az enyéimen. Halványan elmosolyodva öleltem magamhoz szorosabban, a derekánál fogva, mire ő is elmosolyodva simította hatalmas tenyereit az arcomra.

=====

Már bő három órája turistáskodtunk a saját városunkban, amikor már kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni a fájdalom a lábamban. Nem rég vettem magamnak egy új cipőt, viszont még nem törtem be annyira, hogy kellemes legyen azzal hosszútávon az élet, s több, mint valószínűnek tartottam, hogy kidörzsölte mind a két lábamon a bőrt. Igyekeztem nem jelét adni ennek, viszont így meg lényegesen lassítanom kellett a tempónkon.

- Fáj a lábad?- nézett rám Mucho.

- Mi? Pfft, dehogy, nem - legyintettem, de természetesen nem hazudtam elég jól ahhoz, hogy higgyen is nekem, így se szó, se beszéd, felkapott egy pillanat alatt a vállára.- Jézusom!- sikkantottam egy aprót.- Tegyél le, úristen Yasu, rémisztő ez így! Habár nem is rossz a feneked..- csaptam egyet a hátsó felére, mire elnevette magát, és letett.

- Akkor gyere a hátamra.

- De nehé-

- A francokat vagy az. Na, gyere - guggolt le elém, mire kisebb gondolkodás után felmásztam rá, ő pedig, mintha csak valami pehely lennék, minden gond nélkül felállt, s elindult hozzájuk hazafelé. Karjaim elvezettem a nyaka mentén, fejem pedig az arca jobb oldalához fektettem, s nyomtam egy puszit rá.

- Köszi - motyogtam mosolyogva.

- Nem tesz semmit - döntötte kicsit oldalra a fejét, hogy ő is tudjon adni az én arcomra egy aprócska puszit, amibe ezúttal én pirultam bele.