Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Sakura Haruno x (Male!) Reader

Itt is az új rész _ItsFrosty_ kérésére, remélem tetszik ^^

Nem én kértem, hogy a szüleim végezzenek ennyire tökéletes munkát rajtam. Nem tettem semmit azért, hogy a lányok epekedjenek utánam Konohában. Persze élveztem a rivaldafényt, hogy mennyien utánam fordultak, s súgtak össze a hátam mögött édesen kuncogva. Kiélveztem a helyzetem előnyeit, ha lusta voltam, csak megkértem az egyik lányt, azok pedig már szaladtak is, hogy a kedvemben járhassanak. Végülis, ha már megadatott, miért pocsékoljam el, nincs igazam?

Persze emiatt sokan fújtak is rám. Mindig vannak kivételek, ezek pedig esetemben vagy azok a fiúk voltak, akiknek a kiszemeltje utánam csorgatta a nyálát, vagy néhány, pár szem leányka, akiknek nem voltam valamilyen módon az esete. Egyikükre sem haragudtam, nem tehettek a féltékenység ellen. Bevallom, néhány párt magam hoztam össze, mert megsajnáltam egy-két férfi társam.

Joninként sok feladatot kellett ellátnom, noha tanárnak nem álltam be. Nem volt ínyem ahhoz, hogy suhancokkal foglalkozzak, sokkal inkább foglaltak le a küldetések és megbízások. Élveztem a munkám. A sok, tőlem bőven idősebb felnőttek mellett ugyan kitűntem az épphogy tizenötöt betöltött életévemmel, de büszkén dagadt a mellkasom, hogy már nagyobb rangnak voltam tulajdonosa, már két éve. S noha valóban nagyon fiatal voltam, talpraesettségem végett társaim sosem kezeltek kevesebbként. Ha épp nem volt egyikünk sem küldetésen vagy nem kellett pesztrálnia a kisebbeket, akkor Kakashival ültem be valahová enni. Míg ő olvasott, én fickálgattam. Sokszor azonban elmentem elé, hogy együtt indulhassunk, ilyenkor pedig rendszerint belebotlottam a csapatába. Narutoval kimondottan jóban voltunk, annak ellenére, hogy sokszor hülye ötletei voltak, nem volt rossz arc. Sakura viszont egy teljesen más ügy. Nem tetszett, hogy nyafogós és teljesen oda meg vissza volt a kedetektől kezdve Sasukeért. Mindig piszkált, én pedig természetesen nem hagytam magam, így hatalmas civakodások kerekedtek ki minden alkalommal, ha egy légtérbe kerültünk.

- Nocsak, nocsak. Csak nem egy randevú? Naruto, végre összekaptad magad?- veregettem hátba a szokásos rámenezős helyén a fiút, mikor megláttam őt a rózsaszín hajú lánnyal cseverészni.

- Bárcsak haver, álmaimban esetleg..- sóhajtott fel fájdalmasan, mire csak felnevettem.

- Akadj már le, Narutoval sosem jövünk össze. Csak azért mert idősebb vagy, még nem jelenti azt, hogy mindent jobban tudsz..

- Na, hol a tisztelet?- horkantam fel, mire a lány pimaszul elmosolyodott.

- Otthon hagytam, ne haragudjon uram.

- Milyen nagy a szája valakinek? Ne segítsek betömni valamivel?- vontam fel egy szemöldököm, mire a lány majdnem megfulladt a létől, s tésztától, amit azelőtt vett a szájába.

- Undorító vagy, [Név]!- csattant fel, mire mi csak összenevettünk a szőkével.

- Van aki nem bírja az ilyen vicceket, nem én tehetek róla, hogy ennyire vékony a határ nálad.

- Seggfej...- morogta az orra alatt a lány. […]

Nem volt rossz átbeszélni a dolgokat Narutoval. Szerettem az idősebbekkel is csevegni, jó volt meghallgatni a tanácsokat és élet tapasztalatokat, amelyeket megosztottak velem. Mégsem akartam, nem is igazán tudtam velük az érzéseimről beszélni. Nem éreztem azt, hogy helyes lenne, elvégre munkatársak voltunk, nem pedig barátok. Őszintén szólva nem is voltak nagyon barátaim. A lányok nagyobb része csak epekedett utánam, a fiúk emiatt utáltak, így szóba sem kerülhetett, hogy barázkoznának velem, hogy igazán megismerjenek. Kevesen vonatkoztattak el a dolgaimtól, s próbáltak igazán közeledni felém. Igen, tudtam, hogy nem vagyok csúf, de ez nem jelentette azt, hogy teli voltam önbizalommal. Egyedül a bókok és tekintetek miatt nőtt az önbizalmam, az teljesen mindegy volt, hogy milyen tehetséges voltam a koromhoz képest. Ha a lánytáborom nem lenne, biztosan kevesebbre tartanám magam. Pontosan úgy, ahogy egyedül szoktam érezni magam esténként a szobámban.