Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Neji Hyuga x Reader

Itt is az új rész, Vanadyn kérésére, remélem tetszik ^^

A lány szerette, a fiú nem.

Kiskoromtól kezdve szerettem a fiút. Eleinte baráti szándékkal próbáltam közelíteni, de mivel neki az edzés volt az első, a gyakorlás, így mindig lekoptatott. Nem mondom, rosszul esett, de meg tudtam érteni. Ígyhát csak akkor beszélgettünk, amikor Hinatát látogattam, hogy tudjunk játszani kicsit, mikor volt szabadideje. A távolból figyeltem, ahogy Neji egyre erősebb lett, egyre ügyesebbé vált.

- Szia Neji!- intettem neki mosolyogva, ahogy elhaladt az udvarban mellettünk.

- Eh... Sziasztok..- mormogta és tovább is állt. Széles mosollyal néztem a hátát, ebből pedig a lány kuncogása rázott fel.

- Ennyire szeretnéd?- nézett rám zavartan mosolyogva.

- Nagyon...- sóhajtottam. Nehéz volt ugyan a mellkasom, de azt hittem csak azért, mert túlteng bennem a boldogság. Később ugyan rájöttem, hogy nem ezért volt.

A lány felnézett rá, a fiú nem.

Ahogy csapatokat alkottunk, napi szinten találkoztunk, s ámított el csodálatos képességeivel. Igaz, nem ugyanabban a csapatban voltunk, de a gyakorló órák alatt azért láthattam.

- Elképesztő voltál, Neji!- siettem oda hozzá az egyik alkalommal, mire csak fintor futott fel arcára.

- Kösz, [Név].

- Te láttál engem? Ahogy én is megcsináltam?

- Ja, nem volt nagy szám. Gyakorolj még azért..- paskolta meg a fejem, s tovább araszolt. Ekkor már tudtam, hogy a mellkasomat szétfeszítő, fájó érzés biza nem a szerelem miatt volt. Fájtak a szavai. Nem tartott elégnek.

- Ez még csak egy rendes bóknak sem volt mondható..- sóhajtottam fel lemondóan. Nagyon fájt a szívem, alig kaptam levegőt, mert olyan érzés volt, mintha minden lélegzet vételemnél kidurranhatott volna a tüdőm.

A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta.

Eldöntöttem, hogy végre kiadom magamból, nem tartom benn azt, ami már kikívánkozott.

Szerelmet fogok vallani Nejinek!

Hiába voltak emiatt álmatlan éjszakáim, mert túlgondoltam az egészet, felkészítettem magam minden szituációba, amibe belekerülhettem, noha való igaz, hogy jobb volt elképzelni a boldog jövőképet vele, mintsem egy unott arcú visszautasítást.

Hinatával beszélgettem erről csak eleinte, majd ahogy jóban lettem a többi lánnyal is, úgy már Sakura és Ino is csatlakozott a nemlétező szerelmi életemben való segédkezésben. Jól esett, hogy ennyire támogattak és tartották bennem a lelket. Habár néha úgy érzem, bár ne tették volna, hogy hagyták volna, hogy túltegyem magam a fiún. […]

Egy csütörtöki napot választottam a vallomásra. Csináltam egy levelet és még csokit is vettem neki. Iskola után siettem oda hozzá, hogy elcsíphessem, mielőtt hazaindult volna.

- Neji!- kiáltottam utána, mire érdeklődve fordult meg, s várt be.

- Mi az?- méregetett szemöldökét összehúzva. Vettem pár mély lélegzetet, majd előkaptam a borítékot és a csokit, s meghajolva tartottam felé.

- Nagyon régóta tetszel és szeretlek! Remélem az érzéseim viszonzásra találnak majd, Neji!- szemeim összeszorítva vártam a választ. Körbegyűltek minket, hallottam, hogy rólunk beszélnek körülöttünk.