Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Victor Nikiforov x Reader

Itt is van az új rész Chilluka kérésére, remélem tetszik ^^ Mellesleg itt Victor folytatja a korcsolyás karriert és nem megy el edzősködni Yuurihoz.

- Micsoda nap..- ületem be az autóba az anyósülésre. Bekötöttem az övem, jobb lábam átvágtam a balon, rákönyököltem az ablak előtti vékony kis részre, picit lehúztam az ablakot, hogy a tikkasztó nyári hőségben legyen valami hűsítő is. Mellettem a kocsiajtó kinyitódott, a legjobb barátom huppant be mellém. Ő is bekapcsolta a biztonsági övét, majd bedugta a kulcsot a helyére, elfordította, s pillanatokkal később már úton is voltunk. Szemeim behunyva, mosolyogva hagytam, hogy a szél táncba hívja rakoncátlan tincseim.

- Lesz egy versenyem, jössz szurkolni?- kulcsolta össze az ezüst hajú férfi az ujjainkat. Mosolyra húzva a szám, felnéztem csodaszép tengerkék szemeibe.

- Csak természetes - biccentettem, mire izgatott vigyorral az arcát magához húzott, és ölelése közben egy puszit nyomott a fejem búbjára.- Mikor lesz? Kell szabadságot kivennem?

- Szombaton lesz, szóval hacsak nem túlórázol, akkor nem hiszem, hogy szükséges lenne - kezdett el gondolkodni.- Hozhatnád Makkachint is.

- Mindenképp viszem, szereti nézni, ahogy korcsolyázol. Apja kutyája - csóváltam nevetve a fejem.

- Akkor ezt megbeszéltük!- Csapta össze boldogan a tenyerét.- Ünnepeljünk előre egy kis vodkával és az ínycsiklandó pirogoddal*!

- Előre ünnepelsz? De kis magabiztos valaki - csipkelődtem vele, miközben könyököm az oldalába fúrtam.

- Keményen edzek nap, mint nap. Meg is ölnének, ha legalább dobogós nem lennék. És minden alkalmat meg kell ragadni az ünneplésre - magyarázta, s közben már szedte is elő a poharakat, illetve a hűtött szeszt. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, és inkább elkezdtem kiszedni a piroghoz szükséges hozzávalókat, hogy mihamarabb meg tudjam csinálni, elvégre éhes voltam, s valóban finoman meg tudtam csinálni tinédzser korom óta, ezt nem tagadtam. A konyhában való munkálkodás mindig is hatalmas szenvedéllyel érintett, anyukámmal sokat foglalatoskodtunk a sütéssel és főzéssel azóta, hogy betöltöttem a kilencet. Mindent eltanultam tőle, minden apróságra megtanított az évek alatt, így a huszonhárom évemmel már elég jó kosztokat képes vagyok egyedül megcsinálni.

Így nyűgöztem le Vityát is. Mivel az apám edző, így gyakran jártam le a jégpályához, ahol megismerkedtem Viktorral. Apám látta, hogy milyen jól elvagyunk, így áthívta hozzánk vacsorázni. Persze imponálni szerettem volna neki, így a két fogásos vacsit én dobtam össze. A tervem pedig sikerrel járt, mert amint megette, azonnal gratulált is anyámnak, azt hitte az ő érdeme. De felmenőim mosolyogva mondták, hogy az egészet én csináltam, egyes egyedül, mire majdnem leesett az álla, a nevetve kijelentette, hogy egyszer elvesz engem, mert ilyen jót már nagyon régen evett.

Persze nem hittem neki, hogy megteszi, abban a tudatban éltem, hogy csak viccel. Azonban két napra rá, amikor ismét összefutottunk a jégnél, megkért, hogy várjam meg, mert el akar vinni randizni. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, de végül belementem. Hülye is lettem volna nemet mondani, azoknak az igéző szemeknek. Azt hiszem a szemeibe szerettem bele annak idején. Az egész fiú jól nézett ki, mi tagadás, de amikor a szemeibe néztem, azt hittem, megszűnt a világ. Mintha egy teljesen másik dimenzióba képes lett volna átrepíteni, csupán egy szemkomtaktus által. A legelső randevú azonban vicces kudarcba fulladt.

Viszonylag jó volt az idő, így elmentünk fagylaltozni, miközben meséltünk magunkról. Az ég azonban hirtelen leszakadt, teljesen eláztatva minket. Mire találtunk egy helyet, ahová elbújhatnánk a váratlanul jött eső elől, már a vizet csavartuk a ruhánkból, hajunk pedig az arcunkba tapadt. Jót nevettünk a dolgon, nem hagytunk, hogy egy ilyen kis semmiség tönkretegye a randit, így tovább beszélgettünk egy forró tea felett. Azonban másnapra mindketten lázasok lettünk és egy hétig nyomtuk az ágyat, taknyunk-nyálunk egybefolyva krákogtunk, de legalább közben is beszélgettünk telefonon, habár legtöbbször csak chaten, mivel a torkunk nem kicsit fájt, így a beszédet mellőztük. De mindettől eltekintve, boldog emlékként foglal helyet az a nap a tudatomban, hiszen minden azzal kezdődött.

A pirog hamarosan el is készült, így már volt mit enni az alkohol mellé. Viktor már szépen becsiccsentett, így imádnivalóan ölelkezős volt, amit sosem bántam nála.

