Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Kiba Inuzuka x Reader

Itt is az új rész Vanadyn kérésére, remélem tetszik ^^ Valamint utólag is boldog szülinapot 💜💜💜

Sosem hittem a szerelemben. Miért is ismertem volna el az igaz szerelem létezését, mikor mindenki körülöttem csak szenvedett tőle. Válások sorra a családban, folytonos veszekedések hol a szüleim között, hol a testvérem és párja közt, barátaim is csak panaszkodtak mindig, hogy éppen milyen szemét az adott srác, akivel randoztak. Így hát eldöntöttem, hogy a szerelem csupán csak népbutítás és semmit nem ér, elvégre egyszer úgyis vége lesz, aztán pedig csak keserű szájízt hagy maga után. 

A baráti köröm nem volt nagy, nagyrészt neten keresztül voltak ismerőseim. Volt egy közös csoportunk, a "Naruto csodás gangje". Természetesen ezt mások rengetegszer leváltották, a szőke fiú viszont mindig visszallította. Érve mindig ugyanaz volt: ő csinálta a csoportot, ő dönt felette mindenről. Noha nagyrészt csak egymás vérének szívása ment, esetleg vicces videók megosztása, mégis közel voltunk egymáshoz. Néha privát beszélgetéseket is folytattunk egymással, így kerültem közelebb Kibához. A fiú a legnehezebb pillanataimban is ott volt, online tartotta a hátam, sokszor telje összeomlást akadályozott meg azzal, hogy felhívott és beszélgettünk, elterelve minden figyelmem az akkori problémáimról. Ő volt az első a haveri társaságból, akivel találkoztam is. Aranyos volt, mert ragaszkodott hozzá, hogy ő jöjjön ki hozzám, ahol lakom, mert féltett attól, hogy út közben valami bajom esne. 

=====

Idegesen toporogtam télen a vonatmegállóban. Magam sem tudtam, hogy miért vártam annyira ezt a napot, miért nem tudtam aludni szinte egész éjjel, s miért szorult kellemes görcsbe a gyomrom, ahányszor csak arra gondoltam, hogy közel érezhetem magamhoz a barna hajú fiút. Azt próbáltam bemesélni magamnak, hogy Akamaru, a kutya miatt voltam ennyire izgatott, hiszen imádtam a bundás állatot. Hiába volt hatalmas termetű a kutyus, mindig vigyorogva néztem a róla készült képeket vagy videókat. Persze ez nem volt a teljes igazság, nem csak Akamarut vártam nagyon. Kiba sokkalta nagyobb helyet foglalt el agyamban, a gondolataim közt, mint ahogyan azt terveztem bárkivel is. 

- [Név]-chan!- zökkentett ki egy vidám hang az akkor érkező vonat egyik kocsijának irányából. Azonnal odakaptam a fejem, kissé bele is fájdult a nyakam a mozdulatba, de nem igazán tudtam ezzel foglalkozni. Tényleg itt volt. Teljes valójában, életnagyságban, Kiba előttem állt. Nem tudtam visszafogni mosolyom, már siettem is irányába. 

- Kiba!- integettem széles mosollyal, s kitárt karjaiba vetettem magam. Majdnem el is estünk, de szerencsére Akamaru megtartott minket, mintha érezte volna, hogy ez lesz. Hosszú pillanatokig el sem engedtük egymást, csak kiélveztük, hogy találkoztunk. Mások talán egy párnak gondoltak minket. Ha őszinte akartam volna lenni, én is azt kívántam volna, holott megígértem magamnak, hogy senkibe nem leszek szerelmes, soha. 

- El sem hiszem, hogy látlak! Csinosabb vagy, mint a képernyőn!- bókolt mosolyogva, aranyos pírrel az arcán, de nem sokban különböztem ám tőle. Az én arcom is kissé pirosasra váltott, amit szerettem volna letagadni.

- Jajj, fogd már be.- nevettem fel magam nyugtatása végett, s belecsaptam egy kicsit a karjába, mire ő is felkuncogott.- Téged a legjobb látni Bubu, gyere ide~!- hajoltam le a kutyához, aki nekiállt nyalogatni, miközben farkát hevesen rázta, jelezve boldogságát. Fejét vigyorogva dögönyöztem, sok-sok puszival behintve szőrös buksiját, ami láthatólag még a gazdáját is boldoggá tette, mivel széles mosollyal, s csípőre tett kezekkel figyelt minket.

