Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Otabek Altin x Reader

Itt is az új rész smRenii kérésére, remélem tetszik ^^

A kis zsörtölődő idiótának nem könnyű a nővérének lenni, erre akárki rájöhet, akinek van egy cseppnyi esze is. A szüleink személyiségét teljesen örököltük nemi vonalon; anya ugyanolyan nyugodt és kedves, mint én, míg Yuri és apa forrófejűek és hirtelen haragúak. Igaz, apa velünk kevesebbszer emelte fel a hangját, mint másokkal szemben, de azért az évek alatt elcsattant néhány apai pofon, amihez én hamarabb hozzászoktam, mint az öcsém. Ő inkább nagyapánk társaságát kereste, olyan volt neki ő, mint egy öregebb pótapa. Igazából meg is tudtam érteni, én is szerettem dedushkat*, sokkszor jobb volt vele lenni, mint apával. 

Yuri legtöbb versenyére eljártam, amikor csak tudtam. Folytonos szurkoló voltam számára, mindig ott voltam neki, ha nyert és dobogós lesz, ahogy akkor is, amikor nem. Egy jobb versenyén futottam össze az akkor velem egyidős, tizennégy éves sráccal, Otabekkel. Sokat hallottam a nevét Yuritól, de nem volt még szerencsém találkozni az öcsém új barátjával. Amíg pályán kívül, az ő része előtt volt Yuri, mellette voltam és bíztattam, hogy jól fog teljesíteni.

- Persze, hogy jó leszek!

Volt mindig a válasza. Mindig elmosolyodtam utána. Mindenki tudta, hogy ügyes lesz, ehhez kétség sem fért, hiszen mindig az volt. Tehetséges egy gyereket szült meg anyánk másodjára, az egyszer biztos. Nem is bántam, hogy ő volt anyu kis kedvence, elvégre kiérdemelte magának ezt a címet, nem volt érelme féltékenynek lennem rá. 

A verseny remekül ment, Yuri második helyet ért el, míg az Otabek gyerek egyel alatta végzett. Valóban tehetséges volt a másik fiú is, s szerencsémre nem kellett sokat keresnem a rendezvény után, mivel az öcsémmel beszélgettek az egyik padon.

- Sziasztok!- köszöntem mosolyogva a fiúknak.- Remek teljesítmény volt, le a kalappal!

- Legközelebb első leszek!- mosolygott eltökélten Yuri, mire vigyorogva összekócoltam a haját.

- Biztos vagyok benne. Oh! [Név] Plisetsky vagyok, Yuri nővére. Örülök a találkozásnak.- nyújtottam kezem a fekete hajúnak. 

- Otabek Altin vagyok.- biccentett irányomba, miközben kezet ráztunk.- Nem is tudtam, hogy van nővéred.- nézett testvéremre, mire felnevettem.

- Nem szeret dicsekedni velem.- vontam vállat.- Na de megyek, beszélgessetek csak. Brat*, anyuék majd egy óra múlva indulnak csak, de gyere azért pár perccel hamarabb a kocsihoz, jó?- néztem fivéremre, de csak egy bólintást kaptam válaszul, így elindultam.

- Szia!- köszönt utánam Otabek, mire mosolyogva hátranéztem, s integettem neki. 

=====

Az idő nem állt meg, de nem tudtunk túl sokat találkozni, mivel Amerikába és Kanadába is költözött egy ideig, szóval csak chaten tudtuk elérni egymást, ami nem volt túl jó, mivel én hiányoltam a hangját. Viszont akárhányszor felhívtuk egymást, vagy videó chatelni keztünk, Yuri valahogy mindig felbukkant és teljesen kizárt engem a beszélgetésből, így vagy átadtam inkább neki a telefont, vagy felkeltem a gép elől, elköszöntem és inkább mentem tenni a dolgom. Néha kicsit idegesítő volt, hogy ezt csinálja, mégis örültem annak, hogy legalább van egy ilyen barátja, mint Otabek. Így nem is szóltam neki utána, hogy ez zavar egy hangyányit, csak hagytam, hogy végre boldogan mesélhessen. Viszont kissé sértette nővéri lelkem, hogy van az életében egy olyan személy, akivel több mindent és lelkesebben beszél meg, mint velem. Persze értettem, hogy a fiúk a fiúknak könnyebben mondanak el dolgokat, mint lányoknak, pláne, ha testvérről van szó, mégis bántott.