- [Név]~- nyújtotta el a nevem, szerelmes mosollyal rám nézve, szemei teljesen fátyolosak voltak. Felsője már nem volt rajta, csupán egy kék halásznadrág, amit még pár évvel ezelőtt Hortvátországban vettem neki, mert nagyon megtetszett neki, viszont nem volt nála pénz.

- Hm? Mit szeretnél?

- Ugye sosem fogsz engem elhagyni?- biggyesztette le alsó ajkát, mire felnevetve beletúrtam a hajába.

- Dehogy. Miért tenném? Tökéletes vagy, és szeretlek.

- Esküszöl?

- Egyszer már megesküdtem, vagy tévednék?- emeltem fel gyűrűs kezem, amin egy csodaszép, arany karika foglalt helyet.

- Igaz..- sóhajtott fel mosolyogva.- Néha megijedek, hogy egy nap elhagysz. Hogy várnom kell rád, és nem leszel mellettem, amikor felkelek. Aggódom, hogy nem valóság, ami közöttünk van, de én így is szeretlek..

- Neked csak ne fájjon emiatt az a helyes kis fejed - döntöttem ölembe a fejét, s ujjaim között tekergetni kezdtem bársonyos tincseit. Olyan jó volt megérinteni puha haját, mintha valami prémium minőségű textíliát simogattam volna.- Itt maradok melletted, ahogyan azt megígértem. Tudod jól, hogy mindig betartom a szavam, nem?- mosolyogtam rá, mire szipogott egyet, s viszonozva a mosolyom, biccentett egyet.

- Igazad van, bízom benned. Mindörökké...

- Együtt leszünk - kulcsoltam össze az ujjainkat, azonban igyekeznem kellett, hogy a szememben megbúvó könnycseppek hada ne találjon kiutat.- Lassan le kéne dőlnünk aludni egy kicsit.. Kezdek álmosodni.

- Én is mentem bealszok - nevetett fel, ahogy felült.- Én elpakolok, te menj csak, fürödj le. Majd az ágyban találkozunk.

- Te vagy a legjobb - nyomtam csókot ajkaira, amit ő előszeretettel viszonzott is.

Gyorsan letusoltam, majd a pizsamám felvéve kuckóztam be a vastag paplan alá. Nagyot ásítva hunytam le a szemeim, de nem aludtam még el. Meg akartam várni szerető uram, hogy őt ölelve, s hozzábújva tudjak az álomvilágba eljutni. Nem is kellett annyit várnom, mint amennyit gondoltam, bő húsz perc múltán már le is kapcsolta a szobánkban a villanyt, a redőnyt is leengedte, s egy szál alsóban csúszott be mellém. Azonnal a mellkasára fektettem a fejem, ő pedig hajamba túrva kezdte el masszírozni gyengéden a fejbőröm.

- Nagyon szeretlek, Viktor - motyogtam álmosan, mire elmosolyodott.

- Én is nagyon szeretlek, [Név]. A legcsodásabb dolog vagy az életemben, nem is tudom, mihez kezdenék nélküled..

- Ahogy én sem - sóhajtottam fájdalmasan, s olyan közel kúsztam hozzá, amennyire csak tudtam, hogy fájó szívem valahogy enyhítse a közelsége.

- Ébresztő, [Név] - rázott fel a házam előtt legjobb barátom, ugyanis elaludtam. Összevont szemöldökkel vettem mély levegőt, nem akartam még felkelni. Tovább akartam Viktor mellett lenni. Az élet nélküle sivár, egy férfi sem elég jó hozzá mérten, márpedig alább nem akartam adni az elvárásaimból.

- Köszi, hogy elhoztál - mosolyogtam végül a fiúra, aki csak kedvesen bólintott egyet, majd megölelt, ahogy kiszálltam a járműből.

- Semmiség. Aztán majd még beszélünk, vigyázz magadra - borzolta össze a hajam, én pedig felnevettem. Visszaült a volán mögé, és vigyorogva integetve elhajtott. Még álltam odakint addig, amíg látótávolságon belül volt a nagy, fekete járgány, majd amint lekanyarodott, sarkon fordultam és a kapuhoz sétáltam. Elővettem zsebemből a kulcsot, kinyitottam, besétáltam, bezártam. Az a pár lépés, amit a bejáratig tettem meg, sok kilométernek tűnt, de végül sikeresen odaértem. Becsúsztattam a kulcsot a zárba, elfordítottam, majd a kilincset lenyomva kinyitottam azt is, s beléptem a hatalmas, berendezett, de mégis üres házamba. Elfogott a magány. Egyedül voltam, mert a valóságban nincs nekem Viktor. A valós világban szingli vagyok és [álommunka]-i szakmában dolgozom. Jól keresek, de az űrt nem tölti ki a pénz, vagy a nagy ház.

- Oh, Vitya... Miért csak a képernyőn keresztül látlak?- mosolyogtam fájdalmasan, ahogy becsuktam magam mögött a nyílászárót, majd háttal nekidőlve hagytam, hogy az álmom közben benttartott könnyeim kicsorduljanak.

* A pirog orosz és ukrán sült élesztős tésztájú, csónak alakú zsemle különféle töltelékekkel, általában hússal és zöldségekkel.