=====

Mindennek az első találkozásnak már egy éve, azóta pedig nagyon gyakran jártunk össze, minimum heti egyszer meglátogattuk egymást. Persze mindezek közben pár baráti összeruccanás a többiekkel is belefért, legalább addig is találkozhattunk, gondoltuk mindketten az ilyen nagy csoportos találkozók előtt. Időközben pedig kénytelen voltam bevallani magamnak, hogy miként is érzek Kiba iránt. Nem volt könnyű, annyi évnyi ellenzés után, dehát van amit nem lehet elkerülni. Rengeteget aggódtam az egész helyzet miatt, minden oldalról és szögből igyekeztem megvizsgálni a szituációt, de valahogy mindig arra jutottam, hogy nem is olyan rossz ez az egész. Ez pedig megijesztett. Elvégre amit mindig jónak tartottam, annak általában katasztrofális vége lett, így rettegtem attól, hogy az érzéseim ki fognak majd készíteni. 

Igazából arra jutottam, hogy ne történne sok változás köztünk, mivel szinte már fél éve úgy viselkedtünk, mint egy pár: ágyban ölelkezve néztünk filmet, arcmaszkos estéket is engedett, néha együtt is aludtunk, valahogy mindig hozzám ért; hátamhoz, kezemhez, karomhoz, mindig ölelgetett, ha kapott rá alkalmat. Néha még becézgetett is, ami mindig mosolyra fakasztott. Szinte csak a csókok és az intim együttlét hiányzott ahhoz, hogy valóban egy párkapcsolatban legyünk. 

- Kiba...?- szóltam hozzá halkan, mikor egyik este nálam aludt ismételten, s a kanapén elnyúlva, rajta fekve bambultam a tévét.

- Igen Hercegnő?- kezdett bele újra hátam simogatásába, amit pár percre abbahagyott, mert túlságosan lekötötte a sorozat, ami épp ment. Cselekedetére apró mosoly kúszott fel ajkaimra, mégis viaskodott bennem a nyugalom és a pánik, de ideje volt már kimondanom azt, amit éreztem. Egyszerűen muszájnak éreztem.

- Emlékszel amikor azt mondtam neked régebben, hogy gyűlölöm a szerelmet?

- Hm? Persze, meg is tudlak érteni valamilyen szinten. A te tapasztalataid alapján nem is csodálkozom. De miért hoztad ezt szóba?

- Azt hiszem van valaki, aki miatt az egész látásmódom az egészről megváltozott..- motyogtam, mire hallottam, ahogy szíve hevesebb tempót vett fel mellkasában.

- Valóban? Na és ki az?- kérdezte óvatosan, mire felültem rajta, s egy kis ideig csak tanulmányoztam értetlen arcát, miközben fekete szemei fel-alá jártam rajtam, válasz után kutatva. Végül lehajtottam a fejem, s összeszorítottam [Szemszín] szemeim, majd nagy levegő után megszólaltam.

- Ne törd össze a szívem, kérlek szépen, Kiba..!

- [N-Név]...?- pislogott nagyokat, ahogy vörös fejjel figyelt. Hirtelen felült, s közel húzva magához, szorosan megölelt. Egy pillanatra kihagyott egy ütemet a szívem, nem is értettem miért, de nem erre a reakcióra számítottam tőle, hiába adta a jeleket mindig, nem hittem abban, hogy bármi komolyabb szándéka lenne.- Ígérem, hogy a világ legnagyobb kincsekét fogom őrizni a szíved, még egy karcolást sem ejtek rajta, ahogy másnak se hagyom, hogy bármi rosszat tegyen vele.- mondta széles mosollyal, ahogy arcát a nyakamhoz fúrta.

- Komolyan beszélsz? Ne tegyél olyan ígéretet, amit nem tudsz betartani..- pislogtam vissza könnyeim, mégis megbicsaklott hangom, mire gyorsan eltolt picit magától, hogy szemeimbe nézhessen.

- Halálosan komoly vagyok! Az életem teszem rá, hogy nem hagyom, hogy bántódásod essen.- gyomrom megremegett szavai hallatára. Hát valóban elszánt ezügyben. Vajon mióta érez így, mióta tartogatta magában ezeket a mondatokat?

Választ nem kapott, csak egy őszinte mosolyt és egy boldog könnycseppet, amely végig siklott arcomon, majd államnál a fiú ölébe hullt. Kiba arcára kedves, megnyugtató mosoly került, s megtette azt, amit oly' rég óta szeretett volna: gyengéd, mégis érzelmekkel fűtött csókba hívott, amibe örömmel mentem bele, elvégre már olyan sokszor elképzeltem ezt a jelenetet a fejemben, hogy két kezemen sem tudnám megszámolni. Csak reménykedni tudtam, hogy be is tartja ígéretét, csak erre tudtam támaszkodni; bíznom kellett a fiúban.