Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Oboro Shirakumo x Reader

Itt is az új rész Virag_666 kérésére, remélem tetszik ^^ Valamiért nem találtam az eredeti kérést, de ha esetleg más lett megbeszélve, akkor ne haragudj :c

Épp besétáltam legjobb barátomék termébe, amikor egy nem éppen szokványos látvány fogadott. Yamada azt mondta, hogy hősi gyakorltuk lesz harmadik órától, így amint csengettek, már rohantam is az osztálytermük felé, hogy el tudjam kapni pár szóra, mielőtt még eltűnne a feladat végett pár órára. Azt szerettem volna megvitatni vele, hogy -ha már szomszédok vagyunk- menjünk együtt haza, azonban a teremben már csak egy személy volt bent, Shirakumo.

- Öhm...- mértem végig vörös arccal az éppen öltözködő fiút, aki amint észrevett, elnevette magát és elengedve nadrágját, amely így a bokájához esett, integetni kezdett.

- Szia [V. Név]-chan!- semmi szégyenérzete nem volt, a szégyellősség legapróbb szikráját sem mutatta, ami mindig meglepett, de még így sem hittem volna, hogy így fogunk egy nap találkozni. Már akkor megtetszett, amikor Yamada elhozta az egyik találkozásunkra Aizawa mellett, aki már megszokott tagja volt a csapatnak. A vidám és hangos természete, az, hogy semmi nem tudta letörni a jókedvét, megdobogtatta a szívem. Na meg persze az a mosoly... Az a csodás, életvidám mosolya volt az, ami elsősorban megfogott. 

- Sz-szia Shirakumo...- vakartam meg tarkóm idegesen, elkapva tekintetem a testéről.- Öhm... Khm... A többiek?

- Oh, elmentek az öltözőbe. Nekem van egy kis dolgom óra előtt, szóval itt helyben akartam gyorsan letudni a hősi ruhába való öltözést. 

- Értem - biccentettem egyet, hgy rögzítsem magamban a hallottakat.- Akkor én sem tartalak fel, ha dolgod van - mosolyogtam rá, s sarkon is fordultam, hogy kimenjek az osztályból.

- Várj!- szólt utánam, ami meglepett. Hátra néztem, vissza rá. Már felvette a ruháját, s épp fél cipővel a lábán bukdácsolt felém.- Veled szerettem volna beszélni. A hősi ruhám úgyis menőbb, mint az egyenruha, gondoltam így hatásosabb lehet.

- Nem igazán értem mire akarsz kilyukadni - döntöttem fejem oldalra, félig mosolyra húzva ajkaim.

- El szerettelek volna hívni randizni, mert tetszel nekem, [V. Név]-chan! Lenne kedved iskola után kettesben találkozni és meginni valamit?

- T-tessék?- arcom vöröslött, s a hirtelen jött kérdéstől hátra léptem egyet, ami megijeszthette a fiút.

- Ha nem a válaszod, teljesen megértem. Maradhatunk csak barátok is természetesen!

- Jajj, nem! Nem, ilyesmiről szó sincs. Örömmel elmennék veled, csak megleptél. Nem hittem, hogy így érzel te is. 

- Pedig azt hittem, elég egyértelmű jeleket adok - vakarta tarkóját kuncogva, mire mosolyogva felültem az egyik padra, úgy figyeltem.- De örülök, hogy tisztázódott - fúrta íriszeit enyéimbe, amitől jóleső borzongás futott végig a gerincemen. Mintha a lelkembe látott volna, s ezzel az egyetlen pillantásával teljesen kiismert volna.

- Annak én is. Csak működjön is a dolog - hecceltem vigyorogva, mire mosolyogva megforgatta szemeit, s magához ölelt, melyet örömmel viszonoztam.

=====

Sajnálatos módon nem sokáig élvezhettem az életet az új barátommal. Noha az együtt töltött percek csodálatosak voltak, nem hittem volna, hogy ennyire hamar lejár a mi időnk. Ha tisztában lettem volna ezzel, sokkal több időt szántam volna rá és többször biztosítottam volna afelől, hogy mennyire szeretem őt. 

Azonban egy napon elhagyta az élők sorát. Szerencsére nem láttam, ahogy kiontja belőle egy gonosztevő az élet utolsó szikráját, abba bele is roppantam volna teljesen. A hírt Aizawa közölte velem, amikor kerestem párom reggel a szokásos találkozó helyünkön.