Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Kenma Kozume x Reder II.

Itt is az első itt feltöltött Kenmás rész második része, valakiakinekedsenki kérésére, remélem tetszik ^^

Pár napot anyuéknál töltöttünk, ezalatt az idő alatt pedig szinte teljesen kizártuk a szociális médiát az életünkből, egyedül egy sztori ment ki párom instagramjára, ahol a szüleim kutyáját ölelgetve vigyorogtam a kamerába. De ezen kívül inkább egymással foglalkoztunk, elmentünk sétálgatni körbe a faluba, csodaszép emlékeket felidézve a múltból, valamint anyuéknak is segítettünk odahaza. Kellemes kikapcsolódás volt, élveztem mind a két itt eltöltött napot. Így is hiányoztunk az egyetemről, de az még annyira nem vészes, és abszolút meg is érte. Nem hittem, hogy Kenmának menni fog az internet mentes élet, amit "rákényszerítettem", de szerencsére meg sem kottyant neki; túlzottan lefoglalta, hogy jól érzi magát. Hiába volt macskás személyiség, mégis imádta Akit, a kiskutyát, és a kis szaros is rettenetesen megszerette őt. 

- Indultok is?- kukkantott be apa a szobába, ahol épp a ruháim pakoltam be a táskába.

- Aha, fél óra és indulunk.- bólintottam, ahogy az egyik nadrágom összehajtottam, s belegyömöszöltem a többi ruha közé.

- Még tanulnunk is kell, elnézést, hogy nem tudunk tovább maradni.- húzta el a száját Kenma. Tudtam, hogy szeretett mindig nálunk lenni és imádta ezt a nyugodt kis helyet, valamint a felmenőimmel is jóban van, így nem csupán tiszteletből utalt arra, hogy maradna még velük. 

- Ugyan, annak is örültünk, hogy egyáltalán jöttetek. Igaz, nem a legjobb apropó miatt, de legalább itt voltatok.- biccentett mosolyogva, majd mellém lépett és gyors puszit nyomott a fejemre, miközben szorosan magához ölelt.- Azért gyakrabban is felénk nézhetnél, te nagy felnőtt!

- Tudod jól, hogy ha nem lenne hajtás, gyakrabban jönnék.- böktem oldalba, mire nevetve arrébb állt.

- Tudom, de anyáddal hiányoljuk a nagylányunkat. Oh, az esküvő időpontja megvan már?

- Ne fárassz már apa...- nyögtem fel fáradtan, így vőlegényemnek kellett választ adnia.

- Ha jól megy, jövő nyárra tervezzük. 

- Addig még be tudok szerezni nektek ajándékot...- kezdett el gondolkodni.

- Megmondtam, hogy nem kell semmi ajándék.

- Még bébi őr sem?

- Még nincs gyerekünk!- nyikkantam fel vörös fejjel, mire Kenma és apa összenevetett. Kenma mindig hangoztatta, hogy jelenleg nem kell nekünk gyerek, de idővel boldogan vállalná az apuka szerepet. Ahogy azt is szerette mondogatni, hogy nem bánja, ha véletlen becsúszna a gyerek, persze mindezt akkor közölte be, amikor végeztünk és a szívroham jön rám, hogy így akarja elmondani, hogy elszakadt a gumi vagy elfelejtett felvenni a nagy hévben. Az agyamra megy vele, de le sem tagadhatná, hogy Tetsu a legjobb barátja, átvette részben a humorát. 

- Jobb előre megvenni ezeket, nagyon drágák.

- Ejthetnénk a témát? Kérlek.. [...]

A hazafele vezető úton nem beszélgettünk sokat, csak hallgattuk a rádióból szóló halk zenét, közben pedig Kenma combomon pihentette szabad kezét és mutatóujjával dobolt ritmusra a kormányon. Mikor beparkolt a garázsba, kicsatoltuk az övünket, s egy puszit nyomtam arcára.

- Köszi, hogy jöttél.- mosolyogtam rá, mire féloldalasan felfelé húzta ajka szegletét. 

- Ez igazán felesleges megköszönni, [Név]-chan. Nekem is jobb volt melletted és tudtam, hogy neked is szükséged van rám.