Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Megumi Fushiguro x Reader

Itt is az új rész alxakvc kérésére, remélem tetszeni fog ^^

Megumival egy ideje már együtt voltunk, de az utóbbi időben nem beszéltünk. Volt egy kis veszekedésünk, ahol annyira összekaptunk, hogy már egy teljes hete nem szóltunk a másikhoz. Bevallom, valóban én hibáztam, mert hazudtam neki, de nem akartam, hogy féltékeny legyen. Persze így pont az ellenkezőjét értem el.

=====

- Tudunk a hétvégén találkozni?- kérdezett rá Megumi, ahogy az utcában sétálgattunk. Kéz a kézben, ujjainkat összefűzve gyalogoltunk, kellemes csendbe burkolózva, mikor megszólalt.

- Oh, öhm most nem. Jön haza az egyik unokatestvérem, szóval elígérkeztem. De majd bepótoljuk a hét folyamán, oksi?- mosolyogtam rá, mire kicsit fontolóra vette, végül bólintott.

- Akkor pénteken? Tanultam egy új receptet, szeretném veled megcsinálni.

- Uuu, Megu féle kaja? Ki nem hagyom!- vigyorodtam el, ahogy nyomtam egy puszit a kézfejére, mibe kicsit belepirult.

- Akkor majd órák után összeszedlek - mosolygott halványan, s ő is megjutalmazott egy puszival, csak ő a fejem búbjára hajolva adott.

Noha a pénteki napom remek volt, sőt, csodálatos, mint mindig mikor vele vagyok, a hétvégém katasztrófává vált egy szempillantás alatt. Valójában nem egy rokonom jött, hanem egy jó barátom jött haza Japánba, akivel gyerekkorom óta jóban voltam. Megumi alapvetően nem mutatja ki, ha féltékeny, de mindig érezhető, amikor az. Épp ezért nem avattam be, nem szerettem volna magyarázkodni, hogy miért alszik nálam egy fiú, aki nem ő és nem is ismeri. Persze valószínűleg megértette volna, de mégsem szerettem volna elmondani neki. A szombati napon szinte végig csak otthon voltunk és játszottunk, beszélgettünk, sütögettünk és hasonló dolgokkal foglaltuk el magunkat együtt. Vasárnap azon ki is mozdultunk. [Barát Neve] tudta, hogy van nekem Megumi, mivel rengeteget meséltem róla, szóval még véletlenül sem próbálkozott semmivel. Nem is akart volna, elvégre külföldön, ahol él, van egy csodás barátnője, s ő is boldog párkapcsolatban él. Azonban a karja mindig a vállamon pihent, ez szokásunk volt, minden alkalommal, régebben is, így sétálgattunk.

Épp hangosan nevettünk valami óriási baromságon, amit mesélt, mikor valaki hirtelen elénk lépett, ezzel megállásra késztetve mindkettőnket. A nevetés a hirtelen megállás miatt abbamaradt, viszont a szívem kihagyott egy ütemet, amikor megláttam, ki állt előttünk. Mintha egy pillanat alatt vattát lettem volna képes köpni, olyannyira száradt ki a szám, tenyerem viszont izzadni kezdett. Éreztem, hogy ezt elkúrtam, mivel Megumi már az összes rokonommal találkozott, őt azonban még életében nem látta, így leszűrhette, hogy hazudtam neki. [Barát Neve] már készült volna arrébb húzni, hogy megkerüljük a barátom, de Megumi a mellkasára tette a kezét, hogy megállítsa, s le sem tagadhatta volna, hogy majd szétveti az ideg.

- [Név] megmagyaráznád?- nézett rám idegesen. Mellette ott volt mindkét kutyája, akik hallgatva a gazdájukra leültek, de farkukat csóválva és lihegve jelezték, hogy örülnek nekem.

- Én... Figyelj, nem akartam kamuzni, esküszöm, csak-

- Mégis megtetted... Azt hittem nem titkolózunk egymás előtt - hangja kemény volt, de kihallottam belőle a megbántottságot.

- Meg tudom magyarázni, gyere, üljünk le valahol vagy nem is tudom..

- Ő a pasid?- bökött [Barát Neve] a barátom felé, aki felmorrant.

- Igen, ő az - bólintottam, de őszintén szólva nem voltam biztos abban, hogy fél óra múlva is ezt a választ tudnám-e adni.

- Örülök, az én neve-